Tavaly ősszel az Alibaba pénzügyi ága, az Ant tőzsdére tervezett lépni, ám a kínai szabályozók pár nappal a hongkongi és sanghaji jegyzés előtt lelőtték a bulit. A következő hónapokban a korábban még a kínai pénzügyi rendszer forradalmasítását ígérő Ant kénytelen volt visszavenni ambícióiból, az Alibaba karizmatikus vezére, Jack Ma pedig hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől.

Idén a gyakran a kínai Ubernek is nevezett, eredetileg fuvarközvetítéssel kezdő, de számos más online szolgáltatást is nyújtó Didi tervezett tőzsdére lépni, mégpedig New Yorkban. Június végén a 4,4 milliárd dolláros bevezetés sikerült is, ám pár napra rá a hatóságok rászálltak a vállalatra, a Didi szolgáltatásai – mind a 25 darab – eltűntek a kínai mobilapplikáció-áruházakból. 

A cég irodáiban július közepén a kínai internetfelügyelet, a nemzetbiztonsági minisztérium, a természeti erőforrások minisztériuma, az adóhatóság, a versenyhivatal és a közlekedési szervek emberei kezdtek vizsgálódni, a Didi adatkezelési gyakorlatának hiányosságaira hivatkozva. 

Ezzel párhuzamosan hasonló (bár kevésbé kiterjedt) vizsgálat indult két másik internetes vállalkozásnál, a logisztikai applikációkat futtató Full Truck Alliance és a Kanzhun fejvadászcégnél is, amelyek szintén mostanában léptek tőzsdére az Egyesült Államokban.

Bár részleteit tekintve a Didi története nagyban különbözik az Antétól, a legtöbb kommentár szerint az internetes cégekkel szembeni hatósági szigor azonos tőről fakad, és egy tágabb folyamat része. Egy a kínai állami médiában megjelent, sokat hivatkozott véleménycikk úgy fogalmaz,

a kínai techvilág eddig a „barbár növekedés” időszakát élte, ám ennek vége;

mostantól a vállalati adatkezelés szabályozásával és a külföldi tőzsdei jegyzést lehetővé tevő pénzügyi machinációk elfojtásával egy új, rendezett korszak jön, ahol az állam szorosabban fogja majd a techszektort, és nagyobb figyelmet fordít a nagyvállalatok tevékenységének társadalmi és nemzetbiztonsági kockázataira.

Egyes – ennek nem feltétlenül ellentmondó – megközelítések szerint pedig az amerikai–kínai politikai feszültségek, és ezzel összefüggésben a két ország közti gazdasági összefonódások lazításának vágya is legalább olyan fontos szerepet játszik a lépésekben, mint a szabályozói hév.

Adat, védelem

A tavaly őszi Ant-fiaskó utáni hónapokban a hatóságok főként a domináns online szolgáltatókkal szembeni antitröszt ügyekkel, valamint a – nagyrészt állami tulajdonú bankrendszerrel szembeni kihívásként értékelt – pénzügyi szolgáltatási ambícióik letörésével voltak elfoglalva.

Tavasszal az Alibaba 2,8 milliárd dollárnak megfelelő büntetést kapott piaci erejével való visszaélés miatt, hasonló okokból kisebb büntetéseket kapott a Baidu, a Didi és a Meituan nevű étel-házhozszállító cég. Az Alibaba fő fintech riválisa, a szintén megbírságolt Tencent pedig gyorsan letekerte pénzügyi ambícióit. (A szabadszájú Jack Mával ellentétben a Tencent vezére, Pony Ma mindig is az óvatos manőverezés mestere volt, avagy egy kínai közmondás parafrazálása szerint Jack Ma úgy kel át a folyón, hogy kitapogatja a köveket, Pony Ma úgy kel át a folyón, hogy figyeli, mit csinál Jack Ma.)

Ezzel szemben a Didi mostani megrendszabályozásával kapcsolatban leggyakrabban emlegetett ok a cég által begyűjtött adatok kényes mivolta. A Didi elleni júliusi vizsgálatokat kiberbiztonsági szabályokra és a nemzetbiztonsági szempontból kritikus infrastruktúra védelmére vonatkozó rendelkezésre hivatkozva indították. A vád szerint a cég illegális adatgyűjtést végzett, valamint nem kezelte megfelelő körültekintéssel a személyes adatokat.

A Didi applikáció működés közben. (Jade GAO / AFP)

A cég 493 millió aktív utassal és 15 millió aktív sofőrrel messze a legnagyobb kínai fuvarszolgáltató, egyes becslések szerint 90 százalékos piaci részesedéssel bír. Emellett újabban pénzügyi szolgáltatásokat is nyújt, de van kisteherautó-közvetítő és bevásárló platformja, valamint a Bubihoz hasonló kerékpárkölcsönzője is.

Ezen szolgáltatásokon keresztül a Didi jelentős mennyiségű személyes és pénzügyi adathoz jut hozzá. Az amerikai tőzsdei jegyzés előtt kiadott tájékoztatójában a cég azt állította, a világ legnagyobb forgalmi információs adatbázisával rendelkezik, miután részletes adatokat gyűjt és elemez a felhasználóiról, valamint a sofőrjei által bonyolított napi 25 millió fuvarról. A Wall Street Journal szerint

a Didi adatgyűjtési gyakorlat sokkal invazívabb, mint a sokat bírált Tiktoké vagy a WeChaté: a cég applikációja még az autóban elhangzó beszélgetéseket is rögzíti.

Emellett a cég más érdekeltségei is kezelnek érzékeny adatokat. 2017-ben kormányzati engedélyt kapott rá, hogy nagy pontosságú térképeket készítsen, amely tevékenységgel csak két tucat kínai vállalat foglalkozhat.

Eközben az adatkezelés nem tűnik makulátlannak: a kínai állami tévé egy korábbi riportja szerint a feketepiacon néhány ezer forintnyi jüanért lehet vásárolni a Didi által gyűjtött személyes adatokból.

Van ok szabályozni

Hogy ezek az adatok miért jelenthetnek kockázatot, azt jelzi a Didi és az állami Hszinhua hírügynökség egy korábbi anyaga, amelyben részletes adatokat közöltek egyes pekingi hivatalok forgalmáról, és például a belbiztonsági illetékesek mozgását aktív bűnügyekkel kötötték össze.

Bár a Didi olykor a hatóságokkal is együttműködött, és többször hangsúlyozta, hogy adatai fontos adalékot jelenthetnek a kínai közlekedési hatóságoknak, más esetekben nem volt zökkenőmentes az adatszolgáltatás: 2018-ban, amikor egymás után két női utast öltek meg Didi-sofőrök, az illetékes hatóságok arra panaszkodnak, hogy a cég nem hajlandó együttműködni az autói valós idejű nyomon követését illetően.

Márpedig a kínai állam az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektet az adatkezelésre. A júniusban bejelentett, szeptemberben életbe lépő új adatbiztonsági törvény szigorúbb felügyeletet, nemzetbiztonsági átvizsgálást és jelentéstételi kötelezettséget ír elő a „kritikus adatokat” kezelő vállalatok számára. A tavasszal közzétettek egy tervezetet a személyes adatok védelméről is, amely a várakozások szerint szintén ősszel léphet életbe. Ez egyebek mellett korlátozná, hogy a techcégek milyen adatokat gyűjthetnek felhasználóikról, és azokat hogyan tárolhatnák és kezelhetnék. 

A törvényi változásokat a hatósági szigor növekedése kíséri.

• A Didi egyike volt annak a három tucat kínai vállalatnak, amelyet áprilisban belső adatkezelési vizsgálatra köteleztek a hatóságok.
• A megbírságolt nagyvállalatokat (a fent említett Tencentet, Alibabát, Meituant és több más nagy nevet) üzletük restrukturálására kötelezték, hivatalosan versenyjogi okokból.
• Májusban a kínai hatóságok 105 applikációt, köztük a Tiktok belföldi verzióját, a Douyint és a Microsoft Bing keresőszolgáltatását is azzal vádolták, hogy túl sok személyes adatot gyűjt.
• Szintén májusban a Didit és kilenc további fuvarközvetítő céget a szabályozók a magas illetékeik, homályos belső mechanizmusaik és az árképzésük ad-hoc változtatásai miatt vontak kérdőre.
• De számos bírálat érte a Didit a munkajogok megsértése, az utasbiztonság és az algoritmusai működésének diszkriminatív elemei miatt. Januárban egy az államhoz kötődő fogyasztóvédelmi csoport például a felhasználók zaklatásával és jogaik korlátozásával vádolta több techcég algoritmusait.

Ezzel kapcsolatban az egyik narratíva, hogy fogyasztóvédelmi és versenyszabályozási kérdésről van szó. Bár Kínával kapcsolatban a nyugati sajtóban gyakran egy mindent tudó digitális diktatúra képe jelenik meg, a valóság valamivel bonyolultabb. A Didi, az Alibaba vagy a Tencent az utóbbi években nem volt megfelelően készséges a kínai hatóságok szerint, és sok esetben nem voltak hajlandóak adatokat megosztani a kormánnyal. 

Így tehát ebből a megközelítésből a Didi szabályozását hasonló megfontolások is mozgatják, mint például az Uberrel vagy más techcégekkel európai lépéseket: a személyes adatok védelméről szóló tervezet például sokat merít az európai uniós szabályozásokból. Ahogy egy kínai techbefektető fogalmaz: Kína először innovál, aztán szabályoz; Európa először szabályoz, aztán nem innovál; az Egyesült Államok pedig innovál, de nem szabályoz.

Pénzügyi machinációk

Ugyanakkor a jelek szerint nem ez az egyetlen ok. Egy másik, népszerű teória szerint arról van szó, hogy a Kínai Kommunista Párt és Hszi Csin-ping pártfőtitkár nem szereti a konkurenciát, márpedig a techcégek hatalmas pénzügyi vagyona, adatbázisai és technológiai képességei termékeny táptalajt jelentenek az alternatív erőközpontok kialakulása számára.

Pekingben eközben – legalábbis a Wall Street Journal és a New York Times értesülései szerint – egyre inkább nemzeti erőforrásként, hatalompolitikai eszközként tekintenek a nagyvállalatok adathalmazára és technológiájára. Ebből a nézőpontból az Ant, majd a Didi elleni hatósági fellépés azt jelzi, hogy a nagyvállalatoknak a pártállam céljait kell követniük. Ez pedig nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy adják át adataikat a megfigyelőállamnak, hanem hogy – a növekedés lassulása és a társadalmi egyenlőtlenségek hatásainak enyhítése végett – fizessenek jobb bért, teremtsenek jobb munkakörülményeket, és az alapítók milliárdos vagyonukból áldozzanak társadalmilag fontos ügyekre is.

Harmadrészt pedig a Didivel szembeni fellépés időzítése és az azt övező kommentárok alapján a hidegháborús megfontolások sem tűnnek megalapozatlannak.

A fent linkelt kínai állami kommentár kiemeli: Kínában számos érzékeny területen, például az internetes szolgáltatások, a hírszolgáltatás, az oktatás vagy a pénzügyi szektor egyes szegmenseiben hivatalosan nem vagy csak szigorú korlátok mellett jelenhet meg a külföldi tőke. Ugyanakkor a kínai vállalatok külföldi jegyzését lehetővé tevő konstrukciók eredményeként ezek a korlátok ledőltek, és külföldi befektetők is jelentős tulajdonrészt szereztek ezeken a piacokon. Ennek következtében – a kommentár szerint – jelentősen nőtt a kínai internetes cégek kitettsége a külföldi érdekek és szabályozók felé.

Ezeket a korlátozásokat a külföldi befektetők pénzére vágyó kínai vállalatok, valamint a kínai vállalatok hozamára vágyó külföldi befektetők jellemzően a változó érdekeltségű entitásokon keresztül kerülték meg. Az angol rövidítésből VIE néven emlegetett struktúra lényege, hogy

a külföldi befektetők nem közvetlenül a kiszemelt kínai cég részvényeit vásárolják meg, hanem egy a kínai célvállalat tulajdonosainak irányítása alatt álló offshore cégben szereznek részesedést.

Ez az offshore cég (jellemzően egy további, saját tulajdonában lévő, például hongkongi cégen keresztül) létrehoz egy Kínában bejegyzett külföldi tulajdonú céget, amely cég üzleti megállapodásokat köt a Kínában bejegyzett, kínai állampolgárok tulajdonában lévő célvállalattal. Ezen megállapodások részeként az offshore holdingcég részesedik a kínai vállalat profitjából, illetve – a konkrét konstrukciótól függően – a tulajdonosi körrel kötött megállapodásokon keresztül irányíthatja is a kínai vállalatot.

Az Alibaba esetében például mindez úgy néz ki, hogy aki Alibaba-részvényt vesz a New York-i tőzsdén, az valójában egy Kajmán-szigeteki offshore cég, az Alibaba Group Holding részvényét vásárolja meg. Ez a cég szerződéses viszonyban áll a Kínában bejegyzett Alibabával, amelynek folyományaként megilleti az Alibaba kínai üzleti eredményének egy meghatározott része.

A kínai Alibaba vállalatai birtokolják a kínai internetes szolgáltatásnyújtáshoz szükséges engedélyeket, és működtetik magukat a szolgáltatásokat. Ezek eredetileg az alapító Jack Ma és jobbkeze, Simon Hszie, valamint más kínai állampolgárok tulajdonában voltak; 2018-ban a struktúrát átalakították, és két további, kínai holdingcéget iktattak be a rendszerbe, amelyek az Alibaba tágabb menedzsmentjének tulajdonába kerültek.

A szürke zóna vége

Ez a struktúra nem kínai találmány: leghírhedtebb használója az Enron texasi energiacég volt, amely arra használta az offshore-ozást, hogy elfedje veszteségeit részvényesei elől.  A cég 2001-ben csődölt be, az amerikai gazdaságtörténet egyik kiemelkedően csúfos csalása során dollár tízmilliárdokat tüntetett el.

A kínai internetes cégek – az Enron-botránytól függetlenül – az ezredforduló után kaptak rá a konstrukcióra. Ekkoriban belföldön még nem volt elegendő kockázati tőke, amely képes lett volna a hasonló vállalkozások növekedésének táplálására, ezért a kockázatkedvelőbb és tőkeerősebb amerikai, japán és európai befektetők pénzére szorultak. Miután legális keretek között nem tudtak volna külföldi pénzt bevonzani, a VIE-konstrukció jogi kiskapuin keresztül kezdték el becsatornázni a nyugati tőkét.

Ez a gyakorlat szűk két évtizeden át relatív zökkenőmentesen folyt: bár mindig is minimum szürke zónába tartozott (egyes jogászok szerint nyíltan illegális volt), a kínai állam mégis szemet hunyt felette, ahogy az amerikai szabályozók sem zargatták a dolgot. A befektetők pedig az esetek többségében óriási hasznot húztak a konstrukció előnyeiből, igaz, a botrányok és bedőlések sem kerülték el a kínai VIE-sztorit.

A Didi önvezető tesztautója. A cég a nyugati konkurensekhez hasonlóan a fuvarközvetítésen kívül számos egyéb technológiai területen próbál megjelenni. (Hector RETAMAL / AFP)

A három legnagyobb amerikai részvénypapírpiacon idén májusi állás szerint 248 kínai vállalat volt jelen, ezek teljes piaci kapitalizációja (jegyzett papírjaik összértéke) 2100 milliárd dollár volt. Bár ezek között van jó pár állami cég is, a nem állami szereplők, mint például az Alibaba, a JD.com, a Baidu, a NIO elektromosautó-gyártó, a Pinduoduo, a Tencent egyes részei és a Weibo VIE-konstrukcióban jegyezhetők.

A VIE-konstrukcióban jegyzett kínai részvények összértékét 1,62 ezer milliárd dollárra becsülik.

A külföldi tulajdon pedig nemcsak a tőzsdén jegyzett cégekben magas. A Didi esetében például már a kibocsátás előtt is számos nagy külföldi befektető volt: a japán Softbank és az amerikai Uber 21,5, illetve 12,8 százalékos részesedéssel bír a cég felett álló holdingban. De annak idején az Alibaba is a Softbank pénzéből nőtt ekkorára.

Ugyanakkor az amerikai feszültségek növekedésével párhuzamosan a kínai szabályozók kevésbé toleránsak. A külső kitettség mellett pedig az is zavarta őket, hogy míg a kínai techcégek offshore jegyzésével a profit külföldre távozik, a belföldi befektetők jellemzően nem (illetve csak jóval nehezebben) részesednek ezeknek a vállalatoknak az eredményéből.

A Cajhszin kínai üzleti lap, valamint a Bloomberg és a Wall Street Journal forrásai szerint a kínai szabályozók felől már áprilisban érkeztek jelzések a Didihez, hogy nem lenne jó ötlet az Egyesült Államokban tőzsdére vonulnia. A kockázatokkal vélhetően a vállalat is tisztában volt. Korábban Hongkongban szerettek volna tőzsdére vonulni, de szürke zónás üzleti gyakorlataik – például taxiengedéllyel nem rendelkező autók és sofőrök kiközvetítése – miatt ez nem volt reális. A tőkeinjekcióra viszont szükség volt, ezért Amerika maradt a reális megoldás. A rossz hazai fogadtatás tudatában nem verték nagydobra a New York-i jegyzést, és kizárólag intézményi befektetők számára ajánlották a 4,4 milliárdos csomagot.

Míg normális esetben egy ilyen lépést nagy csinnadratta kísér, a Cajhszin szerint a cégvezetés külön ukázba adta a dolgozóknak, hogy senki se fecsegjen az amerikai részvénykibocsátásról.

A geopolitika közbeszól

A végkimenetelbe vélhetően belejátszott, hogy a VIE-konstrukciót nem csak a kínai szabályozók unták meg. Újabban az Egyesült Államokban is sokan bírálják a praktikát, részben azért, mert a cég bevételére vonatkozó követelések betartatása minimum problémás, egyes esetekben lehetetlen. Az amerikai értékpapírpiaci felügyelet egy tavaly novemberi jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a kínai VIE-struktúrák „olyan kockázatokat jelentenek az amerikai befektetők számára, amelyek más struktúrákban nincsenek jelen”. 

Ha például a kínai hatóságok úgy találják, hogy a VIE-struktúrát felállító megállapodások nem felelnek meg a kínai törvényeknek és szabályozásoknak, visszavonhatják a kínai vállalatok engedélyeit, és felszabdalhatják az offshore irányítást lehetővé tevő szerződés- és céghálót. Azaz egy pillanat alatt kámforrá válhat a befektetés. Ezt a kínai vállalatok maguk is elismerik, az amerikai tőzsdei jegyzésekkor és az éves beszámolóikban az apróbetűs részben mindig szerepel, hogy a VIE-konstrukciók jogi kockázatokat hordoznak.

Egy másik bírálat, hogy a kínai vállalatokat jellemzően az amerikainál lazább pénzügyi beszámolási kötelezettségek terhelik, ami további feszültségeket szült az amerikai tőzsdén megjelenő kínai vállalatok és az amerikai hatóságok között.

Ezektől a félelmektől, valamint az amerikai-kínai viszonyt terhelő politikai feszültségektől nem függetlenül Donald Trump exelnök alatt az is felmerült, hogy a kínai vállalatok (illetve a VIE-konstrukciók) tőzsdei jegyzését megtiltják az Egyesült Államokban. Tavaly decemberben az amerikai kongresszus el is fogadott egy törvényt, amely hároméves türelmi időt adott a kínai vállalatoknak az amerikai pénzügyi felügyelet vizsgálataival szemben, de ezt követően a tőzsdei jegyzés felfüggesztésével büntetné a titkolózókat. Egy – jelenleg a kongresszus előtt lévő – törvény ezt a türelmi időt két évre rövidítené.

Természetesen a kínai adatvédelmi szabályozók szerint a kínai vállalatok átvilágítását előirányzó amerikai törvény kockázatokat jelent. „Ez a határokon átívelő adatmegosztás egy klasszikus problémája, amelynek át kell mennie az állami engedélyezési procedúrán”, mondta Csuo Hsziao-tong, a kínai kiberbiztonsági szabályozás kidolgozását vezető szakértő.

A Didi szerint esetükben nincsenek ilyen kockázatok: szervereik Kínában vannak, a személyes adatokhoz külföldi hatóságok nem férhetnek hozzá, legfeljebb a pénzügyi jelentéseikhez.

A pekingi hatóságokat ez nem hatotta meg. A kínai kormány július 10-én bejelentett egy tervezetet, amely szerint a jövőben az egymillió felhasználónál többel rendelkező szolgáltatók csak állami kiberbiztonsági vizsgálat után léphetnek majd külföldi tőzsdékre, miután ellenkező esetben felmerül a veszélye, hogy „külföldi kormányok megszerzik és károkozás céljával felhasználják” ezeket az adatokat.  

Mi lesz amerikai pénz nélkül?

Ez erős hatással lehet a kínai-amerikai pénzügyi összefonódásra. Csak idén 37 kínai cég ment tőzsdére az Egyesült Államokban, együtt 12,9 milliárd dollár értékben bocsátottak ki részvényeket a Bloomberg gyűjtése szerint. 

Elemzők szerint a mostani lépések fényében ennek a folyamatnak vége szakadhat. Júliusban több kínai techcég közölte, hogy korábbi terveivel ellentétben mégsem fog New Yorkban részvényt kibocsátani; Peking pedig szeretné a hazai tőzsdékre, Sanghajba és Hongkongba terelni a kínai cégeket.

Hogy ez mennyire reális, arról megoszlanak a vélemények. Bár Kína belső tőkeellátottsága jelentősen javult azóta, hogy elkezdték alkalmazni a VIE-struktúrát, a kínai cégekhez köthető VIE-k értéke az utóbbi években is jelentősen nőtt.

Mint egy kínai befektető kiemelte, a kínai belföldi tőke még mindig nem elég a techpiaci növekedés táplálására, ami részben a kínai kockázati befektetési alapok szerkezetéből fakad. Míg az amerikai alapok jellemzően 10+2 éves ciklusban gondolkodnak, a kínai alapoknál a 3+2 és az 5+2-es felállás dominál, ami sok esetben túl rövid.

Emellett az alapkezelők gyakran kevésbé kockázattűrők, és magasabb elvárásokat támasztanak a startupok felé. Az országban pedig hiába terjednek gombamód az állami startuptámogatási alapok, ezek még inkább rugalmatlanabbak, gyakran például a támogatható beruházások köre földrajzilag is korlátozva van. Miután pedig Kínában nehezebb tőzsdére menni, mint Amerikában, az exitopciók is rosszabbak. Azaz az amerikai piacoknak most is lenne helye a kínai finanszírozásban.

Az még nem világos, hogy a most VIE-struktúrában jegyzett cégek sorsa mi lesz, holott súlyos globális pénzügyi hullámokat verne, ha például az Alibabát hirtelen kitiltanák az amerikai tőzsdéről. Mindenesetre a befektetők elkezdték beárazni a kockázatot. A Bloomberg szerint február és július között 820 milliárd dollárt buktak a Kína felé kitett techcégek a kínai és amerikai tőzsdéken, bár az nem világos, hogy ebben pontosan mekkora volt a szabályozói szigor növekedésének szerepe, és mennyiben járultak hozzá egyéb tényezők. A 14 dolláron bevezetett Didi július végére 11 dollár körül stabilizálódott, tehát nem omlott össze, de a nyilvános jegyzés utáni kilövés elmaradt.

Az is nyitott kérdés, hogy milyen hatással lesznek a lépések a kínai növekedésre és innovációra. A digitális gazdaság GDP-részaránya az utóbbi évtizedben négyszeresére nőtt, és elérte a 40 százalékot Kínában, azaz a kommunista párt az egyik legjövedelmezőbb kínai szektorba nyúlt bele, amely a lassú termelékenységnövekedés időszakában különösen fontos az előrelépéshez. Mindenesetre a jelek szerint Pekingben úgy gondolják, hogy a techszektor keményebb becsatornázásának előnyei magasabbak, mint a költségek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA világ tart tőle, pedig a közgazdászok szerint a kínai innováció lassúBár a Huawei, a kínai űrprogram vagy a digitális jüan világszínvonalú technológiát sejtet, mélyebb elemzések szerint a kínai termelékenységnövekedés megtorpant - pont, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Világ adatvédelem Alibaba Didi fintech Kína online kereskedelem szabályozás technológiai vállalatok Tencent uber Olvasson tovább a kategóriában