Fogalmam sincs, hogy mit kellene látnom, amikor Bükfürdőtől nem messze, az elsőre szinte kimondhatatlan nevű Chernelházadamonya határában állunk egy jó nagy árpaföld kellős közepén Kökény Attilával, a Preferred by Nature szervezet gazdálkodási tanácsadójával. Ha körbenézek, körös-körül mindenhol csak aratásra váró árpát lenget a szél. Csak lassan kezdem észrevenni, hogy a nagy tábla kettéoszlik, és amikor Kökény Attila elkezd magyarázni, alapvető, de laikus szemmel észrevehetetlen különbségek derülnek ki. A föld egyik felét hagyományos módon, a másikat viszont talajmegújító módszerekkel kezdték el megművelni.

Látom már, hogy a talajmegújító részen az árpa tövében ott van a tavalyi aratás szerves hulladéka, illetve az a kevés, ami abból megmaradt. Egy szezonnal korábban kukoricát termesztettek ezen a részen, és a szármaradványok most is ott vannak, mert mélyszántás nem volt, sőt művelés nélküli gazdálkodást folytatnak.

Amikor Kökény Attila fogja az ásót és a tábla mindkét feléből mintát vesz, jól látszik az is, hogy a talaj szerkezete eltérő lett, és ennek következtében az árpa gyökérzete is más.

Nem mindegy, ha végső soron ugyanaz a végeredmény? A válasz egyértelműen nem.

A talajmegújítás irányába elvitt földtábla ugyanis sokkal rosszabb adottságokkal rendelkezik, mint a mellette lévő, mégis el lehetett érni, hogy közel ugyanannyi termést hozzon, miközben jóval kevésbé kellett megművelni (azaz jóval kevesebb időt, emberi és gépi munkaerőt, anyagot kellett ráfordítani). Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, mindez alapvetően annak köszönhető, hogy a talajmegújító módszerekkel jóval nagyobb a föld nedvességtartása, és a bővebb tápanyagú, illetve porózusabb szerkezetű talajban idővel kedvezőbb ökoszisztéma alakul ki.

Vas megyében, ahol épp járunk, az aszály (egyelőre) messze nem annyira súlyos probléma, mint ahogy az utóbbi években az Alföldön már megszokottá vált, de ha a helyi gazdákat hallgatjuk, kiderül, hogy nekik is sok gondjuk van már a klímaváltozással. Bodorics Pál, a kettéosztott árpaföld gazdája is azt mondja, többnyire nincs elég csapadék, vagy ha van is, az nem jó időben és eloszlásban érkezik.

A talajmegújító módszerekre való áttérés azonban embrionális állapotban van Magyarországon. Bodorics Pál szavaiból az derül ki, hogy nekik ez tulajdonképpen minden évben ugrás a sötétbe. Míg a hagyományos művelésről mindent tudnak (évszázados a hagyomány, már a nagyszüleik is így dolgoztak, csak nem a mai eszközökkel), a mélyszántás elhagyása, a téli takaró növények telepítése és a többi új módszer „trial and error” (próba-szerencse) üzemmódban megy: elkezdik a legjobb tudásuk és a tanácsok szerint, aztán évente egyszer, utólag kiderül, hogy miben hibáztak, és azt kell a következő szezonban megpróbálni kiigazítani. Az egyenletben túl sok a változó ahhoz, hogy könnyen meg lehessen oldani.

Az árpaföldön kinőtt egy kis búza, a búzaföldön kinőtt egy kis árpa, a vevő ezt egy bizonyos határ felett már nem tolerálja. A téli takarónövényzet összetételét ki kellett kísérleteznünk, ha nem jól állítjuk össze, akkor sok a pluszmunka vele

– hoz néhány alap példát Bodorics Pál.

Ez így sokaknak túl kockázatos, anyagilag és szakmailag is, még akkor is, ha jól értik az új módszer várható előnyeit: az átállás után jóval kisebb költség mellett a hagyományost elérő vagy azt meg is haladó hozam várható, miközben a talaj művelhetősége hosszabb távon is megmarad, minősége javul.

Egyrészt azonban a változás beindulásához a talajnak legalább 3-5 évre van szüksége, másrészt a részleges megoldások nem elegendőek, a végső cél lényegében az, hogy

a föld soha ne legyen szerves takarás nélkül,

és ez alapvető szemléletváltást igényel.

Egy gazda a fentiek miatt ma csak abban gondolkodik (ha egyáltalán vevő az ötletre), hogy az átmenet csak fokozatos lehet, a földek egy kisebb részével lehet elkezdeni kísérletezni, de pénzügyi-szakmai segítség nélkül még azt sem.

A Nestlé Purina állateledel-üzletágának Bükön egyre nagyobb, folyamatosan bővülő gyára van, és a környékbeli gazdáktól veszi az alapanyagok mintegy felét. A svájci központból indult globális terv részeként azt tűzte ki, hogy 2025-re valamennyi kulcsfontosságú alapanyag, így a gabonafélék és növényi fehérjék 20 százalékát is talajmegújító mezőgazdasági forrásból szerzi be. Üzleti érdek, hogy az ellátási lánc ellenállóbb legyen, stabil lábakon álljon, másrészt csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást is. A fentiek alapján azonban látszik, mennyire sok munka lesz ezt elérni.

A Nestlé Purina finanszírozásában a LENs (Landscape Enterprise Networks) nevű program Magyarországon 2022-ben indult el három helyi gazdával, összesen 2100 hektáron és akkor még csak az első lépésekkel, majd 2023-ban 11 gazda összesen 5000 hektár földjére terjesztették ki.

Nem teszi egyszerűvé a helyzetet egyébként, hogy a Nestlé a LENs programban nem a prémium árazás módszerét használja. A magyar gazdák nagyon ahhoz vannak hozzászokva, hogy a támogatások általában a magasabb átvételi árakban jelennek meg (ha a vevőnek speciális igényei vannak, akkor fizessen többet a terményért), itt azonban nem erről van szó.

A program inkább arra az alapelvre épül, hogy idővel mindenhol szeretnének több érintett partnert is bevonni a finanszírozásba, és pénzügyileg külön kezelni attól, hogy egy adott évben hol mennyi terményt és milyen áron vásárolnak fel. Prémium árazás helyett a megfelelő intézkedések, például a talajtakarás vagy a minimum művelés alkalmazásáért fizetnek, esetenként eszközbeszerzésekbe szállnak be.

A működő külföldi példák esetében a hasonló programokban gondolkodó többi céget vonják be, illetve általában a helyi önkormányzatok és a környezetvédelemben vagy zöld mezőgazdaságban dolgozó civil szervezetek is beszállnak (finanszírozással és/vagy szakmai segítséggel). Magyarországon azonban jellemzően

sem a települések, sem a civil szervezetek nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy csatlakozni tudjanak.

Mindez már a közeljövőben azért lesz alapvető probléma, mert a Nestléhez hasonló gyártók mindenképpen megpróbálják tartani magukat a vállalásaikhoz, és ha a magyar gazdáktól nem tudnak megfelelő mennyiségben talajmegőrző módszerekkel termesztett alapanyagot beszerezni, akkor külföldi forrás után fognak nézni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mezőgazdaság jelképével számolna le a barnaforradalomAz USA-ban már hódít a szántást elhagyó mezőgazdaság, amely olcsóbb, fenntarthatóbb és a klímaváltozás ellen is fontos szerepe lehet. Magyarországon sok minden akadályozza a terjedését.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRégen csodabogárnak tartották őket, mára termésversenyeket nyernekEgy ausztriai látogatás után döntött úgy a Kardos Farm, hogy felhagy a mezőgazdaság jelképével, a szántással. Ezután versenyeket nyertek és pénzt is spóroltak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat Bük mezőgazdaság nestlé Purina talaj talajmegújító Olvasson tovább a kategóriában