Kellemetlen szürkezónában van a világgazdaság: már van vakcina, de sötét hónapoknak kell még eltelnie, amíg széles körben hasznát vesszük. A koronavírus-járvány második hulláma jó esetben is most tetőzik a legtöbb országban, és hiába gyűlt össze rengeteg tapasztalat a vírusról és a betegségről, a kormányoknak ősszel jellemzően nem volt sok választása, mint hogy megint fájdalmas korlátozásokat vezessenek be, hogy elkerüljék az egészségügy túlterhelődését és az emiatt még tömegesebb halálozást.

Mint a következő ábrán is látszik, a korlátozások csak kicsit finomabbak, mint tavasszal, amikor a járvány és az arra adott állami-társadalmi reakció elképesztő pusztítást vitt végbe a gazdaságban. (Igaz, a fertőzött- és haláleset-számok alapján önmagában az év elejinél durvább korlátozásoknak kellene következnie – mégsem látni a korábbihoz hasonló aggodalmat a lakosságnál sem. Ez főként a járvány megszokásának, normalizálódásának az eredménye.)

Hogy pontosan mekkora volt ez a gazdasági pusztítás, azt még mindig nehéz megítélni, de a héten közzétett harmadik negyedéves GDP adatok talán adnak némi támpontot ehhez. A harmadik negyedév a július és szeptember közötti időszak, tehát amikor éppen a két hullám között kevésbé volt súlyos a járványhelyzet.^*Bár lehetne amellett érvelni, hogy augusztus vége felé már lehetett látni jeleket, amelyek alapján óvatosabbak is lehettek volna például a magyar hatóságok. Érdemes ezért megnézni, hogy az egyes iparágak hogyan álltak fel a padlóról, ha egyáltalán.

Az rögtön látszik, hogy nem állt helyre a világ olyan könnyen, annak ellenére, hogy negyedéves alapon 11,4 százalékos volt a magyar növekedés. Éves alapon még mindig elmaradt a GDP a tavalyi szinttől 4,6 százalékkal. Hogy miért, azt részben a következő ábra mutatja:

Miközben a második negyedévben elég súlyos megrázkódtatáson átesett feldolgozóipar majdnem nulla közelébe pattant vissza éves alapon, és a még ennél is többet szenvedett vendéglátás is sokat javított (ez semmiképp nem lehet meglepő a feloldások után), addig a logisztika egyáltalán nem tért magához, az építőipar pedig egyenesen tovább romlott. A nyugaton is relatív nyertesnek látott iparágak (pénzügy, IT, szakmai szolgáltatások) Magyarországon is jóval kevesebb problémával úszták meg a válság nehezét is.

Érdekes módon a harmadik negyedév európai szinten a kisebb országok válságállóságát mutatta, miközben a nagyobb európai országok sokkal nagyobb visszaesést szenvedtek el. Ez a feldolgozóiparban különösen élesen megmutatta magát – ami megszokott, mivel ez az az ágazat, ami a leggyorsabban szokott reagálni a változásokra. Itt azt látni, hogy a keleti országok a harmadik negyedévre egyértelműen jobb helyzetbe kerültek. Lengyelország például még Magyarországnál is látványosabb talpra állást mutatott be: a feldolgozóipar a tavalyi átlagszinttől vett 30 százalékos elmaradásról ugrott közel nullába. Lettország pedig éves növekedésről számolt be a harmadik negyedben. A nagy országok a sor végén sorakoznak, továbbra is 10-12 százalékos éves elmaradással.

Azt mindenesetre nehéz még megállapítani, hogy ez már a “reshoring” hatása, de többen is spekuláltak arról, hogy a globális értékláncok átrendeződéséből profitálhat az európai periféria. Ez továbbra is nyitott kérdés, de nem kizárt, hogy az európai centrum országai idén inkább megengedhették maguknak, hogy tartósabban és szélesebb körben korlátozzák gazdaságaikat (vagy nem engedhették meg, mint Olaszország, de mégis rákényszerültek), és a kieső kapacitást a közeli, de olcsóbban termelő országokból pótolják.

Hasonló látszik a külkereskedelmi adatokon (ahogy egyébként az ipari termelésen vagy az ipari rendeléseken is): az autóexport szinte megszűnt április-májusban, a különböző gépek és műanyagtermékek kivitele is brutálisan visszaesett, de aztán júniusra stabilizálódtak, szeptemberre pedig újra növekedésre kapcsoltak az exportőrök.

Érdekes módon azonban a szolgáltatások exportja nem állt helyre olyan gyorsan, mint az ipari termékeké. A szállítmányozás-export (tehát amikor a magyar cégek vállalnak kamionos munkát a nyugati országokban) még a harmadik negyedévben is több mint 30 százalékos visszaesésnél állt. De a válságnak kevésbé kitettnek gondolt üzleti szolgáltatások – többnyire az itthonra települt szolgáltatóközpontok – is kétszámjegyű elmaradásnál álltak.

Ez a kettősség egy darabig várhatóan maradni fog: az ipari cégek inkább optimistán, a szolgáltatók (különösen a fizikai érintkezést igénylők) mélyen pesszimistán néznek a következő hónapok elé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kelet-európai ipari várakozások majdnem a járvány előtti szinten vannak, és előzik a nyugatiakatMagyarországon és Lengyelországban már majdnem a járvány előtti szinten működik a feldolgozóipar, és ebből a szempontból gyorsabban pattan vissza, mint az eurozóna.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Eurostat gdp Olvasson tovább a kategóriában