(A cikk szerzője a Diófa Alapkezelő Zrt. stratégája.)
A szombaton lejátszott UEFA-bajnokok ligája döntővel befejeződött az európai klubfutball 2020/21-es szezonja, az első (és remélhetőleg utolsó) olyan év a labdarúgásban, amit teljes egészében érintettek a koronavírus járvány miatti korlátozások. A döntően nézők nélkül lejátszott és a szeptemberre csúszó kezdés miatt a szokásosnál is sűrűbb idény már önmagában rendkívülinek számítana, április közepén ugyanakkor olyan események zajlottak le néhány nap alatt, amelyek alapjaiban változtathatják meg a profi futballt.
Ekkor jelentette be 12 európai topcsapat, – köztük a BL döntő két résztvevője, a Manchester City és a Chelsea, valamint a szintén UEFA szervezésű Európa Liga fináléjában maratoni büntetőpárbajban alulmaradó Manchester United – hogy új, az európai labdarúgó szövetségtől független nemzetközi kupát hoznak létre Európai Szuperliga néven. Habár a kezdeményezés kevesebb, mint három nap alatt megbukott a döntően negatív fogadtatás miatt, már önmagában az, hogy ilyen drasztikus lépésre szánták el magukat a legnagyobb klubok mutatja, hogy nincs minden rendben az európai labdarúgással.
Ebben a cikkben azt vizsgálom meg, milyen okok vezethettek a Szuperliga bejelentéséhez, és milyen szerepet játszott ebben a folyamatban az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) működési modellje.
Az 1954-ben alapított UEFA a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kontinentális szövetségei közül messze a legbefolyásosabb szervezet, köszönhetően az európai labdarúgás gazdasági erejének. A nonprofit szervezetként működő UEFA célja a szövetség hivatalos honlapja szerint a futball és az azt körülvevő gazdasági szféra megvédése, fejlesztése és promótálása a jelen és jövő generációinak.
Ehhez a forrásokat a saját szervezésű bajnokságok és kupasorozatok bevételei biztosítják, különös tekintettel a négyévente megrendezett Európa-bajnokságra, valamint az éves rendszerességű UEFA-bajnokok ligájára (BL) és Európa-ligára (EL). Az így szerzett jövedelmeket az UEFA elsősorban a tornákon résztvevő csapatok és szövetségek között osztja szét, emellett minden évben támogatják a kisebb ligákat és csapatokat.
Ez a rendszer az egyes kluboknak járó kifizetések között megfigyelhető hatalmas különbségek miatt válik problémássá.
Jó példája ennek, hogy míg a 2019/20-as szezonban a BL főtáblájára jutó 32 csapat összesen 1,92 milliárd eurót kapott az UEFA-tól, addig az EL csoportkör 48 csapatának már „csak” 544 millió euró jutott, az összes többi egyesületnek és nemzeti szövetségnek járó támogatás összege pedig mindössze 243 millió euró volt*Az UEFA jelentős többletbevételt ér az Európa-bajnokságok miatt négyévente, ami a támogatások összegét is megemeli az EB-k évében. Ennek ellenére a 2016-os kontinensviadal után kifizetett 1,16 milliárd euró is jócskán elmaradt a BL összdíjazásától.
Forrás: UEFA Financial Report 2019/20.
Az UEFA kifizetések ilyen szintű aránytalansága miatt nem meglepő, hogy a klubok számára kulcsfontosságú, hogy kivívják a kvalifikációt a nemzetközi kupasorozatokba, hiszen ezzel jelentős gazdasági előnyhöz juthatnak riválisaikkal szemben. Ez a kiélezett verseny sok esetben hosszú távon fenntarthatatlan üzleti modellt eredményez a kluboknál, illetve egyre nagyobb szakadék figyelhető meg a rendszeresen BL-ben szereplő topcsapatok és a többi egyesület között a bevételek közti egyenlőtlenségek miatt.
A modern futballban egy csapatnak három fő bevételi forrása van. Ezek a mérkőzésnapi bevételek (már ha épp nem zárt kapuk mögött zajlanak a mérkőzések egy pandémia miatt), a televíziós jogdíjak és bajnokságok pénzdíjai, valamint a szponzorációs jövedelmek. Ezek megoszlása az egyes klubok között jelentősen eltér, de általánosságban elmondható, hogy a stadionba kilátogató szurkolókhoz köthető bevételek egyre inkább háttérbe szorulnak a másik két kategóriához képest.
Az UEFA legfrissebb gazdasági riportja*UEFA The European Club Footballing Landscape 2021 alapján Európa első osztályú csapatai*Az első osztályú csapatok az összes európai ország összes első osztályú klubját takarja, benne van a Kisvárda, a Real Madrid, és az észt első osztály csapatai is. Az UEFA ezt „top division”-nek hívja. a pandémia előtti utolsó, 2018/2019-es szezonban 23 milliárd eurós összbevételt értek el és rekordnagyságú, 1,9 milliárd eurós növekedést produkáltak az előző évhez képest. A 23 milliárd eurós jövedelem legnagyobb részét a nemzeti ligák televíziós jogdíjai adták 36 százalékkal, ezt a szponzorációs bevételek követték 22 százalékkal, míg a jegybevételek részaránya 14 százalék volt. A korábban már említett UEFA-hoz kapcsolódó bevételek a klubok teljes jövedelmének 12 százalékát tettek ki, ami különösen annak fényében tekinthető kiugróan magasnak, hogy ennek több mint kétharmadán a BL csoportkörében szereplő 32 csapat osztozkodott.
Az európai kupaszereplés tehát az összbevétel szempontjából is számottevő euró-tízmilliókat jelent a csapatoknak. Mivel a BL és EL szereplést a jelenlegi rendszerben*Az áprilisban bejelentett Szuperliga egyik általános kritikája éppen az volt, hogy az alapító csapatok állandó résztvevői lettek volna a kupasorozatnak, amivel a nemzeti ligák is vesztettek volna a jelentőségükből, hiszen így már független lett volna a nemzetközi kupaszereplés a bajnokságban elért helyezéstől. csak úgy tudják elérni a klubok, hogy a nemzeti bajnokságok élmezőnyében végeznek, így nem meglepő, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az egyesületek annak érdekében, hogy a legerősebb csapatot küldhessék a pályára hétről hétre.
Ennek ugyanakkor megvan az ára is, a jobb játékosokat értelemszerűen csak magasabb átigazolási díj ellenében engedik el a klubok, és a fizetési igénye is magasabb az elit labdarúgóknak. A tehetségek iránti hatalmas kereslet a csapatok nyereségességére is ráteszi a bélyegét, a bérek egyértelműen a legjelentősebb költségei a kluboknak, ezek a 2018/2019-es szezonban átlagosan a bevételek 64 százalékát tette ki az első osztályú csapatoknál. Természetesen az egyesületeknek emellett még számos egyéb költségei vannak, aminek következményeként a klubok többsége veszteségesen működött már a koronavírus-járvány előtt is, sok csapat pedig már a működési eredmény szintjén veszteséget termelt.
A veszteséges működés nem újkeletű dolog a labdarúgás világában, az UEFA is kiemelt figyelmet fordít a sport fenntarthatóságára. Ennek egyik legfontosabb eredménye a 2009-ben elfogadott Financial Fair Play (FFP) szabályozás, ami a klubok túlköltekezését hivatott meggátolni. Az FFP központi eleme az úgynevezett break-even követelmény, ami azt mondja ki, hogy a labdarúgás szempontjából releváns költségek nem haladhatják meg a fő bevételi forrásokat.
Ez az elsőre szigorúnak tűnő szabályozás valójában meglehetősen rugalmasan áll a veszteséges csapatokhoz, hiszen egyrészt egy három éves periódus alatt összesített eredménynek kell a követelményeknek megfelelnie, másrészt a veszteséges működést is lehet egy bizonyos összegig tőkebefektetéssel ellensúlyozni. A break-even meghatározásakor emellett nem veszik figyelembe például a stadionok amortizációját, valamint az ifjúsági akadémiák költségeit sem, ezzel is ösztönözve a csapatokat hosszabb távon megtérülő projektek finanszírozására.
A Financial Fair Play szabályok megszegését az UEFA figyelmeztetéssel, pénzbírsággal vagy súlyos esetben az európai kupasorozatokból való kizárással szankcionálhatja. A korábban már említett rugalmasság miatt csak kevés esetben szabtak ki komolyabb büntetést az FFP bevezetése óta, de például az AC Milan 2019-ben elvesztette az Európa Liga pozícióját a túlzott költekezés miatt. Az FFP-hez emellett vitás ügyek is kapcsolódnak, az angol Manchester City és a francia PSG példája ugyanis megmutatta az elmúlt években, hogy vissza lehet élni a szabályrendszerrel, amennyiben a csapat mögött egy szinte korlátlan forrásokkal rendelkező tulajdonos áll.
Az ellentmondásos esetek ellenére az FFP nagyrészt elérte a célját. A klubok eredményessége folyamatosan javul a 2011-es bevezetés óta, és 2013 óta összesítve már pozitív működési eredményt érnek el az első osztályú csapatok Európában.*The European Club Footballing Landscape Report 2021
A klubok közötti egyenlőtlenségek területén ugyanakkor nem hozott javulást a Financial Fair Play, sőt a break-even szabályok rugalmassága miatt bizonyos szempontból jobb helyzetbe kerültek az olyan csapatok, amelyek rendszeresen számíthatnak tulajdonosi tőkeinjekcióra. Ezen felül az FFP a járványügyi korlátozások miatt kieső bevételekből adódó helyzet kezelésére sem alkalmas, így az UEFA tavalyi ideiglenesen lazított az FFP előírásokon, és sok szakértő a szabályrendszer további átalakítását várja.
A koronavírus-járvány tavaly márciusban ezt a végletekig kiélezett versenyt forgatta fel fenekestül azáltal, hogy a bajnokságok felfüggesztése miatt egyik napról a másikra elvágta a klubokat fő bevételi forrásaiktól. Habár a kényszerszünet végül csak néhány hónapig tartott, a negatív gazdasági hatások hosszú évekig érzékelhetők maradnak. Az UEFA becslései alapján a 2019/2020-as és a 2020/2021-es szezonban az európai csapatok összesen 9 milliárd euró bevételtől esnek el.
A szövetség számítása szerint emellett az átigazolási piacot is megviselte a koronavírus, a 2020 őszére csúszó transzfer időszakban ugyanis az előző három szezon átlagánál 30 százalékkal kevesebbet költöttek a csapatok, ami nehéz helyzetbe hozta az olyan klubokat, amelyek bevételei között nagyobb hangsúlyt kapnak a játékoseladások.
Az elmúlt hónapok legfontosabb tanulsága mégis talán az volt, hogy
a Financial Fair Play szabályok ellenére a csapatok többsége nem tud tartalékokat építeni a nehezebb időszakokra az egyre kiélezettebbé váló verseny miatt.
Áttételesen ez a helyzet vezetett a kérészéletű Európai Szuperligához, amelynek ötletgazdái a saját bevételi forrásaikat akarták kiszámíthatóbbá tenni egy zárt bajnokság és az ezzel járó biztos jövedelmek segítségével. Erre különösen a spanyol és az olasz csapatoknak volt szükségük, hiszen a Real Madrid, a Barcelona és az Atletico Madrid hitelállománya is jelentősen megemelkedett a járvány alatt, az olasz Serie A pedig egyre jobban lemarad az etalonnak számító angol élvonaltól.
A Szuperligához ugyanakkor csatlakozott a Premier League hat nagycsapata is, esetükben pedig már nehezebb pénzügyi problémákkal magyarázni a döntést. A közvélemény különösen a három amerikai tulajdonossal rendelkező (Liverpool, Manchester United és Arsenal) klub lépését tekintette ellenségesnek, és sokan egyből a tengerentúlon elterjedt zárt ligákkal riogattak, ahonnan teljesen hiányzik a feljutás és kiesés rendszere.
Habár az áprilisi elszakadási kísérlet órák leforgása alatt elbukott, az elmúlt évek tendenciái alapján
nehéz elképzelni, hogy ez lett volna az utolsó ilyen jellegű kezdeményezés a profi futball világában.
A különbség a legnagyobb klubok és a többi csapat között folyamatosan növekszik, az UEFA FFP szabályozása jelenlegi formájában pedig nem alkalmas ennek a problémának az orvoslására. Ebben a bizonytalan helyzetben látszólag csak idő kérdése, hogy mikor tesznek újabb kísérletet a topcsapatok arra, hogy az UEFA-t megkerülve még jobban saját kezükbe vegyék a sorsukat.
Kérdés, hogy miképp változik meg a szurkolók milliói által hétről-hétre követett profi labdarúgás, ha egyszer sikerrel jár egy ilyen kezdeményezés, és valamilyen formában létrejön a klubok által irányított Szuperliga.
(A cikk megjelenését a Diófa Alapkezelő Zrt. támogatta.)
Támogatói tartalom
Fontos