Egy NASA-szonda megtalálta a szeptemberben a Holdba csapódott indiai Csandraján-2 küldetés Vikram nevű leszállóegységének roncsait. Az űreszköz darabjai több kilométeres sávban szóródtak szét. A NASA már szeptember végén közzétette a Lunar Reconnaissance Orbiter által készített képeket, a roncsdarabok azonosítása azonban több hetet vett igénybe.

A Holdon viszonylag nagy mennyiségű vackot hagyott már szétdobálva az emberiség. Az idei másik sikertelen holdra szállás – az izraeli SpaceIL magánűrcég Beresit landolóegysége – sok érdekességet szórt szét az égitest felszínén. Ilyen például egy 30 millió oldalas könyvtár, amit különböző kicsinyítésekben véstek nagyon vékony nikkellemezekre. Az oldalakon a teljes angol nyelvű Wikipédia, több könyv, ötezer nyelv leírása, emberi DNS, ez-az. Az Arch Lunar Library tervezői szerint a szonda becsapódását valószínűleg túlélte a könyvtár.

Fél milliméter hosszú és nagyon strapabíró (Fotó: Schokraie E, Warnken U, Hotz-Wagenblatt A, Grohme MA, Hengherr S, et al. // CC-BY)

Ami még túlélhette a becsapódást, az a több ezer medveállatka, amelyet a Beresit magával vitt. Ezek a mikroszkopikus élőlények a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is megmaradnak, ha pedig még nekik is túl rossz lesz az idő, hibernálódnak.

Műkincset hozott? Álljon be a sorba!

Az izraeli magánűrcég landolóegysége sajnos nem mondhatta el magáról, hogy elsőként juttatott egyfajta emberi műalkotást a Hold felszínére. A hagyományt az Apollo-11 legénysége kezdte, ők egy apró arany olajfaágat helyeztek el a béke szimbólumaként. Aztán a sor Paul Van Hoeydonck belga szobrászművész Fallen Astronaut nevű művével folytatódott, ami 1971 óta fekszik az égitest porában. A szobrot az Apollo 15 legénysége vitte fel azzal a céllal, hogy emléket állítsanak annak a tizennégy asztronautának és kozmonautának, aki az emberes űrutazás hajnalán meghalt. A tábláról három név hiányzik, kettő azért, mert az oroszok nem hozták nyilvánosságra. Az pedig rejtély, hogy Robert Henry Lawrence, aki az első színes bőrű űrhajós lehetett volna, ha egy kiképzési baleset során életét nem veszti, hogyan maradt le a listáról.

Nem szakemberek telepítették, az biztos (Fotó: NASA)

Az eredeti tervek szerint a szobornak állnia kellene a Hold porában. A szobor felállítására a NASA áldását adta, azonban megtiltották, hogy a szobrot akrilba ágyazzák – pedig így lenne talapzata, amelyen megállna -, mert az akrilt túlzottan tűzveszélyesnek ítélték.

Még egy maroknyi műalkotás lehet a Holdon, de ezt soha nem tudjuk meg biztosan. Művészek egy kis csoportja 1969-ben megpróbált felcsempészni pár kerámialapkára karcolt rajzot, köztük egy Andy Warhol által skiccelt péniszt is, amit kis jóindulattal lehet rakétának is nézni. (De nem az.) A csomag az Apollo 12-vel jutott az űrbe, és az Intrepid nevű leszállóegységgel együtt a Holdon maradt.

Tükröm, tükröm

Hever még a Hold porában öt tükör is. Nem az a fajta, amiben látja magát az ember, hanem nagy felületű, a biciklik kerekeiről ismerős macskaszemre hasonlító retroreflektor. Ezek úgy tükrözik vissza a beeső fényt, hogy a beesés irányával ellentétes irányba verődik vissza. Míg a hagyományos tükrök a fény 95 százalékát verik vissza, egy jó retroreflektor ennél jobbra is képes.

Fotó: NASA

A három Apollo-misszió és két szovjet Lunohod holdjáró által telepített tükrök arra jók, hogy egy pontosan célzott lézer segítségével meg lehet mérni a Föld és a Hold közti távolságot. Apropó, tudták, hogy évi 3,8 centivel nő átlagosan? Addig nézzék meg a Holdat, amíg meg nem pattan.

Ingyen parkoló

A szovjet Lunohod-program két rovere és a Luna-program leszállóegységei is a felszínen találhatók. Ezek közül a Lunohod 2 és a hozzá tartozó leszállóegység sorsa a legérdekesebb, mert ezt az NPO Lavocskin orosz űrkutatási vállalat eladta 1993-ban. Az árverést a Sotheby’s aukciósház bonyolította le, a vevő pedig Richard Garriott játéktervező volt.

Garriott egészen jutányos áron jutott hozzá a holdjáróhoz. Csupán 68 500 dollárt kellett kifizetnie érte. Otthon biztos nem szorult magyarázkodásra, az apja amerikai űrhajós volt. Ráadásul nem is ez volt a legkomolyabb űrbeli költése, 2008-ban 30 millió dollárért űrturistaként megjárta a Nemzetközi Űrállomást.

Ezer apró cikk

Nem minden ennyire tudományos, nemes vagy művészi, amit a Holdon hagyott az emberiség. A maradékot inkább szemétnek vagy legalábbis az első hasznosságán túl lévő felszerelésnek lehet nevezni. Számos Apollo-programhoz tartozó leszállóegységet hagytak szanaszét az égitest különböző pontjain. A környékükön parkol három holdjáró, amelynek a tervezéséért az 1956-os menekült Pavlics Ferenc felelt. Nemzeti büszkeség tekintetében ez már majdnem olyan, mintha egy gyors hetes Ikarus parkolna a Holdon.

Ha leseprik és feltöltik, talán még ma is működik (Fotó: NASA)

Alan Sheperd – aki nem érte be azzal, hogy űrhajós legenda legyen – ráadásul golfozott is az égitesten, így egy helyben összeszerelt hatos vas és három golflabda is van a Holdon.

Charles Duke pedig egy családi fotót hagyott hátra a felszínen. A kép valószínűleg már nem látszik, figyelembe véve, hogy mennyi ultraibolya sugárzás érte, de ettől még szép gesztus volt. Az amerikaiak természetesen kitűztek öt zászlót is, biztos, ami biztos.

Ez-az ott maradt (Fotó: NASA)

A roncshalom alapját a leszállóegységek jelentik, köztük a Holdon használt tudományos- és távközlési berendezések, kamerák és egy teleszkóp. És még sok más, mivel az Apollo-11 űrhajósainak utasítása úgy szólt, hogy hagyjanak hátra mindent, ami nem szükséges az űrbe való visszatéréshez. Buzz Aldrin és Neil Armstrong nyolc percen át pakolt ki a holdkompból olyasmiket, mint az ülések kartámaszai és egyéb kényelmi berendezések.

Amire még külön kitér a történetírás, hogy bezacskózott űrhajósürülék is található a Holdon. A Gizmodo által összeállított lista szerint 96 zacskónyit szedhet össze egy későbbi expedíció, ha tényleg nincs jobb dolga.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Hold holdra szállás űrkutatás űrszemét űrszonda Olvasson tovább a kategóriában