„Szárnyaljanak az eszmék szabadon a föld felett, s az Igazság győzedelmeskedik. Ha engedélyekkel és tiltásokkal útjukat álljuk, akkor kételkedünk az Igazság erejében. Engedjük meg, hogy az Igazság birokra keljen a Hamissággal, hisz ki látott már olyat, hogy egy szabad és nyílt versenyben az Igazság alulmarad?”
Ezekkel a patetikus mondatokkal a cenzúra eltörlését követelte John Milton, az angol irodalom barokk korszakának kiemelkedő alakja és az angol polgári forradalom aktív szereplője, Cromwell odaadó híve egy 1644-ben megjelent röpiratban. Ugyan már régóta eltörölték a cenzúrát mind Angliában, mind más demokráciákban, de Milton költői víziója sehol nem vált valóra.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a napjainkra kialakult helyzetben nem az igazság áll nyerésre. Sőt, éppen hogy az igazság vagy a tényszerűség utáni (post-truth, post-factuality) korszak hajnala köszöntött be szerte a világon, és igazán csak a közösségi média világában látni, ahogyan szakadt el az események hiteles bemutatása a tényektől.
Tekintsük hamisnak (fake news) azt a hírt, amelyet tudatosan és kifejezetten abból a célból állítanak elő, hogy a benne foglalt, a valóságnak ellenőrizhetően meg nem felelő tényállításokkal félrevezessék a felhasználókat. Talán találóbb lenne koholmánynak vagy hamis hírnek nevezni ezeket a magyar nyelvterületen legszélesebb körben elterjedt álhír helyett. Több országban külön iparág lett a hamis hírek vállalkozás-szerűen művelt előállítása és terjesztése, a médián túl a marketingben, sőt az országok közötti információs hadviselésben is felhasználják őket. A hamis híreket gyakran félrevezető vagy gyűlölködő kommentekkel, fizetett trollokkal és a nekik nem tetsző hírszervezetek elleni kibertámadásokkal egészítik ki szervezett csoportok vagy államok.
Az interneten a felhasználók alternatív médiát teremtettek meg a saját maguk által létrehozott és terjesztett tartalmakkal, amely fokozatosan a digitális hírmédia professzionális szereplőinek valódi versenytársává vált. Ez azt is jelenti, hogy a felhasználók megszabadulnak a professzionális médiától, és bármiféle mások által gyakorolt szűrés, tényellenőrzés és szerkesztői értékítélet nélkül mondhatják el, amit szeretnének. A szakirodalom médiáról való leválásnak, dezintermediatizációnak nevezi a folyamatot. Ennyi információ mellett nem könnyű megragadni mások figyelmét, de vannak példák, amikor egyszerű felhasználók a nagy, professzionális szereplők elérésével vetekszenek.
A kutatási eredmények szerint a különböző digitális platformokon elérhető információk áradó kínálatából a felhasználók egyrészt a saját hiedelmeik, előzetes elképzeléseik szerint válogatnak, másrészt keresik a közösségi médiában a saját magukhoz hasonló gondolkodásúak társaságát, hogy velük közvetlenül is kommunikáljanak. Mindez pszichológiailag érthető, hisz így nem jelentkezik náluk a kognitív disszonancia zavaró érzése, amelyet egyébként a fogyasztók már korábban is igyekeztek elkerülni a tartalmak közti választásaik során. Ténykérdés, hogy a fogyasztás motivációi között a tömegmédia világában is kiemelt helyet foglal el a szokás, ami úgyszintén tükrözi a kognitív disszonancia elkerülésére irányuló szándékot.
Így viszont könnyen információs visszhangkamrába zárhatjuk magunkat, azaz csak az előzetes ismereteinknek megfelelő és hiedelmeinket igazoló információkra figyelünk, a többit figyelmen kívül hagyjuk. Ez a magatartás akadályozza, hogy a fontos közügyekről, és különösen a társadalmat megosztó kérdésekről olyan párbeszéd alakuljon ki, amelynek nyomán konszenzus jöhetne létre – ami viszont egyik előfeltétele az adekvát szakpolitikai döntéseknek.
A közösségi média felhasználóinál hétköznapi gyakorlattá vált a hírkerülés. Erre jutott a Reuters Institute idei, a digitális hírek színterét elemző jelentése, amely egy 2016-ban elvégzett, 36 országot átfogó monstre kutatás eredményeit összegzi. A leggyakrabban arra hivatkoztak a megkérdezettek, hogy a hír negatív hatást gyakorolhat a hangulatomra (48 százalék), és csak ez után következett, hogy a hír talán nem is igaz (37 százalék). Annak az oknak a gyakorisága, hogy a hír olyan érvelésekhez vezet el, amit a válaszadó inkább szeretne elkerülni, 19 százalékos értéket mutatott.
Közgazdasági szempontból kétféle jutalmat kaphat a hírfogyasztó. Torzítatlan híreket feltételezve megtud valami számára fontosat a világról, és egyfajta pszichológiai hasznossági bónuszhoz is hozzájut a saját nézeteit megerősítő hírekből. A felhasználók jellemzően előnyben részesítik a saját maguk ismereteit és hiedelmeit megerősítő híreket, és nem éreznek késztetést arra, hogy az ilyen hírek valóságtartalmát ellenőrizzék. Sőt, a kiélezett küzdelmet hozó politikai választási kampányokban számtalan példát találhatunk arra, hogy a hamis híreket a közösségi médiában inkább megosztják egymással az emberek, mint a valóságot objektíven tükrözőket. A bombasztikus koholmányok futótűzként terjedhetnek tovább, például amelyik 2016 júliusában az amerikai elnökválasztási kampányról tudósítva azt írta, hogy Ferenc pápa Donald Trump elnökjelöltet támogatja.
A hamis hírek előállítására és publikálására szakosodott vállalkozásoknak rövid távon versenyelőnyük van a hírek piacán. Tény, hogy hamis hírek előállításához csekély befektetés szükséges, hisz a termelőt nem terhelik az információk megszerzésének és ellenőrzésének költségei. A reputációjukkal sem kell sokat törődniük, hisz jobbára rövid távra terveznek, a professzionális hírmédia szereplői viszont nem engedhetik meg maguknak hamis hírek közlését, mert az lerombolná márkaértéküket. A bevételeik a hamis hírekre való felhasználói kattintásokból származnak, mivel ezek környezetében jelennek majd meg a felhasználók vélelmezett érdeklődésére szabott hirdetések, amelyek bevételeiből azután a hírszolgáltatók részesedést kapnak.
A hamis híreket közlő honlapok tulajdonosai közül jó néhányan megtalálták a számításukat. Vállalkozásuk kockázatát nagyban csökkentette, hogy ők egyszerűen és érdemi anyagi áldozatok nélkül hagyhatják el a piacot, ami lehetővé teszi az „üsd meg a főnyereményt, majd sürgősen lépjél le” (hit and run) üzleti stratégia sikeres alkalmazását. A mikrookonómia elméletének megtámadható piacain az új belépők racionális viselkedése, némi nagyvonalúsággal kezelve, hasonló ahhoz, amit a hamis híreket szolgáltató szervezetek esetében felvázoltunk, és amellyel kétségkívül sikereket értek el a felhasználók figyelméért folytatott versenyben. Ugyanakkor aligha vitatható, hogy működésüknek igen magasak a társadalmi költségei, amelyeket helyettük mi fizetünk meg.
(A cikk szerzője Dr. Gálik Mihály, a Budapest Corvinus Egyetem tanára)
Élet
Fontos