Pár éve talán még nem tudtad, hogy mi az Alibaba, aztán egész gyorsan a világ legnagyobb olyan portálja lett, amely összeköti a kis- és nagykereskedőket. Most érdemes lehet egy újabb cégnevet mantrázni: a Pinduoduo (PDD) lehet a kereskedelem következő globális sztárja, mert olyan modellt rakott össze, amelynek segítségével tényleg nagyon olcsón lehet vásárolni.
A PDD most jelent meg az amerikai tőzsdén, 1,6 milliárd dollárt vont be. Ez alapján a befektetők imádják, máris 60 milliárd dollárra értékelik a teljes céget, pedig még sosem termelt egyetlen dollár profitot sem.
A hisztéria mögött az áll, hogy mindenki időben szeretne beszállni egy olyan sztoriba, amely a következő időszak Alibabája lehet. A PDD ugyanis végre megcsinálta azt, amit sokan az ideális üzleti modellnek tartanak:
szinte teljesen leépítette a gyártó és a vásárló közötti értékláncot.
A megoldás a hagyományos online vásárlás és a közösségi média egészen furcsa egybegyúrásával született meg. A PDD-n a gyártó eladásra kínálja a termékét, a potenciális vevők pedig a WeChat vagy a QQ (egyelőre elsősorban ázsiai) közösségi chat felületeken villámgyorsan nagy vásárlói csoportokat hozhatnak létre.
Ha valaki venni szeretne valamit, akkor közzé teszi ezt a szándékát, és az ismerősei, illetve azokon keresztül az ismerősök ismerősei is beszállhatnak. Így gyorsan ki tudnak alakulni olyan csoportok, amelyek egy adott termékre tömeges vásárlói igényt generálnak.
A következő húzás az, hogy az így kialakult vevői csoport tagjai közvetlenül a gyártótól kapják meg az árut (mert a PDD eleve így állapodik meg vele), vagyis az üzletből ki van iktatva a nagy- és kiskereskedők teljes lánca. Az üzlet legfőbb mozgatórugója, hogy így nem csak a vevő jár jól, hanem még a gyártó is, mert az óriási árengedmény mellett is nagyobb profittal tudja eladni a termékeit.
Az egész vásárlási folyamat úgy van megszervezve, hogy közösségi élmény legyen, a rendszer kuponokkal, szerencsejátékos elemekkel, ingyenes termékmintákkal ösztönzi a csoportok létrejöttét, és persze adja a lovat a vevők alá, hogy dicsekedjenek, milyen olcsón sikerült vásárolniuk.
Nagy húzás, hogy a PDD applikációja nem keresés, hanem ajánlás alapú. Ez azt jelenti, hogy elsősorban nem a vevő találja ki, hogy mit szeretne venni, és nem ő böngészi az ajánlatokat, hanem a rendszer ajánlja neki folyamatosan a vásárlási lehetőségeket, az eladásra kínált termékek sorban jelennek meg, ahhoz hasonlóan, mintha valaki például egy hírfolyamot olvasna.
Ebben a modellben kedvezmény mértéke a bolti árhoz képest általában közelít a 90 százalékhoz.
A modell hátulütője, hogy az áruk minőségére egyelőre kevesebb figyelem jut. Ez Kínában nem nagy probléma, mert a PDD vevői jellemzően a szegényebb városok fiataljai közül kerülnek ki, akik az alacsony árért cserébe jellemzően megelégszenek a szerényebb minőséggel. Emellett a felhasználók 70 százaléka nő, akik között sok a háztartási cikkek beszerzését intéző háziasszony, és nekik fontos a spórolás.
A modellből szinte egyenesen következik, hogy a PDD gyakorlatilag melegágya az olcsó, de nagyon rossz minőségű, illetve a hamisított termékeknek is. Az amerikai tőzsdére való belépés után azonban várható, hogy a cég nagyobb erőfeszítéseket tesz a gyanús áruk kifehérítésére, a tőzsdefelügyelet ugyanis nem szokta szeretni, ha olyan papírok forognak a piacon, amelyek illegális termékek kereskedését ösztönzik.
A befektetők azonban egyelőre nem sokat törődnek ezzel, a szemük előtt most csak az lebeg, hogy a PDD nagy felfutás előtt állhat, hiszen egészen rövid idő alatt majdnem 350 millió aktív felhasználót gyűjtött össze.
Vállalat
Fontos