Oroszország jelentős mértékben a gáz- és olajexportjának bevételeiből finanszírozza az Ukrajna elleni háborúját. Ezért igyekszik a nyugati világ nagy része egyre inkább elkerülni ezek vásárlását, és jó úton halad a teljes leválás felé.*Igaz, tavaly nőtt az EU orosz gázvásárlása, főleg az LNG-szállítmányok miatt, ugyanakkor a terv továbbra is a 2027-es teljes leválás. Magyarország és a velünk ebből a szempontból sok szálon összenőtt Szlovákia ebben kivétel, hazánk még növelte is olaj– és gázvásárlásait Oroszországból, megkönnyítve a háborús agressziót tápláló, a törékenység jeleit mutató orosz gazdaság egyensúlyban tartását.
Bár a magyar kormányzati megszólalók időnként hivatkoznak technológiai korlátokra a leválással kapcsolatban, ezek vagy könnyen cáfolhatók, vagy azért nehéz őket komolyan venni, mert máskor nyíltan arról beszélnek, hogy eszük ágában sincs beszüntetni az olaj- és gázvásárlást Oroszországból. Ennek legújabb példája Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdai moszkvai útja, ahol elbüszkélkedett a tavalyi rekord gázvásárlásunkkal és az idei magyar gáz- és olajimport adataival.
Sokat írtak már ennek külpolitikai vetületeiről, nem mellesleg azonban az üzleti kapcsolat fennmaradásának anyagi haszonhúzói is vannak, cikkünk velük foglalkozik.
Olajvásárlás közvetítőkön keresztül
Nem győzött tiltakozni a magyar kormányzat, amikor tavaly nyáron az ukránok megtiltották, hogy a Lukoil kőolaját átszállítsák a területén, hogy a Barátság vezetéken keresztül eljusson Magyarországra.
Közben a Mol csendben maradt. „Higgyék el nekem, amíg mi nem szólalunk meg, addig nem kell aggódni” – fogalmazott akkor Hernádi Zsolt, a társaság elnök-vezérigazgatója, aki – mint az egyik Facebook-képen is látható – elkísérte Szijjártót tegnapi moszkvai útjára. És valóban: az ukrán intézkedésnek végül semmilyen hatása nem volt, nem állt le, még csak nem is csökkent az olajimport.
A nyugalom fő oka az volt, hogy a Mol alapvetően nem jól ismert orosz olajvállalatoktól, hanem nehezen átlátható hátterű közvetítőktől szerzi be az orosz kőolajat. Kerestük a magyar olajtársaságot, hogy kitől és milyen arányban vásárol kőolajat, de kérdéseinkre nem válaszoltak.
Ez azért is sajnálatos, mert ebben a Mol különutasnak tűnik, a régió más olajvállalatai jellemzően közvetlenül szerződtek vagy az orosz olajcégekkel, vagy azok európai leányvállalataival. A múlt idő nem véletlen, a Mol-csoport maradt az orosz olajipar szinte egyedüli hűséges megrendelője az EU-n belül. (A Barátság vezeték célországai közül Német- és Lengyelország már felhagyott az orosz olaj importjával, Csehország pedig idén teszi ezt meg a tervek szerint.)
Ki hozza be?
A magyarországi orosz olajimport részletei nem sok embert érdekeltek a tavaly nyári Lukoil-ügyig. Ennek a konfliktusnak ugyan több volt a füstje, mint a lángja, de legalább kiderült, hogy mely cégeken keresztül vásárol a Mol-csoport olajat Oroszországból.
A Válasz Online-ban megjelent cikkben olvasható, hogy az ukrán vezetékhálózatot kezelő vállalatnak küldött Mol-levél szerint négy cégen keresztül vásárol a társaság kőolajat Oroszországból. A BNN Bloomerg szintén ezt a négy vállalatot nevezte meg:
- Tatneft-Europe AG, amely egy orosz olajcég svájci leányvállalata;
- Blackford Corporation Ltd., egy a háború kitörése után alapított, az exportot segítő orosz cég;
- Litasco SA, amely a Lukoil svájci leánycége;
- Normeston Trading SA, amelyre koncentrálni fogunk.
Az utóbbi neve valószínűleg kevesek számára cseng ismerősen, pedig mint látni fogjuk,
a cég és tulajdonosai, vezetői rendre ott voltak az utóbbi bő tíz év legfontosabb olaj- és gázipari történései közül többnél is; különösen azoknál, amelyekben a Mol is részt vett.
A Kommerszant orosz gazdasági lap tavaly augusztusi cikke olajipari forrásai alapján arról számolt be, hogy az orosz olaj folytatódó magyar importjában a Normestoné a főszerep, amit hazai olajipari forrásaink is hasonlóan látnak. A céget a moszkvai lap orosz-magyar kötődésűnek írta le.
A Normestont korábban Megdet Rahimkulov orosz milliárdos üzletemberhez kötötték, a kapcsolatról az Átlátszó írt részletesen. A Rahimkulov-család eredeti tőkefelhalmozásáról korábban a G7-en írtunk két cikket, és ez alapján úgy tűnik, hogy talán nem véletlenül hasonlít a Normeston olajipari szerepe ahhoz, ahogyan a 90-es években a Panrusgáz beékelődött a Gazprom és a Mol közé az orosz-magyar gázkereskedelemben. Utóbbi esetben ez annak a lehetőségét is megteremtette, hogy az orosz menedzsment saját zsebeit is megtömje.
Rahimkulov tulajdonosi szerepe a Normestonban ugyanakkor valószínűleg már a múlt. Biztosat persze nehéz állítani, mivel a vállalat svájci bejegyzésű, és van hasonló nevű cég Cipruson is bejegyezve, korábban pedig belize-i bejegyzésű Normeston is működött. Ezek mind offshore vagy olyan országok, ahol a tulajdonost, a cég pénzügyi adatait hétpecsétes titokként kezelik. Svájc különösen népszerű a nyersanyag-kereskedelemben, aminek több oka is van.*Egyrészt könnyű az ország segítségével a kitermelő ország exportvámjait, -adóit csökkenteni: alacsony elszámoló áron exportálnak Svájcba, majd onnan piaci áron a világba, így elkerülhető a kiviteli adók jó része. Svájcban a vállalati beszámolók nem nyilvánosak, még a statisztikai hivatal sem éri el az árbevétel- és nyereségadatokat, ezért teljességgel megbízhatatlanok az ország hivatalos statisztikai adatai. A korrupcióban és csalásban utazó kereskedők számára ezért ideális helyszín, nem sok esély van arra, hogy kiderüljön, kié az érintett cég, és mekkora volumenű kereskedelmet folytat.
Mol-közeli kapcsolatok
A svájci Normeston Trading SA-t Genfben 2014 decemberében jegyezték be, 100 ezer svájci frank alaptőkével, kőolaj-kereskedelemre. A cég értesítési megbízottja a moszkvai Lev Tolkachev lett, akinek a Pandora Papers offshore aktákban is feltűnt a neve.
2016 augusztusától Csőke László Attila magyar és moszkvai illetőséggel lett az igazgatóság vezetője, majd 2023 januárjától Dubajba tette át tartózkodási helyét. Nemcsak a svájci, de a moszkvai Normeston képviseletét is Csőke vezeti.
Csőke László a Mol-csoporthoz úgy kötődik, hogy korábbi munkahelyeit megvette a magyar olajvállalat. A később a Mol-csoport által felvásárolt Olajterv/OT Industries Fővállalkozó Zrt.-ben 2011 és 2014 között igazgatósági tag volt. Ezelőtt, 2009 és 2011 között a CEGE Zrt.-t vezette, amelyben már ekkor is tulajdonos volt a Mol, később pedig teljesen felvásárolta.*Ma már Mol RES Investments Zrt. a neve.
A Normeston mint cég is kapcsolódik a Molhoz: az akkor belize-i bejegyzésű cég lett a tulajdonostársa a Molnak a Mol Energiakereskedő Kft. néven indult MET-ben. Szabó Gergely, a MET Magyarország vezérigazgatója 2014 végén a Figyelőnek azt nyilatkozta, hogy orosz hátterű vállalat volt a Normeston.
Szinte ugyanekkor a szlovák versenyfelügyelet – a Lukoil szlovákiai kútjainak eladása kapcsán – azt rögzítette, hogy a Normeston a már említett Lev Tolkachev mellett Fazakas Imréhez tartozik, és vezetékes kőolajat értékesít a Slovnaftnak. A magyar Gazdasági Versenyhivatal engedélyéből pedig az látszik, hogy Fazakas vállalatcsoportja 2015-ben szerezte meg kívülről is láthatóan a ciprusi és a belize-i Normestont. Az előző évben Fazakas cégeinek magyarországi árbevétele meghaladta a 15 milliárd forintot.
Csőke és Fazakas együttes felbukkanása nem meglepő, korábban például az Átlátszó írt a kapcsolatukról, amely valószínűleg akkor kezdődött, amikor Fazakas a szocializmus idején a Videoton moszkvai kereskedelmi központjának igazgatója volt (az Origo 2014-es cikke szerint).
Fazakas Imrénél is van példa a Molnak történő értékesítésre. A magyarországi Lukoil kutakat 2014-ban a ciprusi Normeston és Fazakas érdekeltsége szerezte meg*A tranzakció ennél valójában jóval összetettebb volt, a részleteket a belinkelt cikkekben lehet elolvasni., majd ezeket 2022-ben a Mol vette meg. A szlovákiai Lukoil-kutakat 2021-ben vette meg a Mol a Normestontól.
Fazakas Imre a Jukosz orosz olajvállalat egykori magyar üzletkötője, forrásaink szerint Hernádi Zsolt bizalmi emberének számít. Molos kapcsolatát az is erősíti, hogy a neve előkerült a horvátországi korrupciós ügyben, amely miatt Hernádi Zsoltot jogerősen börtönbüntetésre ítélték. Egy az ügyhöz kapcsolódó választott bírósági eljárásban azt a Mol sem vitatta, hogy Fazakas a vállalat tanácsadójaként tevékenykedett. (Csak azt, hogy a konkrét horvátországi ügyben is a társaság érdekében járt volna el. Fazakas a horvát eljárásban tanúvallomást is tett.)
Fazakas Imrét eddig leginkább az orosz és a magyar érdekcsoportok közötti összekötőnek írták le forrásaink – de mint látszik, ő a Normeston egyik tulajdonosa is, vagy legalábbis az volt a vállalat egy kivételesen jól dokumentált korszakában. (A Normeston magyar kereskedelmi képviseletét megkérdeztük, hogy kik a tényleges tulajdonosai, mekkora a forgalmuk, mivel foglalkoznak, de válaszokat nem kaptunk.)
Olajbiznisz Baskíriában
Az orosz cégadatok között egy 2014-es beszámolóban bukkantunk egy igazán érdekes nyomra: az akkor éppen*Az orosz olajcéget 2014-ben vette el az állam a bebörtönzött addigi tulajdonosától, Vlagyimir Jevtusenkovtól, majd 2016-ban adták el. Az állami tulajdon miatt több információt lehetett látni. többségében orosz állami tulajdonú Basnyeft a Normestonnak adott el kőolajat (maximum) 4,1 milliárd dollárért. Ez annyira jelentős mennyiség, hogy a teljes éves magyar oroszországi kőolajimport ebben az évben 3,8 milliárd dollár volt (akkori árfolyamon nagyjából 880 milliárd forint), Szlovákiáé pedig 3,6 milliárd dollár.
Nem ez volt az első vagy utolsó üzlete a Normestonnak a Basnyefttel: 2012 végén a vállalatok megállapodást kötöttek kőolaj 2,6 milliárd dollárért történő értékesítéséről, a szerződés 2014. január 31-ig volt érvényes. 2015-re 98,5 milliárd rubelre írtak alá szerződést – Szlovákiába ők voltak a fő beszállítók az orosz Forbes cikke szerint.
Az orosz értesülések szerint 2015-ben 2,6 millió tonna kőolajat exportált Oroszországból a Normeston közel egymilliárd dollár értékben, és ez szinte kizárólag a Basnyeft olaja volt. A kereskedelmi adatok alapján Magyarországra 2015-ben 4,9 millió tonna értékben exportáltak orosz olajat, Szlovákiába pedig 6 millió tonna érkezett. Amennyiben helyesek az orosz Forbes információi,
2015-ben a magyar és szlovák, a reexportot is tartalmazó behozatal negyedét a Normeston adhatta.
Az orosz sajtónak szemet szúrt, hogy miért volt szükség egy belize-i közvetítőre, azaz a Normestonra az orosz olaj Magyarországra és Szlovákiába szállításához. Az orosz Forbes cikke szerint a Rosznyeft 2016-ban vásárolta meg a Basnyeft olajvállalat többségi tulajdonát, és ekkor esett ki csontvázként a szekrényből, hogy 2016-ra is szinte a teljes exportot lekötötték kereskedőcégeknek, amelyek egyike a Normeston volt.
Sokatmondó árkülönbségek
Nehéz megmondani, mennyit kereshetett a közvetítő szerepen a Normeston, de az orosz és a magyar kereskedelmi adatok összehasonlítása arra utal, hogy hosszú évek óta jelentős pénzt vesznek ki a magyarországi olajimportból. Az látható, hogy amikor az orosz exportőrök elküldik az olajat, ahhoz képest Magyarországra érkezve jóval drágább lesz (a háború kezdete óta nem közöl adatokat Oroszország).
2012 és 2021 között ezt az árkülönbséget figyelemebe véve 336 milliárd forinttal drágábban jött be az orosz kőolaj Magyarországra, mint amennyit ért, amikor elhagyta az országot.
Igaz, a nemzetközi vámstatisztikai adatokra jellemző, hogy az országok közötti kereskedelmi értékek és az áruk mennyisége között folyamatosan vannak különbségek az import és az export oldalán (holott elvileg egyezniük kellene, legalábbis mennyiségben). A kőolaj esetében viszont ezek a statisztikai adatok az átlagosnál megbízhatóbbak, mert gyakorlatilag csak a Mol importál hazánkba és Szlovákiába érdemi mennyiséget, illetve Oroszországból is csak néhány olajvállalat értékesít hazánk irányába.
Ha összehasonlítjuk az orosz export átlagárakat a térségbeli importárakkal, jól láható, hogy a Molhoz köthető (hiszen a Slovnaft is a Mol-csoport tagja) szlovákiai és magyar árak eléggé együtt mozognak, és jellemzően nagyobb a kiviteli és behozatali árak különbsége, mint más olyan országokban, amelyek szintén a Barátságon keresztül kapták az orosz olajat. (A csővezetékes szállítás díja egyébként eleve az egyik oka lehet az import- és exportárak eltérésének.)
Az árkülönbség alapján mindenesetre az látszik, hogy
a Magyarországra Oroszországból behozott, az évek során sok ezermilliárd forint értékű olaj értékének nagyságrendileg öt százaléka kerülhetett a közvetítőkhöz és a szállítókhoz.
A fentiek alapján több mint valószínű, hogy ennek nem elhanyagolható része a Normestonnál és így Fazakas Imrénél csapódott le.
Közélet
Törlik az ezermilliárdos brazil kamukötvényt birtokló céget, mert nincs bankszámlája
Elrendelte a Brasil Zrt. kényszertörlési eljárásának megindítását a cégbíróság. A döntés még február végén született, de csak múlt héten tették közzé.
Megint kényszerhitelezik a nyugdíjasok a magyar államot, de nem ez a legrosszabb hír
Elismerte a kormány a korábbi inflációs terv tarthatatlanságát, de a növekedésre és a hiányra vonatkozó előrejelzések is egyre rosszabbul néznek ki.
A NER legpazarlóbb lopása lehet a jegybanki alapítványok botránya
Voltak már hasonló nagyságú korrupciógyanús ügyek, de olyan valószínűleg még nem, ahol ennyire hatékonytalanul forgatták át magánkezekbe a közvagyont.
Fontos
Meglepő városokban kell keresni a leggyorsabban dráguló lakótelepi lakásokat
Az abszolút listán Pest és Debrecen kiszorította Győrt és Sopront, de a leggyorsabb áremelkedés Komlón, Várpalotán, Miskolcon és Szegeden ment végbe.
Feles reggelire, cigi helyett Xanax, ebben a közegben indul kirakatháború a drogok ellen
Nem várható kedvező változás a kábítószer-ellenes felbuzdulástól, az egymilliárdos kocsmaprogramnak pedig nagyon rossz az üzenete szakemberek szerint.
Európában a klímavédelem nyírta ki az olcsó kisautókat, Amerikában Trump vámjai fogják
Az áremelkedés miatt jellemzően az olcsóbb és kisebb típusok tűnhetnek el az amerikai autópiacról. Ilyeneket már Európában is egyre nehezebb találni.
