(A szerző a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke.)

Egy nagy budapesti építkezésre Törökországból, egy kelet-magyarországi tehenészetbe Indiából érkeztek vendégmunkások a munkaerőhiány miatt. Nem lenne meglepetés, ha a magyar gazdaság a munkaerőhiány miatt egyre inkább átállna a nem keresztény kultúrkörökből érkező munkaerő foglalkoztatására. Projektalapon ez a folyamat már elkezdődött.

Kevés téma annyira húsba vágó nekünk, magyaroknak, mint a munkaerőhiány. Súlyos makro- és mikrogazdasági következményein túl egyre többünknek magánszemélyként is komoly gondot okoz. Akkor is, ha csak kisebb javításokra van szükség a háznál, de különösen akkor, ha felelőtlenül úgy döntöttünk, hogy belevágunk egy építkezésbe.

A demográfiai és munka-erőpiaci válságra évek óta ugyanazt szoktam mondani: két megoldása van a fejlett világban, a migráció és a technológiai fejlődés. Utóbbiról a Concorde Blogon hosszabban írtam Mestersége: intelligencia című írásomban. Ezért és a közbeszédet is lázban tartó jellege miatt most inkább a migráció témájához kapcsolódnék.

Minap egy baráti beszélgetésben két, a munkaerőhiány és migráció problémájához kapcsolódó történet hangzott el.

Az első, amelyet az egyik legnagyobb magyar ingatlanfejlesztő cégben dolgozó ismerősöm mesélt, az egyik legnagyobb budapesti projekt kapcsán: nem találtak hazai kivitelezőt a szerkezetépítésre (a teljes budapesti kapacitás felét a Puskás Ferenc Stadion foglalja le). Végül egy török cég, teljes egészében török dolgozókkal vállalta el a munkát. Egyébként a Budapest szempontjából rendkívül fontos építkezés most állna munkaerő- és részben kapacitáshiány miatt. A török munkások hónapokig fognak itt dolgozni, számukra egy teljes kollégiumot bérelt ki a megrendelő, elintézte a munkavállalással kapcsolatos – feltehetően – nem túl egyszerű bürokráciát, és megszervezte a munka mellett az idegenbe szakadt dolgozók életének menetét (étkezés, szabad idő eltöltése, közlekedés stb).

A másik történet egy mezőgazdasági vállalkozó barátomé, aki Kelet-Magyarországon többek között egy tehenészetet működtet nem kevés küzdelem árán. Nála a hiányzó munkaerőt indiai vendégmunkások pótolják, akik barátom elbeszélése szerint a hazai munkaerőnél lényegesen keményebben, pontosabban és az állatokkal humánusabban bánva dolgoznak. Például, mint kiderült, nem szúrják ki az állatok szemét. No comment. Hónapokig dolgoznak szabad nap nélkül, majd hazamennek Indiába, az összegyűlt szabadnapokat pár hetes pihenésre, családlátogatásra váltva.

Nem lepődnék meg, ha a projektszerű, idényjellegű vagy éppen átmeneti munkavállalás felől indulva a magyar gazdaság - legalábbis a következő recesszió kitöréséig, majd az újbóli fellendüléssel - egyre inkább áttérne a tartósabb külföldi vendégmunkások foglalkoztatásának irányába. Ne forgassuk a szemünket (meg a köpönyegünket sem), ők egyre inkább nem a keresztény kultúrkörből érkeznek.

Ez persze nincs teljesen összhangban a jelenlegi kurzus (legalábbis kommunikációs) politikájával.

Persze a GDP-növekedés, adósságleépítés, gazdasági stabilitás, versenyképesség-növekedés és még vagy pár száz pontban összefoglalható egyéb (politikai) preferencia világában, ahogy mondani szokták, szükség (alap)törvényt bont. Ugyanakkor sok szempontból érthetőek és értelmezendőek az Európában és az Egyesült Államokban is a politikát erősen meghatározó migráció- és idegenellenes hangulat okai. Még akkor is, ha ezen hangulat politikai következményei igen érzékeny további kérdéseket is felvetnek, legyen szó társadalmi értékrendről, humánumról, nyitott gondolkodásról, toleranciáról, vagy éppen a nagy világvallások tanításaiban, szabályaiban megtalálható könyörületességről, a bajba jutottak segítéséről.

Különösen érdekes ebből a szempontból régi kedvencünk, Nassim Nicholas Taleb legújabb könyvének (Skin in the game) néhány gondolata a kisebbség uralmáról a többség felett. A termelőtől a feldolgozókon át a nagy- és kiskereskedelemig terjedő értékesítési lánc logikáját követve nem túl meglepő, hogy az USA-ban miért felel meg a kóser szabályoknak nagyon sok élelmiszer, noha ezeket az étkezési szabályokat a népesség kevesebb, mint fél százaléka követi, vagy miért az iszlám halal előírásoknak felel meg az Egyesült Királyságba importált bárányhús nagy része, miközben az ezen előírásokat követő muzulmánok a népesség mindössze 3-4 százalékát teszik ki.

Egyszerűbb viszonylag kis költséggel a kisebbség preferenciái szerinti szabályokat követve előállított élelmiszert forgalmazni a többség számára, mint a kisebbség kedvéért külön eljárásokkal, receptekkel, csomagolással és marketinggel egy második termékvonalat vinni (valószínűleg veszteségesen). Az már a gazdasági logikánál bonyolultabb kérdés, hogy a társadalmak fejlődésében, változásában miért érvényesül a Taleb által kisebbségi szabálynak hívott törvényszerűség, de a lényege hasonló: célravezetőbb egy szűk, a sajátjától eltérő értékrenddel szemben maximálisan intoleráns, de a választásokat akár eldönteni képes választói réteg számára politikát, jelszavakat fabrikálni, ha az „belefér” a többségi preferenciák rendszerébe.

Hiába üldözték a korai kereszténységet a vallási kérdésekben egyébként toleráns Római Birodalomban, végül mégis államvallás lett, és így a Közel-Keleten is meghatározó lett. Később viszont egy másik, a korábbi és más vallásokkal még intoleránsabb vallás, az iszlám hasonlóan bánt el a régióban a kereszténységgel. Miközben például egy muzulmán nőt nem muzulmán is elvehet (ha felveszi az iszlám vallást), és gyerekeik is automatikusan muzulmán hitűek lesznek, addig a muzulmán vallásról történő lemondás halálbüntetést von maga után. Vagyis, ahogy Taleb találóan (és elismert matematikustól elvárhatóan) fogalmaz, a

„társadalom nem a konszenzus, szavazás, többség, bizottságok, akadémiai konferenciák révén … változik”,

elég néhány ember, hogy alapjaiban érjen el változást. A mindenben megbújó asszimetria és elkötelezettség (soul in the game) kell mindössze.

Bismarck, aki egy emberként elég sok változást ért el, kevésbé volt kifinomult, szerinte a kor nagy kérdéseit vérrel és vassal döntik el (“Nicht durch Reden und Majoritätsbeschlüsse werden die groβen Fragen der Zeit entschiedenen – sondern Eisen und Blut.”) Igaz, a modern társadalombiztosítás akkoriban szocialistának titulált bevezetése is a nevéhez kapcsolódik, csak akkor még nem kellett a demográfiai válságtól rettegni. És ezzel vissza is értünk a migráció kérdéséhez. Ezekre a kérdésekre pedig, mint minden másra, Taleb szerint a legkevésbé toleráns kisebbség és nem a többségi konszenzus fogja megadni a választ. Vagy van, ahol már meg is adta?

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet bevándorlás migráció munkerőhiány nassim nicholas taleb vendégmunkás Olvasson tovább a kategóriában