Új szegmens felé nyitott a piacvezető ásványvízgyártó, a Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Kft. elnöke – tavaly óta a PepsiCo regionális érdekeltségeinek egyik tulajdonosa, így kólát és chipset is árul. A tavalyi rekordárbevétel bizonyítja: jó úton jár ahhoz, hogy az olasz befektetőtársával együtt négy éve alapított holdinggal regionális nagyágyú legyen az ásványvíz- és üdítőital-piacon. Interjú a 18-szoros magyar cselgáncsbajnok üzletemberrel, aki egy-két autóját is jó befektetésnek tekinti.

– Új terep önnek a televíziós show-műsorbeli szereplés, eddig inkább visszavonultan dolgozott. Miért vált az RTL Klubon futó Cápák között egyik befektetőjévé?

– Azért, mert ez az első olyan hiteles műsor, ami vállalható volt számomra, és egyetértettem a céljával, a vállalkozói szemléletmód, kultúra fejlesztésével Magyarországon. De kapóra is jött, mert régóta kerestem egy fórumot, ahol valahogy vissza tudok adni az induló generációknak, az országnak, hiszen a 2003-ban alapított Szentkirályit a magyar fogyasztók tették naggyá. A korábbi több évtizedes elszigeteltség miatt kevés a jó vállalkozói példa a fiatalok előtt – a 90-es évek megélhetési vállalkozói inkább ad-hoc kezdtek üzletet ott, ahol éppen piaci rést láttak. Mostanra jött el az igazi rendszerváltás, már van szakértelem, rálátás – és ez látszódik a Cápák közöttben is.

– Voltak váratlan helyzetek a műsorban – mi az, ami legjobban meglepte?

– Nem nagyon tudok már meglepődni – de beigazolódott a megérzésem, hogy a magyar vállalkozóknak jó ötletük nagyon sok van, de maga az üzlet felépítése, működése 80-90 százalékban már nem világos az emberek számára.

– Csapvíz-szimpatizánsként az egyik legilletékesebb embertől kérdezem, hogyan győzne meg arról, hogy vegyem meg a sokszorosába kerülő ásványvizet? A víz csak víz így is és úgy is.

– Akkor a vörösbor is csak vörösbor. De két bor között az éghajlat, a talaj és a kőzet ásványi sótartalma adja a különbséget. Villányban más a vörösbor, mint az Alföldön, ezt nem is kell sokat magyarázni. Egyébként várom az alkalmat, hogy főműsoridőben, egyenes élő adásban leülhessek bárkivel ezt megbeszélni. A természetes ásványvíz az utolsó olyan csomagolt élelmiszer, ami eredeti, ősi formájában, adalékanyag, minden nélkül kerül az emberi szervezetbe. Egy jégkorszaki víz, az ember törzsfejlődésével együtt alakult ki. A vezetékes víz, mire a kútból a lakásban lévő csapba jut, akár 100 kilométert is utazhat, és mivel bárhol, ahol levegővel érintkezik, baktériumfertőzésnek van kitéve, adalékanyagot kell hozzáadni – ezt Magyarországon klórral oldják meg.

– És a vízszűrő nem lehet erre megoldás?

– Egy vízszűrű nemcsak a klórt, hanem az összes kémiai anyagot, kalciumot, magnéziumot is kiszedi a vízből – pedig nem lehet mindent pezsgőtablettában vagy élelmiszerben magunkhoz venni, a folyadékban oldott ásványi anyagokra is szüksége van a szervezetnek, mert hatékonyabban szívódnak fel.

– Látom, nem zavarják a keresztkérdések, felkészült az élettani kérdésekben.

– Nem zavar, örülök neki.

– Mi a helyzet a PET-palackokkal, amiből ipari mennyiséget használ a Szentkirályi?

– A PET-palack szelektíven gyűjtve igenis hasznos alapanyag. Mi 9-10 alkalommal újra fel tudunk használni egy flakonnak megfelelő PET-alapanyagot. Ha pedig az általunk is fizetett, nem kis összegű környezetvédelmi adóból befolyó milliárdokat világszerte arra költenék a kormányok, amire kell, akkor nem kellene a tengerekből halászni a hulladékot, hanem többen dolgoznák fel újra, aztán pedig felvenné a textilipar Kínában és Indiában.

– Bár a magyarországi ásványvízfogyasztás évek óta beállt egy stabil szintre évi nagyjából 125 literrel fejenként, tavaly a duplájára nőtt a Szentkirályi palackozó kapacitása az új üzemmel – külföldre szánják a többletet?

– Tavaly csaknem 10 százalékkal nőtt az árbevételünk^*A cég által megadott adat szerint tavaly 17,25 milliárd forintra nőtt az árbevétel a 2017-es 15,74 milliárd forintról. Nyereségadatot nem közöltek 2018-ra, tavalyelőtt 1,44 milliárd forint volt az adózott eredmény. – akkora a kereslet, hogy két év múlva már megint egy új üzemre lesz szükségünk. A Nielsen 2018-as adatai szerint a volumen alapján mért piacrészünk az ásványvizek hazai piacán csaknem kétszerese, értékbeli piacrészünk pedig közel háromszorosa a piaci rangsorban utánunk következő vállalatnak.

– A fejlesztést a magyar piacon elég egyedülálló módon saját tőkéből oldották meg – féltek a hitelfelvételtől még a mostani alacsony kamatszinten is?

– Itthon valóban nem egy elterjedt szemlélet a saját erőből történő bővülés. Sokan a bevételből finanszírozzák a fejlesztéseket, és ehhez jön még a hitel. Az egészséges szerintem az, amikor tőkéből finanszírozunk, amit a nyereségből építünk fel. Van olyan milliárdos üzletember is Magyarországon, aki nincs tisztában azzal, mi a tőke lényege. Ez az a pénz, amit nem veszünk ki a cégből, amiből a vállalat működik.

– A tőzsdei finanszírozás sem jött szóba?

– Akkor megyek be az akváriumba, ha a cápa lehetek, nem pedig az a hal, amit a cápa megeszik. Másképp mondva, amit nem értek, azt nem csinálom. Egy biztos: ha korábban tőzsdére vittem volna a Szentkirályit forrásbevonás céljából, akkor a cégérték felének megfelelő értékű részvényeket tudtam volna kibocsátani. Az olasz Pasquale család, amely 2015-ben szállt be a Szentkirályiba szakmai befektetőként, nemcsak pénzt, hanem tudást is hozott, ami elengedhetetlen a regionális terjeszkedési célok eléréséhez.

A Pasquale család befektetésének bejelentése 2015-ben

– A közel-keleti piacon is próbálkozott, az a sztori hogy sült el?

– Nem csak próbálkoztam, 560 üzletben voltunk jelen, öt éven keresztül dolgoztam azon az üzleten. Azonban a belföldi igényeket se tudtuk kiszolgálni, tavaly 150 kamiont nem tudtunk kiadni, ezért ki kellett vonulnunk Szaúd-Arábiából. Mindig hangsúlyozom, hogy nekünk a magyar piac a legfontosabb.

– Nehéz volt megvetni a lábat az arab piacon?

– Mindenképp segített, hogy a világban elterjedt, hogy ha rendes élelmiszert akar valaki fogyasztani, európai márkát választ. Ott a prémium francia és olasz márkákkal egy árban volt a Szentkirályi, a fuvardíj miatt, ami a legnagyobb része az eladási árnak.

– Akkor otthagyták a versenytársaknak a jól fizető szaúdi piacot.

– Hát messzire nem futnak vele. A víz és az alapélelmiszerek – cukor, étolaj – piacára jellemző, hogy a helyi brandek uralják a piac nagy részét, éléskamra effektusnak hívom ezt.

– Egy évekkel ezelőtti műsorban azt mondta, hogy kólát soha nem fog gyártani. A PepsiCo regionális érdekeltségeinek – gyárainak és a brandek forgalmazási jogainak – megvásárlásával változott a hozzáállása, úgy látom.

– Ilyet mondtam? Akkor még elszánt szabadságharcos voltam, ásványvizesként a kólások voltak a nagy ellenfeleim. Az élet is nagy tanítómester, merre megy tovább a cég – ha egy területen elmentem a falig, választani kellett, merre fejlődjek tovább. Ha valahol nincs fejlődés, nem nő az eladási volumen, ott már baj van. Nekünk ma már minden szegmens fogyasztóit ki kell szolgálnunk.

– Ha már fejlődés – mit lehet innoválni az ásványvíziparban?

– Rengeteget. Olyan fejlődésen megy keresztül, hogy félelmetes, már az autógyártásban használt robotgépekkel versenyző technológiát használunk mi is a palackozáshoz. Nemcsak hogy emberi kéz nem érinti az ásványvizet, de ember által belélegzett levegővel sem találkozik a víz, amíg a palackba kerül.

– Gyártócégként bizonyára megérzik a munkaerőhiányt.

– Érezhető, de nagy gondok nincsenek – nem hívott még a gyárigazgató, hogy nincs például operátor a gépsoroknál. Annyiban jó helyzetben vagyunk, hogy nagyon jó hírünk van, szeretnek nálunk dolgozni az emberek.

– Évek óta stabilan szerepel a gazdaglistákon, márkás autókat vezet. Más dolgokra költ, mint korábban?

– Egy igazán szép autó gyerekkori álmom volt. Nem szeretek pénzt kiadni egyébként, sőt, egyenesen idegesít, ha valamire költenem kell. Ugyanott ebédelünk, Füredre megyünk nyaralni. Hozzátenném, hogy már nincsenek akkora különbségek a magyarok között, mint korábban. Például a dubaji gépre alig lehet felférni, annyian utaznak oda.

– Az egyik legsportosabb üzletember Magyarországon, heti öt napot edz még most is. Mit mentett át a 20 éves cselgáncsversenyzői múltjából az üzleti életbe?

– Hitelességet, magabiztosságot mindenképpen. Engem úgy nevelt az edzőm, hogy az olimpiai bajnokot kell legyőzni – amikor elindult a Szentkirályi, a világ négy legnagyobb palackozottvíz-gyártója itt volt már Magyarországon. Ha nem dzsúdóztam volna, nem merek belevágni ebbe az üzletbe egy ilyen nehéz, kiélezett piaci helyzetben.

– Hogyan látja magát és a vállalkozást tíz év múlva, mennyire áll küszöbön a generációváltás a Szentkirályiban?

– Korábban azt hittem, hogy most, 50 évesen visszavonulok, aztán 55-ben gondolkoztam, de azt hiszem, a 60 lesz a végső dátum. Egy ember, ha eléri a teljesítőképessége határát, egy ideig alkotni tud, de utána rombol – ha nincs elég önkritikája, tönkre is teheti az egész életművét akár. Úgy látom, sok magyar felsővezető nem enged generációt váltani – édesapámnak azért is köszönhetek nagyon sokat, mert hagyott a magam útján járni.

– Végül egy indítónak szánt kérdés: napi hány liter vizet iszik?

– Napi három liter folyadékot mindenképp, sportolás közben szénsavmentes vízből elfogy a másfél literes palack, és a kávét is Szentkirályiból készítem. Általában azonban nem magában iszom: gyümölccsel, vagy – főleg nyáron – a szénsavasat rozéval szoktam keverni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan igényesek lettünk, hogy nem kérünk szénsavat az ásványvízbeAz ásványvíz fogyasztás evolúciós létráján egyre feljebb lépünk, az ország nyugati megyéiben már egészen visszaszorult a bubis víz. Helyette a mentes megy, de az nagyon.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Balogh Levente Cápák között Szentkirályi-Kékkúti Ásványvíz Olvasson tovább a kategóriában