Rengeteg fegyvert zsákmányolnak az ukránok, de mire mennek vele?

A minden szempontból borzalmas ukrajnai háború humoros jelenetei közé tartozik, ahogy ukrán gazdálkodók traktorjaikkal vontatnak elhagyott orosz páncélosokat. Készültek már zenés videók is erről, Michael Kofman amerikai elemző pedig azzal viccelődött, hogy talán érdemes lenne átgondolni a John Deere-arányt az amerikai hadseregben. Ezzel arra utalt, hogy az ukrán gazdák olyan feladatot végeznek el a zöld jellegzetes árnyalatában tündöklő, amerikai gyártmányú erőgépeikkel, ami egyébként az ukrán hadsereg műszaki alakulatainak a feladata lenne. (És persze az amerikai hadsereg aligha tart hadrendben traktorokat.)

Az alábbi összeállítás alá egy John Deere-reklám hangját tették be, noha egyébként nem mindegyik erőgép az amerikai vállalat gyártmánya. (És jó eséllyel nem is az összes vontatott jármű orosz.)

John Deere should donate tractors to Ukraine, they’re proving quite useful — @JohnDeere pic.twitter.com/KATueDYbfO

— Hugo Kaaman (@HKaaman) March 7, 2022

A közösségi médiában valóban megszámlálhatatlan képet és felvételt lehetett látni gazdátlanná vált orosz harcjárművekről (és ezeknek természetesen csak egy töredékét vontatták el az ukrán gazdálkodók). Március 4-én az ukrán védelmi miniszter arról számolt be, hogy a február 24-én kezdődött háború során több katonai felszerelést zsákmányoltak az oroszoktól, mint amennyit az ukrán állam szerzett be az utóbbi nyolc évben. (Azért nyolc, mert 2014-ben szállta meg Oroszország a Krímet és avatkozott be nem hivatalosan a kelet-ukrajnai háborúba, ezt követően kezdődött meg az akkor tragikus állapotban lévő ukrán hadsereg újjászervezése.)

Ezt az állítást nehéz ellenőrizni, de még ha igaz is, közel sem jelenti azt, hogy azonos szinten maradt (vagy nőtt) az ukrán hadsereg ereje. Először is, az elvesztett harcjárművek egy részével a személyzet is odaveszett: elesett vagy súlyosan megsérült. Márpedig még egy viszonylag egyszerű harcjármű kezelését sem lehet pár nap alatt a nulláról indulva rendesen elsajátítani, és az orosz offenzíva minden problémája ellenére sem valószínű, hogy a konfliktus a jelenlegi intenzitással fenn fog maradni olyan hosszú ideig, ami több hetes vagy hónapos képzést tenne lehetővé az ukránok számára.

Természetesen nem mindig vesznek oda a kezelők a harcjárművükkel együtt, de gond nélkül és hatékonyan csak egy ugyanolyan vagy nagyon hasonló fegyverrendszert tudnak használni. Márpedig a közös szovjet alapok ellenére már elég sok olyan harcjármű van, amely csak az orosz hadseregben áll hadrendben, az ukránban nem.

Jól látszik ez például az utóbbi száz év leginkább meghatározó harcjárművénél, a tankoknál. Az orosz hadsereg a legnagyobb számban T-72-esekkel vonult fel Ukrajna ellen, amely ugyan szovjet konstrukció (a magyar hadsereg is használja egyébként manapság is), az ukrán hadsereg azonban a jelek szerint már nem alkalmazza. Bár elméletileg még aktív szolgálatban is kellene lenniük, eddig igazolt módon egyet sem veszítettek el a mostani háborúban, ami arra utal, hogy legfeljebb csak raktárakban vannak ukrán T-72-esek. Így viszont valószínűleg olyan személyzet sincs kéznél a fronton, aki csak úgy beugorhat egy-egy zsákmányolt T-72-esbe (vagy annak továbbfejlesztett változatába, a T-90-esbe). De ettől még véletlenszerűen találhatnak persze a területvédelmi egységek idősebb tagjai között olyanokat, akik korábban kaptak kiképzést erre a típusra.

Az egyetlen harckocsi, amelyet a jelek szerint mindkét oldal alkalmaz, a T-80-as, de még ebből is az orosz tankok többsége már egy továbbfejlesztett változatot képvisel az ukránok verziójához képest. Mindenesetre itt már láthattunk arra példát, hogy az ukránok szolgálatba állítottak egy ilyen zsákmányolt harckocsit.

A captured Russian T-80BVM tank in service with Ukraine. https://t.co/i1YS8qPRsw pic.twitter.com/aoa9FYh2wT

— Rob Lee (@RALee85) March 8, 2022

Más kérdés, hogy a (közel) azonos típusok használata megnehezíti a saját és az ellenséges harcjárművek megkülönböztetését, azaz növeli a baráti tűz veszélyét. (Nyilván ennek elkerülését szolgálja az ukrán zászló a fenti T-80-ason.) Mindenesetre így van a legjobb esély arra, hogy teljes funkcionalitásában alkalmazzák a zsákmányolt járművet, azaz például tudják használni a híradó és tűzvezető rendszereit, nem pedig csak haladni és a célt primitív módon meghatározva tüzelni vele.

Valószínűleg még a szakértő személyzet hiányánál is alapvetőbb probléma az elhagyott harceszközök műszaki állapota. Vannak ugyan olyanok, amelyek csak beleragadtak a sárba vagy kifogyott belőlük az üzemanyag, de azért sokszor ennél nagyobbak a gondok, mert ha nem demoralizálódott teljesen az eredeti kezelőszemélyzet – vagy nem pánikszerűen menekül –, akkor azért igyekszik távozás előtt működésképtelenné tenni az eszközöket. Az ilyesmi jellemzően nem látszik a zsákmányolt haditechnikát bemutató felvételeken, de az ukránok jó eséllyel végül csak az elvileg megszerzett eszközök töredékét képesek saját használatukba állítani. A többiből kiszednek minden mozdítható és használható dolgot (például a toronygéppuskát és a lőszerkészletet), majd használhatatlanná teszik a járművet, például tüzet gyújtanak a belsejében. (Ezt egyébként ukrán civilek is megtették már legalább néhány alkalommal.)

Szóval jól hangzanak azok a mondatok, hogy a hivatalosan egyebek mellett Ukrajna demilitarizálásának céljából indított orosz hadművelet eddig inkább felfegyverezte az ukrán hadsereget, de ez inkább a humor világa, mint a valóság. Mindemellett pedig természetesen az oroszok is zsákmányolnak ukrán harceszközöket – azért természetesen, mert ezt mindig az előrenyomulásban lévő, azaz új területeket megszerző hadsereg teszi meg sokkal könnyebben. Az orosz támadás problémáit, az elvileg megszerzett terület ellenőrzésére való képtelenséget pont az mutatja, hogy az ukránok rengeteg orosz harcjárművet tudtak kézre keríteni, és volt idejük ezt alaposan dokumentálni. Pedig igazán nagyszabású ellentámadást eddig nem is tudtak vezetni. Az alábbi ábra az elhagyott, zsákmányolt és megsemmisített harceszközök számát mutatja a háború kitörésétől március 7-ig.

Even more striking when you look at it over time. Big shift in momentum on the third day. Building momentum still as far as Ukrainian captures of Russian equipment. Though Russian abandonments have plateaued. pic.twitter.com/e9qBD7xdli

— ? ?? ?? (@Lee__Drake) March 8, 2022

Az oroszok az első napokban nem fordítottak különösebb figyelmet a zsákmány bemutatására, de miután ráeszméltek, hogy a győzelmük – ha egyáltalán bekövetkezik valaha – nem lesz sem olyan könnyű, sem olyan gyors, mint remélték, felvették a kesztyűt. Azóta már láthattunk felvételeket az oroszok által megszerzett ukrán harcjárművekről, amelyek egy részét az oroszok valószínűleg igyekeznek is szolgálatba állítani. Erre utal, hogy az egyik dél-ukrajnai járműdepóból több páncélost is elszállítottak (lásd az alábbi videón), illetve volt már olyan megsemmisített orosz utánpótlás-szállító konvoj, amelyben korábban az ukránoktól megszerzett teherautót ért el a vég új, orosz gazdái szolgálatában.

Egy BTR-80-as páncélozott csapatszállító vagy egy BMP-2-es gyalogsági harcjármű (mindegyik látható az előző videóban) persze egyszerűbb szerkezet, mint egy harckocsi, ráadásul mind a két hadsereg alkalmazza, így ezeknél szinte biztosra vehetjük az újrahasznosítást, ha működőképes példányokat zsákmányol valamelyik fél. A teherautóknál még egyértelműbb a helyzet, hiszen azokat csak vezetni kell, és máris javítják az új tulajdonosuk logisztikai képességeit.

Ha elhúzódnak a harcok, akkor a zsákmányolás a kézifegyvereknél is fontossá válhat, főleg a lőszerek miatt. Az oroszok a logisztikai problémáik, az ukránok a hadiiparuk pusztítása miatt nem vehetik biztosra, hogy mindig lesz elegendő töltényük, így felértékelődhetnek a csatatéren legnagyobb számban lévő kézifegyverek, mert ezekhez általában lőszert is lehet szerezni egy-egy sikeres rajtaütés alkalmával.