Tavaly az összes munkavállaló ötöde volt egyéni vállalkozó Lengyelországban, ami bőven az uniós átlag felett van, és a legmagasabb arány a kelet-európai OECD-tagországok között – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet legfrissebb adataiból, amiről a Business Insider lengyel kiadása számolt be nemrég.
Idén ráadásul az egyéni vállalkozók aránya a koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági helyzet következtében jelentős mértékben nőhetett, legalábbis erre utal a Lengyel Gazdasági Intézet (Polski Instytut Ekonomiczny) közelmúltban publikált elemzése. Eszerint a cégek egy része a gazdasági nehézségekre az alkalmazottak névleges elbocsátásával és egyéni vállalkozóvá minősítésével reagált, mert ezzel spórolni tudtak a bérköltségeken.
Az alábbi ábrán látszik, hogy az OECD-tagállamok között tavaly Kolumbiában volt a legmagasabb az egyéni vállalkozók aránya, ahol minden második gazdaságilag aktív állampolgár ilyen státuszban dolgozott. Ezen kívül Törökországban, Görögországban, Mexikóban és Brazíliában a leginkább elterjedt, 30 százalék feletti előfordulású az egyéni vállalkozói státusz az OECD-országok között.
Az EU-ban az átlag 15,3 százalék, ennél a régió országai közül Lengyelországban (20%) és Csehországban (16,8%) is nagyobb az egyéni vállalkozók aránya, Szlovákiában pedig egy hajszálnyival kevesebb, mint az EU-átlag (15,2%). Magyarországon az önfoglalkoztatottak aránya 10,8 százalék volt, ezzel az ország az OECD-tagállamok körében abban a csoportba tartozik, ahol kevésbé elterjedt ez a státusz. A legkevesebb egyéni vállalkozó arányaiban az Egyesült Államokban, Norvégiában és Oroszországban volt.
A lengyel elemzés szerint az év első hat hónapjában nagyjából 6-7 százalékkal csökkent azoknak az aránya, akik egyéni vállalkozóként vannak regisztrálva az egészségbiztosítási rendszerben, miközben az alkalmazottként regisztráltak száma ennél jóval kisebb mértékben csökkent. Összességében itt két párhuzamos trend eredője látható: nőtt a vállalkozók száma, akik korábban alkalmazottak voltak, miközben a vállalkozókat nagyobb arányban „bocsátották el”. Az intézet elemzése szerint ez azért is van így, mert a vállalkozóként foglalkoztatottakat jóval könnyebb elküldeni, mint azokat, akikkel a foglalkoztató munkaszerződést kötött.
Bár Magyarországon nem készült felmérés arról, hogy a munkaadók milyen mértékben éltek a bérköltségek ilyen jellegű csökkentésével a járvány alatt, az biztosan megkülönbözteti a lengyel helyzetet a magyartól, hogy Magyarországon már az év első felében tudni lehetett: a kormány pont azért akarja szigorítani a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) feltételeit, hogy az adónem színlelt munkaszerződésként való használatát visszaszorítsa.
Nyár elején a magyar kormány aztán benyújtotta, majd gyorsan meg is szavaztatta azt a módosító javaslatot, aminek a legfontosabb része, hogy ha egy cég egy kisadózó vállalkozásnak egy éven belül 3 millió forint értéken felüli bevételt termel, akkor a 3 millió feletti részre 40 százalékos adót kell fizetnie.
Lengyelországban az ilyen jellegű adóoptimalizálás hasonlóan működik, mint Magyarországon a katával, ugyanis főleg a szolgáltatószektorban és a magasabb bérek esetében éri meg igazán ilyen módon csökkenteni az adózást.
„Ez a fajta megoldás például az IT-szektorban nagyon elterjedt, ahol nagyon sok szakembert egyéni vállalkozóként fizetnek, miközben gyakorlatilag egy munkaszerződésnek megfelelően végzik a feladataikat. Ennek főleg adózási okai vannak, ez a megoldás ugyanis leginkább a jól keresőknek kedvez. Vegyünk például egy olyan egyéni vállalkozót, aki a lengyel átlagbér kétszeresét keresi meg. Ő így 25 százalékos adókulccsal adózik, ami jóval alacsonyabb, mint az a 37 százalék, amit ugyanilyen fizetés esetén munkaszerződéssel kellene megfizetnie” – írta e-mailben Jakub Sawulski.
A Lengyel Gazdasági Intézet közgazdásza a G7 megkeresésére azt is elárulta, hogy – a magyar helyzethez szintén hasonló módon – munkavállalói szempontból a megoldás legnagyobb hátránya a társadalombiztosítási járulékok fizetésének elmaradása, illetve jóval alacsonyabb szintje, mint amit a munkaszerződés garantálna. Sawulski egész konkrétan a nyugdíjjárulékokat emelte ki: az egész életükben egyéni vállalkozóként foglalkoztatottak Lengyelországban ugyanis éppen hogy csak kicsivel magasabb nyugdíjra számíthatnak, mint a nyugdíjminimum. (Magyarországon a katás szerződések esetében a túlnyomó többségben alkalmazott 50 ezres adózási lehetőség mellett 98 100 forint az adózó nyugdíjalapja, amellett hogy a szolgálati ideje egy évre esően nagyjából a kétharmada egy munkaszerződéssel foglalkoztatotténak. Ha valaki egész életében így dolgozik, 28 500 forintos nyugdíjminimumra lesz jogosult.)
Az egészségbiztosítás egyéni vállalkozóknál ugyanúgy működik, mint az alkalmazottaknál, bár Sawulski megjegyezte, hogy az egyéni vállalkozók ezen a területen is kevesebb járulékot fizetnek általában, mint az alkalmazottak, illetve általában táppénzre sem jogosultak, mivel az ennek az alapját képező járulékot sem szokták befizetni.
Adat
Fontos