(A szerző oktatáskutató, interkulturális szakértő, jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Ugyanitt jeleztem azt is, hogy nemcsak a mesekönyv minősége várja el és érdemli meg az elfogulatlan (kompetens) értékelést, hanem megkerülhetetlenül ki kell térni arra a tudatos kormányzati magatartásra, amely a könyvvel kapcsolatban is megnyilvánult, és amely bőséggel kimeríti a társadalmi integráció veszélyeztetésének fogalmát. Most ezt a tartozást szeretném törleszteni, és kitérnék a kormányzati politikai kommunikáció egyéb sajátosságaira, és e kommunikáció fals voltára is.

Amit a kormány művel: tudatos othering

Összefoglalóan otheringnek nevezik^*Az alábbi ismertető (a nevét tudatosan kis betűvel író) john a. powell és Stephen Menendian The Problem of Othering: Towards of Inclusiveness and Belonging című írásának segítségével készült. a csoportalapú kirekesztés dinamikáját és folyamatait, legyen szó akár a vallási vagy szexuális orientáció, a bőrszín, a nem vagy a fogyaték, esetleg a társadalmi státusz alapján történő csoportképzésről. Noha ezek az emberi létezésnek nagyon eltérő dimenziói, időtől, tértől és kontextustól függetlenül a csoportidentitásokon alapuló különbségtétel következményei a marginalizáció, a tartós egyenlőtlenségek strukturális kiépülése, az egyéni életminőségek drámai csökkenése, a részvétel és a hozzáférés akadályoztatása, sok esetben a folyamatos fenyegetettség.

Fontos látni, hogy amíg a kategorizáció természetes emberi késztetés a világ könnyített kezelésére, az már nem az, hogy az egyes kategóriákhoz/csoportokhoz mit rendelünk, milyen érzelmet, indulatot és reakciót társítunk: szociális konstrukciók, mintegy társas közmegegyezések. Könnyű lenne leírni, hogy mindez kulturálisan meghatározott, ám nem lenne igaz. Ami kulturálisan megjósolható, az egyes közösségek affinitása a kirekesztés egyes típusaira. Példaként itt vagyunk mi magyarok. Véletlenszerűen megnézve bármely értékvizsgálat eredményét, egy zárt gondolkodású, a függetlenséget, a felelősséget, a szolidaritást elutasító társadalom képét látjuk.

Nem érdekli őket mások véleménye, nem kíváncsiak azokra, akik nem értenek velük egyet. Nem hiszik, hogy az esélyek egyenlősége fontos lenne a társadalom életében, miként azon sem jár az eszük sokat, hogy segítsenek a körülöttük élőknek. Nem szempont számukra a környezet védelme és óvása. Nincs bennük tolerancia sem azokkal szemben, akiket sorsuk saját nemükbe zár, miként nem kedvelik az idegeneket, főként azokat, akik ráadásul szegények is egyben.^*„Az 5. táblázat harmadik oszlopában találjuk az európaiaknak azt a csoportját, melynek tagjait az első csoport tagjaival ellentétben áthatja az emberek közötti mechanikus egyenlőség akarása, mely nem tesz különbséget szorgalmas és lusta, tehetséges és tehetségtelen között. E csoport tagjai az államtól várják, hogy kikényszerítse a jövedelmi különbségek leszorítását, a munkavállalás biztonságát. Autonómiaérzetük a munkahelyen minimális, nincs olyan tapasztalatuk, miszerint munkahelyükön a vezetők bevonnák őket a döntésekbe. Óvatosak és becsapják vagy kihasználják őket. Nem érdekli őket mások véleménye, nem kíváncsiak azokra, akik nem értenek velük egyet. Nem hiszik, hogy az esélyek egyenlősége fontos lenne a társadalom életében, miként azon sem jár az eszük sokat, hogy segítsenek a körülöttük élőknek. Nem szempont számukra a környezet védelme és óvása. Nincs bennük tolerancia sem azokkal szemben, akiket sorsuk saját nemükbe zár, miként nem kedvelik az idegeneket, főként azokat, akik ráadásul szegények is egyben. A bevándorlástól félnek. Elutasítják az új dolgok keresését, nem szeretik az egyéni megoldásokat, kalandozni sem akarnak. Egyféle dolgot szeretnek csinálni az életben, félnek a változatosságtól. A mozdulatlanság és a változatlanság az ő otthonuk. Nem akarnak feltűnni, nem akarnak sikeresek lenni, nem hisznek abban, hogy joguk lenne az élet örömeinek élvezésére. A csoport tagjai a konformitás értékosztályában szerezték a legmagasabb pozitív pontszámokat. Fontos számukra, hogy biztonságos körülmények között éljenek, kerülnek mindent, ami veszélyeztethetné biztonságukat. Azt gondolják, hogy az embereknek azt kell csinálniuk, amit mások mondanak nekik. Az erős államban hisznek, mely megvédi őket. A hagyományok fontosak számukra, követik a családban tanult vallási és életmódbeli szokásokat.” (Csepeli György, Prazsák Gergő: Az el nem múló feudalizmus)

Az előítéletességet illetően is meglehetősen lesújtó állapotok uralkodnak több évtizede. Ilyen körülmények között óriási a felelőssége a mindenkori kormányzatnak, hiszen hatalmi státuszából adódóan^*Akit részletesebben érdekel, érdemes elmélyedni ebben a könyvben: Morton Deutsch, Peter T. Coleman, Eric C. Marcus (2000) The Handbook of Conflict Resolution: Theory and Practice Morton Deutsch, Peter T. Coleman, Eric C. Marcus minden érzékelt megnyilvánulása elsöprő hatást gyakorol a közgondolkodásra. Az Orbán-kormányok ezzel láthatóan tökéletesen tisztában vannak: számos kutatás eredménye mutatja, milyen hallatlan profizmussal korbácsolták fel az ellenségességet.^*Úgy tűnik, a NER kommunikációs szakemberei értően olvasták a CEU rektorhelyettese, Enyedi Zsolt és kollégái, Fábián Zoltán és Sík Endre tanulmányát, és ennek megfelelően jártak el: „A menekültek nyílt elutasítása összefügg a bevándorlás társadalmi hatásainak percepciójával.” Sík Endre fogalmazta meg egészen pontosan a módszert: „Az állam intézményesített morális pánikkeltését egy indítógombként lehet elképzelni, aminek minden megnyomása széles hullámokat vetve teríti be manipulatív tartalommal az egész országot.”

A társadalmi integráció veszélyeztetése komoly dolog. Nem mentség, ha rövidlátásból kifolyólag nem ismerik fel a csoportalapú indulatkeltés folyamatának ezen kimenetét, viszont felelősségre vonásért kiált ennek tudatos, gátlástalan alkalmazása. Az átmenetek és válságok időszakában felhalmozódó feszültségek levezetésére, a közvélemény manipulálása érdekében a politika lelkiismeretlen kufárai már régóta vetik az egyes csoportokat prédául a többség elé. A bűnbakképzés az ősidőkig nyúlik, kultúrafüggetlen, és két célja van: közérthető magyarázatot biztosítani és a felelősségáthárítás alanyaként „elvitetni a balhét”. Kulcsszereplő az, aki keretezi a történetet.

A csoportalapú ellenségképzés tragikus kimeneteinek számos változatát ismerjük, a holokauszt a legszélsőségesebb példája. Gondolhatnánk, Európában a 21. században ez nem fordulhat elő – de 1995 és Srebrenica nem volt olyan régen, és alig múlt el tíz év a romagyilkosságok óta. A szigetszerű, „négy fal között” fóbiák a hatalmi szó megtámogatásával legitimációt kapnak utcára vonulni, ideológiát a fellépéshez, amely nem jelent mást, mint jogtalanul és önkényesen fenyegetni, elnyomni és korlátozni az aktuálisan ellenségképpé növesztett csoporthoz tartozókat.

Aktuálisan célkeresztben: gender vs krisztusi értékek?

Ebben a nagyon jelentős, ám a közbeszéd és közgondolkodás számára számító módon lebutított diskurzusban közel sem a szexus a valódi lényeg, de a tisztánlátás kedvéért tegyünk itt rendet. A szexuális meghatározottságok mindig kontextus, azaz kultúrafüggők.^*Takács Judit: Meleg század Adalékok a homoszexualitás 20. századi magyarországi társadalomtörténetéhez. Akadémiai doktori értekezés tézisei. Budapest 2018 Walter L. Williams részletesen ír az amerikai kontinens számos indián^*Dakoták. Hm. Kérdés, hogy tájékoztatták-e erről a miniszterelnököt, mikor tréfás anekdotáihoz referenciacsoportot választott. törzséről és kultúrájáról (például: Azték Birodalom), ahol öt különböző nemet is ismertek. Az élet jelenségeit a maguk természetességében fogadták el, magyarázták, és kaptak mindezek szerepet, jelentőséget a mindennapokban. A „kétlelkű és transznemű emberek” azáltal, hogy megélhették önmagukat, praktikusan a tevékenységek sokféleségében is, különösen hasznos tagjai voltak a közösségnek. Az őslakosok a természettel szoros közelségben, mélyen spirituális életet éltek, hangsúlyozva, hogy a legfontosabb a lélek, a személyiség teljessége. Hasonló hagyományokról tesz említést Szibéria őslakosai, illetve Közép-és Délkelet-Ázsia nagy részén élők kultúrájának köréből.

Annak a leírása is minden forrásban megtalálható, ahogyan a predátor európai civilizáció, a keresztény misszionáriusok gyarmatosították a lelkeket; inkvizíciós kíméletlenséggel írták felül ezen kultúrák élhetőségét, kergették öngyilkosságba, űzték el közösségekből az érintetteket. Ne tévedjünk: ez nem a bibliai evangelizáció klasszikus megvalósulása. Ez erőszaktétel és leigázás volt, mint minden olyan helyen és alkalommal, amikor az esszencialista európaiak szétrajzottak és kisajátítottak. Földet, kultúrát, embereket.

A világnézet – mint még sok egyéb szegmense az életnek – mindenkinek a magánügye. Szabadságjog. Mégis, ebben az országban egy alapnak nevezett törvény teszi kötelezővé, hogyan, milyen keretben lássuk, és főleg hogyan éljük az életünket. Nem a kereszténységgel van a baj – egy eszme, egy ideológia sosem felelős a nevében eljárókért -, hanem a politikai céloktól vezérelt gátlástalan indoktrinációval. Arról már sokan írtak – a kevés hiteles(en viselkedő) megszólalók közül is -, hogy az 54 százalékos, magát kereszténynek valló lakosságarány esetén egy egész ország számára miért is nem előírható egyféle látása és élése az életnek. Ha a fiatalokat – eljövendő nemzedékek – nézzük, a helyzet még rosszabb: a vallásosság, a vallásos életvitel töretlenül lejtőn halad. A magyar fiatalok 67 százaléka mondja azt, hogy egyáltalán nem vallásos, mindösszesen 26 százalék katolikus, 6 százalék protestáns. Oka lehet-e ennek vajon, hogy kereszténységet töltelékszóként használó hatalmi szereplők viselkedése folyamatosan frontálisan ütközik a valódi keresztényi értékekkel? Nem tudjuk, de gondoljuk át, hogy amikor keresztényiséget mond a kormányzat, ugyanakkor mit csinál a keze.

Láthatjuk a rászorulókkal szembeni tökéletes érzéketlenséget és részvétlenséget; a hajléktalanság, mélyszegénység problémái kezelésének elutasítását – hogy korlátoltság vagy érdekvezérelt erkölcstelenség-e az oka a strukturális akadályok felszámolásának, mindenki maga ítélheti meg. A rossz élethelyzetűek egyéni felelősségének hangsúlyozása és az így katalizált bűnbakképzés nem csupán a kormányzati feladat és felelősség elutasítása, hanem klasszikus módszere egy alkalmatlan kormány igazságtalan intézkedései nyomán keletkezett társadalmi feszültség átcsatornázásának is. Ugyanerre a logikára épült a háborús menekültek társadalmi észlelésének átkeretezése is^*Migránsokká váltak, különbözőségeik – például a barna bőr, mely Boross Péter szerint az egyik fő probléma – kihangsúlyozódtak, súlyosan normaszegő viselkedések tulajdonításával kialakították a fizikai és morális undort. Azaz érzelmileg és pszichésen megágyaztak a zökkenőmentes bűnbakképzés számára., holott az együttérzés és segítségnyújtás krisztusi reflexétől tökéletesen elválasztható lett volna a menekültekkel kapcsolatos politikáról való gondolkodás.

Ugyancsak tanulságos azt végiggondolni, ahogyan a COVID-19 pandémia idején válságot kezel, és ahogyan él (vagy visszaél?) a kivételes jogrend adta felhatalmazásokkal. De most csupán arra a metaforikus mozzanatra szeretnék rámutatni, ahogyan a frontvonalban dolgozók, a karantén miatt egzisztenciájukat elveszítő százezrek hatékony megsegítése helyett a kormány kereszténységgel megbízott fővadásza az egyébként 7 milliárd forintra kalkulált vadászkiállításának költségvetése a 2020-a év közepére további 3 milliárd forinttal bővült.^*Tehát az első hullám után vagyunk, sokan éppen csak kezdik felfogni, hogy hónapok alatt vált semmivé az egész életük, a rendszerproblémák feketén-fehéren előjöttek: a vérestorkú egészségügyi rendszer, a digitális oktatásra tökéletesen felkészületlen és alkalmatlan oktatási rendszer, a sok százezer gyerek, akik körülményeik, élethelyzeteik miatt nem tudnak bekapcsolódni az oktatásba, a szülők mint munkavállalók kezeletlen helyzete a társadalombiztosítás tekintetében stb.

Gendernorma

Pető Andrea foglalja össze tanulmányában a társadalmi nemeket mint ellenségképet használó diskurzus és nemzetközi mozgalom jellemzőit. Az anti-gender mozgalmak tiltakozásának alapvető három céltáblája van:

1. a társadalmi nemek közötti egyenlőség,
2. a közéleti részvétel és hozzáférés univerzális joga,
3. a test feletti önrendelkezés joga.

Mindezek meghiúsításához pedig a számunkra már oly ismerős tematikák: az LMBTQ jogok, a nemzetközi szerződések (például: isztambuli szerződés^*Minden kormányzati mellébeszéléssel szemben az isztambuli egyezmény ratifikálása után a kormány feladata lenne a nemek közötti egyenlőség érdekében, a nemi alapú erőszak és elnyomás ellen a hatékony prevenció, a hatékony védelem, a hatékony fellépés intézményrendszer szinten való kiépítése, a szakpolitikák felett a strukturális elnyomás felszámolása és szankcionálása, a mindehhez szükséges szakértői hálózat képzése. E felsorolás egyik pontjának megvalósításához sem hajlandó a kormány forrást rendelni. Az pedig, hogy azt hangoztatják: Magyarországon a nők helyzete a legjobb állapotban van, alkalmatlanságuk és politikai gátlástalanságuk bizonyítéka.) és minden elutasítása, ami tartalmazza a társadalmi nem vagy gender kifejezéseket. Valójában elegendő egy dolgot végiggondolni, hogy megértsük, a kormány csupán önazonosan viselkedik. Abban az atavisztikus macsókultúrában, amelyet képvisel, elképzelhetetlen a hatalom pozícióinak újraosztása. Az a rendi logika, mely a tradicionális előnyt élvezők és hűbéreseiknek hálózatán alapul – és amit tiszteletreméltó tempóban építettek ki 10 év alatt, visszarepítve Magyarországot társadalmilag és morálisan is a középkorba -, nem tud mit kezdeni a transznacionális emberjogi diskurzussal. Annak a rendszernek, amely egy szűk, jól lehatárolt és izolált térben^*Például különbséggenerálás: mi és ők, a közvetlen közelben lévő hatást gyakorolni képes entitások ellenségképének kialakítása – lásd EU -, a nemzetközi közösségről való leválasztás, illetve a feszes kontroll alá vont médiahálózaton át adagolt szelektív információ-hozzáférés útján manipulatív kommunikációs kampányok. úgy manipulál, hogy jól kiszámított ütemben bizonyos csoportokat démonizál^*Migránsok, akik elveszik a munkát és megerőszakolják a nőket, romák, akiknek a semmiért ítéltek meg kárpótlást – egy retorikai fordulattal bűnösökké váltak az áldozatok -, az LMBTQ emberek, akik a gyerekeinket kerülgetik. -, de ne finomkodjunk: ez a kormány menekültellenes, cigányellenes^*„…de az a megfontolás is, hogy a szakpolitika, politika inkább a többségi társadalom igényét szolgálja ki azzal, hogy a romákat inkább a többségi társadalom intézményeitől és konkrétan településeitől távol szeretné fejleszteni, látni. Egyetlen konkrétumot említenék csupán, ez az úgynevezett iskolarendőrség felállításának az ügye. Azzal nem foglalkoznék, hogy ennek milyen szakmai megalapozottsága van, csupán azért említem ezt, mert az ügy körüli kormányzati kommunikáció jól mutatja, hogy itt nem egy probléma (roma gyerekek iskolai jelenléte) megoldásáról van szó. Sokkal inkább a többségi társadalom már meglévő, cigányokkal kapcsolatos fegyelmező elvárásainak kiszolgálása, még inkább gerjesztése ez.” Béres Tibor, Autonómia alapítvány, heteroszexista és homofób -, privilégiumainak megőrzésén múlik a fennmaradása.

Összegezve: bár az is nagyon tanulságos, ha valaki az orbáni ajánlásnak megfelelően a kormányzat tevékenységeinek sorát figyeli és elemzi – akár a kommunikációval összevetve, hogy még pikánsabb legyen -, de van egy pont, ahonnét azt is jól kell hallani, mit mondanak. Mert az a sunyi, bújtatott, indulatokat, gyűlöletet felkorbácsoló stratégia, amit gátlástalanul használnak, hallatlan veszélyeket rejt. Egy mesekönyv kapcsán ott tartunk, hogy aki nem heteroszexuális, az látens pedofil. Ez az a hógolyó, amit felelős, értelmes emberi lény nem gurít neki a lejtőnek, ahogyan nagyon helyesen azt sem jelenti ki, hogy minden pap pedofil, és nem írja alaptörvénybe, hogy márpedig papok nem maradhatnak kettesben 18 év alatti személyekkel. Ez a kormány hipokrita és mérgező, és ameddig a társadalom éber kómában tűr, nem lesz határ, amit nem lép át, csak hogy rendszerét és hatalmát megőrizze. Kerüljön ez bárkik életébe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz egész világ mindenkié - egy mesekönyv, amit mindenki kalapácsnak nézettEgy sokkal jobb sorsa érdemes eszköz áldozatul esett és beszorult a megszokott demagóg, populista, gender- és homofób diskurzusba.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet gender kisebbség kormány rasszizmus Olvasson tovább a kategóriában