Első hallásra furcsának tűnhet, hogy egy szocialista országban gyártják a világ egyik legkörnyezetkímélőbb farmernadrágját. A világ sok országában az amerikai farmerek testesítették meg a szabadság iránti vágyat a hidegháborúban, Vietnam ráadásul harcolt is az amerikaiak ellen, emellett pedig még mindig viszonylag szegény, így aztán közel sem magától értetődő, hogy egy ottani cég, a Saitex a környezetbarát textilipar egyik úttörője.
A Ho Si Minh-város (a korábbi Saigon) melletti gyárban a farmerkészítéshez szükséges víz 98 százalékát újrahasznosítják, írja az üzemet bemutató részletes anyagában a Bloomberg hírügynökség. A világ nagy részén egy nadrág legyártása során 80 liter vizet használnak fel, a környezettudatos technológiának köszönhetően a Saitex farmerjai azonban csak 8 deciliter víz felhasználásával készülnek el.
A globális ruhaipar évente annyi vizet használ el, mint amennyit a Nílus szállít a Földközi-tengerbe.
Ennek a megközelítőleg 79 milliárd köbméternek a nagy részét öntözésre használják a gyapottermesztők, de a textilipar is rengeteg vizet igényel. A farmerek színezése és a vegyszeres koptatása mind-mind vízigényes művelet.
A Saitex éves szinten 430 millió liter vizet spórol meg, ami 432 ezer ember átlagos fogyasztásának felel meg. Ehhez olyan korszerű mosógépek beszerzésére volt szükség, amelyek 75 százalékkal kevesebb vizet használnak fel a korábbiakhoz képest. Ez nemcsak a környezetnek tesz jót, hanem a vízszámlának is: a korábban forintban közel 200 milliós kiadás megfeleződött.
De ez még nem minden. Míg sok textilgyár egyszerűen a szabadba engedi a mérgekkel teli szennyvizét, a Saitex összetett szűrőrendszerrel iható minőségűvé tisztítja, amit a cég tulajdonosa demonstrált is, amikor ivott belőle egy pohárral. A kiszűrt káros és újra nem hasznosítható anyagokat betonnal keverik össze, és kiszárítva építőanyagként értékesítik.
Csak becslések vannak arra nézve, hogy mekkora szennyezést lehet a világ ruhagyárainak tulajdonítani. Ha csak a gyártási hulladékokból indulunk ki, akkor azt lehet mondani, hogy Kínában, Indiában, Bangladesben és Délkelet-Ázsiában éves szinten 92 millió tonna szövethulladék halmozódik fel, ami a Boston Consulting Group és a Global Fashion Agenda tanulmánya szerint 2030-ra eléri a 148 millió tonnát.
A Saitex kétmillió dollárt fektetett be csak a vízellátásba. Emellett az elektromos áramot megújuló energiából nyeri, nap- és biomassza-erőmű termeli az áramot. A vietnami cég egyedüliként kapta meg az országában az amerikai LEED-tanúsítványt, ami a környezettudatos technológiák alkalmazását igazolja.
Itt olyan egyszerű ötletekre kell gondolni, mint a gyárcsarnok tetőszerkezetén elhelyezett ablakok. A cég ennek is köszönhetően tudta 80 százalékkal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátását. Az elkészült farmereket ugyanis nem gépekkel szárítják, hanem felhúzzák a tető alá, és a nap melege, illetve a munkaterületről felfele áramló levegő szárítja meg a ruhákat.
A cég már régóta működik, olyan márkáknak készít farmereket, mint a Ralph Lauren, a Calvin Klein és a Tommy Hilfiger. A Saitex abban bízik, hogy az összes divatmárka adoptálni fogja a kezdeményezést.
Az optimizmusnak kőkemény üzleti racionalitása van, a környezetbarát technológiával ugyanis profitot lehet termelni. A Saitex évente 1,7 millió dollárt spórol meg a víz- és az áramszámlán a hasonló méretű, de hagyományos eljárásokkal működő versenytársakhoz képest. Nem mellékes körülmény, hogy ezek a beruházások hat éven belül megtérültek.
Szorosan nem függ össze a környezetvédelemmel, de a vállalat HR-gyakorlata sem mondható tipikusnak az iparágban. A ruhaipar az olcsó munkaerőre épít, a Saitex viszont azt tervezi, hogy az Egyesült Államokban hoz létre két üzemet a következő két évben.
Pénz
Fontos