Egyre több sertéshúst eszünk, de ez sem elég ahhoz, hogy a magyar tenyésztőket megmentsük

Patrióta szolidaritás – Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke ezt kéri a magyar vásárlóktól. Bővebben ez azt jelenti, hogy a magyar sertéstenyésztők és húsfeldolgozók elég nagy bajban vannak, és az elnök, illetve az Agrárminisztérium szerint nagy szükség lenne arra, hogy a magyar vásárlók minél több sertéshúst vegyenek. De természetesen lehetőleg csak magyart, amit a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű élelmiszerüzletekben tavaly januártól már nemzeti színű zászlócskával is jelölni kell.

Miközben a világ fejlett országaiban szinte mindenhol nagy erőkkel tör előre a vegán, vegetáriánus és flexitárius étrend, nálunk a most közölt adatok alapján mégis sikerült a vörös húsok közé tartozó sertés fogyasztását megtolni. Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum (AMC) ügyvezető-helyettese azt mondta, a sertésfogyasztásban 2010 körül volt a mélypont, az AMC 2013 óta minden évben, így most is kampányol a fogyasztás növelése mellett, és

míg nyolc éve 24-25 kilogramm volt az egy főre jutó éves adag, ma már 33 kilóra emelkedett.

A magyar fogyasztó tehát ma már csaknem másfélszer annyi sertéshúst vásárol, mint korábban, ám amint kiderült, ez sem elég. A minisztérium nagyon kívánatosnak tartaná, ha ez tovább emelkedne. A növekedés mögött természetesen csak kis mértékben áll a marketingkampány, ahogy Giczi Gergely is mondta, a két fő ok az, hogy a 2016-tól 5 százalékra csökkentett áfa következtében olcsóbbak lettek a sertéshús termékek, másrészt az időközbeni reálbér emelkedés hatására összességében is többet költenek az emberek a boltokban.

Az egy főre jutó 33 kilogrammos sertésfogyasztásból persze nem tudjuk, hogy mennyi a magyar, de az biztos, hogy ahhoz nem elég, hogy az ágazat gondjait enyhítse. Ahogy Éder Tamás mondta, az elmúlt években soha nem látott mértékben vált kiszámíthatatlanná a piac. A sertéspestis magyarországi megjelenésével elbuktuk az export 30 százalékát, ami a bennragadt mennyiség hatására árcsökkenést okozott, amikor viszont Kínában jelent meg a kór, és ott kellett az állományt drasztikusan visszavágni, akkor a kínai import szükséglet hirtelen a duplájára emelkedett. Erre jött a koronavírus-járvány minden nehézsége, majd az, hogy a pestis Németországba és más európai országokba is betört. Az árak és az értékesítési lehetőségek tehát az elmúlt három évben hullámvasút szerűen változtak.

Éder Tamás szerint az ágazatban minimum fél év, de inkább másfél év kell ahhoz, hogy az ehhez hasonló változásokra reagáljanak a magyar szereplők, vagyis messze nem olyan gyorsan alkalmazkodnak, mint arra most szükség lenne.

Pillanatnyilag az a legnagyobb gond, hogy az európai sertés az export beszűkülése miatt rázúdult a belső, európai piacra, és a nagy mennyiségű dán, spanyol és egyéb hús lenyomja az árakat. Eközben viszont a takarmány ára nagyon megugrott, vagyis

a tenyésztőknek jóval magasabb költség mellett kellene erősen nyomott árakon értékesíteniük, amit nem bírnak.

Ezért kellene most a minisztérium és az ágazat szerint még több sertéshúst vennünk.

Mivel a dán és a spanyol tenyésztők is hasonló kínokkal küzdenek, mint a magyarok – a takarmány számukra is drágul, az értékesítési lehetőség pedig nekik is szűkül –, de ők mégis eladják a termékeiket, ez azt feltételezi, hogy a magyarok más volumenben, más költségszerkezettel és/vagy más minőségben dolgoznak, ami érdemben befolyásolhatja, hogy ilyen nehéz helyzetben üzletileg mekkora játékterük maradt.