Ahogy korábban mi is írtuk, nem könnyű kiigazodni a különböző munkanélküli statisztikákon. Az biztosra vehető, hogy március és június között több mint 200 ezer ember vesztette el az állását, és azóta egy részük ismét el tudott helyezkedni. Azt viszont csak a következő hónapok fogják eldönteni, hogy a javulás mekkora része köszönhető a szezonális hatásoknak – nyáron mindig többen dolgoznak, mint télen, amely most a járvány előtti időszak volt –, és mennyi a gazdaság magára találásának.
Statisztikailag nyilvánvalóan nem reprezentatív, de ebből a szempontból kifejezetten érdekes egy budapesti termelő középvállalat, amely névtelenséget kérve megosztotta velünk a közelmúltbeli munkaerő-piaci tapasztalatait.
A legérdekesebb a múlt héten lezárt munkaerő-felvételi folyamat, amelynek során egy termelési ügyintézői pozíciót akartak betölteni. Az elvárások között szerepelt a középfokú végzettség, műszaki irányultság, szervezőkészség, precíz munkavégzés, a B kategóriás jogosítvány és a Microsoft Office programcsomag ismerete.*Logisztikai csapat koordinálása; hulladékgazdálkodás, környezetvédelem, tűz- és munkavédelem, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatókkal történő kapcsolattartás és szervezés; üzemi segédanyag- és szerszámbeszerzés; jelenléti ívek nyomon követése; karbantartási lapok gyűjtése és elemzés készítése; telephelyek külső környezetének rendben tartása; raktárrendi szabályok ellenőrzése; autóflotta szervizeltetése. (A főbb feladatokról a csillagra kattintva olvashatsz.)
A cég egyik vezetője szerint egy ilyen pozícióra egy évvel ezelőtt legfeljebb két-három önéletrajz jött volna, most viszont több mint 140 érkezett a Profession.hu-n keresztül. Talán ennél is meglepőbb, hogy
a jelentkezők harmada diplomás volt.
Ezen belül sokféle végzettség előfordult, de jelentős többségük három jól körülhatárolható csoportba tartozott: a legtöbben agrár-, mezőgazdasági vagy élelmiszermérnöki diplomával rendelkeztek, őket követték a közgazdászok, majd a turisztikai területen végzettek.
Így önmagában már az sem lett volna kis feladat, ha csak a diplomások közül akartak volna válogatni. Igaz, ezt megkönnyítette, hogy van néhány olyan egyetem, amelynek a papírjával már senkit sem hívnak be állásinterjúra a korábbi rossz tapasztalatok miatt.
A mostanihoz hasonló gazdasági helyzetben mindig különösen nehéz a pályakezdők helyzete, hiszen ők legfeljebb némi gyakornoki tapasztalatot tudnak felmutatni, miközben a munkaadók olyan embert szeretnének, aki egyből el tudja látni az adott feladatot. Ez most is látszik, a diplomások között jól körülhatárolható csoportot alkottak azok, akik valamilyen közgazdasági alapképzés után próbálják elkezdeni a karrierjüket. Az életkori összetétel egyébként teljesen vegyes volt a húsztól a hatvan évesig.
Az előképzettség hasonlóan színes képet mutatott, egy jelentkező például azt is beleírta az önéletrajzába, hogy az Állami Artistaképző Intézetben lábzsonglőrként végzett. Hasonló mondható el a korábbi munkatapasztalatról, volt példa rendőrjárőrre, tűzoltóra, tervező grafikusra, ajtó- és motorszerelőre, VIP-sofőrre, minőségirányítási vezetőre, laboránsra, környezetvédelmi mérnökre, ügyfélkapcsolati menedzserre, óvodatitkárra, üzletvezetőre, kormányhivatalnokra, művelődésszervezőre, forgalomtechnikusra és pincérre is.
A jelentkezők közül nem mindenki volt munkanélküli, valamivel több mint 40 százalékuk dolgozott a jelentkezése idején – bár ezt nem minden esetben lehetett pontosan eldönteni a beadott önéletrajzok alapján. Csak a munkanélkülieket nézve a legtöbben (12-en) nagykereskedelemmel foglalkozó cégnél vesztették el az állásukat, de csak eggyel-eggyel voltak kevesebben azok, akik a kiskereskedelemben, illetve a turizmus-vendéglátás ágazatban kerültek lapátra. Volt olyan is, aki tulajdonképpen mind a kettőben, mert szuveníreket árusító üzletláncnál dolgozott, amíg még jöttek turisták.
Akadt néhány olyan jelentkező is, aki külföldről tért haza, jellemzően Nagy-Britanniából vagy Ausztriából, egyikük legutóbb abban az Ischglben dolgozott, amely a koronavírus-járvány (egyik) legelső európai gócpontjaként vált ismertté. Ketten konkrétan azt is beleírták jelentkezésükbe, hogy a járvány miatt veszítették el az állásukat, egyikük előtte raktárvezető, a másikuk pedig fuvarszervező volt.
Az állásinterjúkra behívottakkal – ők valamennyien munkanélküliek voltak – beszélgetve kiderült, hogy bizonyos értelemben mindegyikük előző munkahelyén ugyanaz történt:
a nehéz helyzetben elküldtek minden olyan embert, aki egyrészt nélkülözhető, másrészt olyan értelemben könnyen pótolható, hogy nem igényelt hosszú időt a betanítása.
Ez valószínűleg nemcsak a már említett szektorokban játszódott le, hanem olyanokban is, amelyeket elméletileg nem érintett olyan súlyosan a válság. A jelentkezők közül nyolcan korábban a logisztikai ágazatban dolgoztak, hatan állami alkalmazottak voltak, öten pedig autók, motorok forgalmazásával, szervizelésével foglalkozó cégeknél tevékenykedtek.
A kulcsembereket viszont mindenhol igyekeztek megtartani. Ezt a benyomást az is erősítette a szóban forgó cégnél, hogy mostanában mérnököket és fizikai szakmunkásokat is keresnek – utóbbiakat bruttó 350-400 ezres fizetéssel, több műszakos munkarendbe –, ám esetükben a toborzás éppen olyan nehéz, mint a járvány előtt. „Fehér holló a jelentkező, és egy részük nem is alkalmas semmire” – fogalmazott az egyik cégvezető.
Az ősz egyik nagy kérdése, hogy ez a helyzet változik-e. A munkahelyvédelmi program kifutása – a kormány nem hosszabbította meg a kurzarbeitot – néhány héten vagy legfeljebb hónapon belül döntés elé állít majd sok vállalatot: fizeti-e a továbbiakban teljesen saját erőből az alkalmazottjait, vagy a kulcsemberek egy részét is elbocsájtja. Az utóbbi esetben a jobb helyzetben lévő cégek előtt megnyílhat az út, hogy olyan minőségű embereket szerződtethessenek, akiket normális gazdasági körülmények között nagyon nehezen tudnának csak megszerezni. Persze ennek az a feltétele, hogy legyenek jó helyzetben lévő vállalkozások, ne érje a tavaszihoz hasonló erejű sokk a magyar és az európai gazdaságot.
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Ha így megy tovább, az alapkamat helyett a folyók vízállása határozza meg az inflációt
Eddig a globális felmelegedés árakra gyakorolt hatásait többnyire átmenetinek, esetlegesnek tartották az elemzők, de eljött az ideje a szemléletváltásnak.
Amerika részben hátat fordít a fenntarthatóságnak, Európa még kitart
Bár az ESG-célkitűzéseket mindössze néhány évvel ezelőtt állították fel, már annyi feszültséget okoztak, hogy az Egyesült Államokban részben feladták őket.
Kimeríthetetlen orosz hadsereg? Egyre fogy az egyik legfontosabb fegyverük
Népszerű elképzelés, hogy az orosz hadsereg szinte bármekkora veszteséget képes pótolni, ám a Szovjetunióról örökölt fegyverkészletek sem végtelenek.
