(A szerző a Concorde Értékpapír részvényelemzője.)
2017 legjobban teljesítő befektetésének díját nagy valószínűséggel a Konzum vinné el a maga hatezer százalék feletti növekedésével, és bizonyára az Opus Globál is feljutna a dobogóra a Bitcoin mellé. Mi hajtja a Konzum, az Opus és az Appeninn részvényeket annyira, hogy a forgalmuk gyakran a blue chip részvényekével vetekszik, és meddig mehetnek még, és milyen fundamentumok rejlenek ezekben a cégekben?
A részvények értékelésének nehéz felső határt szabni, hiszen spekulálhatunk arra, hogy esetleg Paks 2 fejlesztését, az M10 autópálya munkálatait nyerik el, vagy éppen fél áron jutnak hozzá egy-egy nagyvállalathoz. Emiatt inkább egy alsó korlát meghatározása lehet a cél, ahol a vételi pontokat lenne érdemes keresni – abban az esetben, ha a befektetők rajongása eltűnne a papírokból.
Közös jellemzője a Konzum, Opus, Appeninn triónak, hogy a befektetők szélsőségesen bíznak a vállalatok profitjának növekedésében, mintha bármi, amihez hozzáérnek, arannyá válna. Érdemes kiszámolni, hogy ez a növekedési hit mekkora részét jelenti a részvényárfolyamnak. A kérdés megválaszolásához a vállalatok féléves jelentéseit, illetve a BUX átlagos árazását vettük figyelembe, majd az így kialakult fair árat vontuk le az aktuális piaci árból. A részvényárból megmaradt részt pedig a vezetőség talpraesettségébe vetett bizalomnak tekintettük.
Ez alapján a piac az Opus növekedési sztorijában bízik leginkább, a részvényárfolyam 93 százalékát magyarázza a növekedésbe vetett hit és az árfolyam nagyjából 14-szer magasabb, mint ahogyan az a jelenlegi eszközök BUX átlagos értékeltségével indokolt lenne. Őt követi a Konzum, majd az Appeninn, amelyek “csak” 840 százalékkal és 300 százalékkal magasabban vannak árazva, mint hasonló fundamentumokkal rendelkező szektortársaik.
A három cégtől összesen 24 milliárd forintnyi profitnövekedést vár a piac, ami a jelenlegi féléves jelentések alapján a nyereség négyszereződését jelenti. Szétosztva a vállalatok között ezt a növekedést, legnagyobb arányban az Opus-tól várják (17 milliárd forint értékben), a Konzumtól 5 milliárdot, az Appeninntől pedig 2 milliárdot. Az Opus esetében ez a beárazott növekedés egyenértékű azzal, hogy a cég öt éven keresztül elnyerne évi 550 milliárdos állami közbeszerzést, míg az Appeninn esetében gyakorlatilag az ingatlanparkjának háromszorozódását árazza azzal a piac, ha jelenlegi profitjának triplázására fogad.
Ugyanakkor arra mindenképp érdemes felhívni a figyelmet, hogy a további vállalat- és ingatlanfelvásárlás finanszírozásának szempontjából nehézségekbe ütközhetnek. Az Opus esetében kifejezetten alacsony eredményre jut egy magas adósság (kamat és értékcsökkenés előtti operatív eredmény 7-szeresére rúgó hitelállománnyal – a MOL esetében ez a mutató 1-es alatti), de az Appeninn se büszkélkedhet erős tőkeszerkezettel. Ám utóbbi korlát lazulhat, ha egy nagyobb megrendelésen keresztül javul az eredményesség.
De honnan érkezhet meg az az érték, amit a cégekbe áraznak?
Egyrészt a cégek gyakran vásárolnak piaci érték alatt. Erre tökéletes példa a Konzumnál a Hunguest Zrt. megszerzése, ami most 2,5 milliárd forinttal ér többet, mint a vétel előtt. A céget 5,8 milliárd forintos értéken konszolidálta a Konzum, amit ha összevetünk a vásárláskori értékkel, akkor kiderül, hogy 50 százalékos diszkonton (azaz féláron) vették.
Van tehát egy rendelkezésre álló keretösszeg, ami valószínűleg piaci kamatozás alatti hitelekkel van összepárosítva. A cég ráadásul bizonyítottan könnyen talál félreárazott, fundamentális értékük alapján megvásárolható cégeket. De ezzel a módszerrel is csak korlátozott ideig lehet növekedni. Hiába van csoporton belül az MKB, egy vállalat nem kaphat végtelen hitelt: nem nyújtózkodhat tovább, mint amennyire a takarója ér.
Ezt igazolja az Opus közgyűlésén jóváhagyott 20 milliárdos tőkeemelés, ötéves határidővel. Nemrég a Konzumnál is meglépték ezt. A tőkeemelésekkel további puskapor lesz a vállalati felvásárlásokra. A részvényesek inkább az eladósodáson keresztüli akvizíciót tartják előnyösnek, és nem azt, amivel bővül a részvényszám – hiszen a részvények hígulása miatt kisebb arányban részesednének majd a növekvő profitból. Ezért érdekes lehet a piac reakciója egy ilyen bejelentésre. A másodszori részvénykibocsátások (SPO) hírére rendszerint eséssel szoktak reagálni a papírok, de ha a befolyt pénzből olyan felvásárlást hajtanának végre, aminek profitnövelő hatása ellentételezni tudná a magasabb részvény darabszámmal járó profit hígulását, akkor akár még tovább is emelkedhetne a papír.
A másik értékteremtési módszer a Konzum és Opus alapkezelőjének vagyonszerzése. A logika egyszerű, a kezelt vagyon után járó alapkezelői bevételek – az alapkezelési és sikerdíj – arányosan nő a kezelt összeggel, ám a vagyonnövekedéssel nem nőnek arányosan a költségek. Minél több vagyon jön tehát az alapkezelőbe, annál több pénzt termel. Az új szerzeményekkel és a korábbi részesedések felértékelődésével együtt nagyjából félmilliárd forintnyi díjbevétel jöhet az alapkezelőhöz.
A relatív értékelés szerint a Konzum vételén 336 forintos, az Opusén 43 forintos, az Appeninn vásárlásán pedig 238 forintos részvényárfolyamon érdemes elgondolkodni. Igaz, éppen a két legfontosabb értékteremtési forrást nehéz előrejelezni, tehát hogy milyen cégeket fognak milyen olcsón megvásárolni, és mennyi vagyon érkezik az alapkezelőhöz. Mivel a cégek jövőbeli terveiről nem tudunk semmit – már azon kívül, hogy szeretnének ezentúl is olcsón vásárolni -, nehéz megmondani, hogy mennyit is érnek valójában.
Közgazdasági szempontból a meglévő eszközök készpénztermelő képessége és a jelenlegi árazás elvált, egyértelműen vállalati felvásárlásokon keresztüli növekedést áraz a piac. Utóbbit nagyobb megrendelések hiányában akadályozhatja a túlzott eladósodottság. Innen már csak a vezetőségen múlik, hogy mennyire tudja beváltani a profit sokszorozódásához fűzött reményeket. Az pedig továbbra is kérdés, hogy mennyire merünk belehinni?
(A cikk eredetileg a Concorde Iránytű magazinban jelent meg.)
Pénz
Fontos