A magyar abortuszszabályozás európai kontextusban nem szélsőséges, de egyértelműen szigorú. A magyar abortuszráták évtizedek óta csökkennek, az EU-ban így is a középmezőny elején vagyunk. Társadalmi-demográfiai jellemzői gyorsan változnak, a terhességmegszakításon átesettek nők között egyre inkább a kistelepüléseken élő, kevésbé iskolázott, fiatal korosztályhoz tartozók dominálnak. Adatösszegzésünkből kiderült: minél nagyobb az iskolázatlanok aránya egy településen, annál valószínűbb, hogy magas helyi abortuszráta. Az országban egy baranya és egy heves megyei járásban találtuk a legmagasabb értékeket.
Az elmúlt 30 évben a magyar kormányok ritkán nyúltak hozzá a rendszerváltás után két évvel megszavazott magzatvédelmi törvényhez és az abortuszszabályozáshoz. Akkor került be a törvénybe a nő súlyos válsághelyzetének indoka, amit aztán 2000-ben tisztázott az Alkotmánybíróság, és ekkor foglalták törvénybe a Családvédelmi Szolgálatok feladatait és az abortuszt kérelmezőknek kötelező tanácsadás tartalmát is.
A most szeptember 15-én már életbe is lépett, a sajtóban és politikai közbeszédben szívhangtörvénynek nevezett módosítás nem alakít érdemben az eljárás menetén, de bővíti a kérelemhez csatolandó dokumentumok körét: igazolni kell, hogy a várandós számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. Ezt a kiegészítést a Belügyminisztérium az Egészségügyi Szolgáltatók Szakmai Kollégiumának elsősorban a terhesség megállapításának orvosi gyakorlatára vonatkozó “új” – valójában tavaly januárban kiadott – irányelveivel indokolta.
A Magyar Orvosi Kamara szerint a módosítás adminisztratív jellegű, és nem ellentétes az etikai kódexükkel, mert – értékelésük szerint – a rendeletből nem következik új orvosi feladat:
eddig is szükséges volt a magzat életjeleiről meggyőződni, és arról a terhes anyát tájékoztatni.
A Társaság a Szabadságjogokért a nagy port kavart rendelet kapcsán viszont emlékeztetett: a magzatvédelmi törvény, miszerint az orvos feladata a terhességmegszakítással összefüggő döntési folyamatban a terhesség tényének megállapítása, ellentétben áll a mostani rendelet tartalmával. További probléma, hogy a rendelet önmagában is homályos, a tájékoztatás bemutatás fogalmai további tisztázásra szorulnának. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást kért a jogalkotói szándékról a Belügyminisztériumtól. Választ, úgy tudjuk, egyelőre nem kaptak.
Következésképp: bár a szóban forgó rendelet bő egy hete hatályos, mégsem egyértelmű, pontosan mi lenne az orvosok jogszabályi kötelessége, ahogy az sem, mire számíthatnak a várandós nők. A törvényhozói körültekintésre, tisztázásra, a társadalmi egyeztetésre és a különböző érdekcsoportok közötti vitára már csak utólag, jóformán pár nap alatt életbe lépett rendelet után lesz lehetőség, ha egyáltalán.
A témában több mint tíz éve aktívan állást foglaló nőjogi szervezet, a Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) szeptember végére hirdetett tüntetést: a rendelet hatályba lépésének módjában és tartalmában a női szabadságjogok további korlátozását, a nők megbélyegzését, a szabad döntés lehetőségeinek szűkítését látják. Velük ellentétben a témában szintén régóta aktív és markáns, de magzatvédő álláspontot képviselő katolikus egyház és civil szervezetek nyilvánvalóan a másik irányba, egy a női önrendelkezést radikálisan korlátozó törvény felé tolnák a magyar abortuszszabályozást.
Bár az Ipsos felmérése szerint a magyar társadalomban általánosságban jelentős többséget élvez a szabad döntést biztosító abortuszszabályozás támogatottsága, a mostani rendelet a nemzetközi térben bekövetkezett változás miatt is kavart nagy port itthon. A magyar kormányhoz közel álló konzervatív politikai csoportok az Egyesült Államok számos államában és Lengyelországban jelentős szigorítást vittek át az abortuszszabályozásokon az elmúlt években.
Nagy általánosságban a világon egyre kevesebb országban tiltják törvényekkel az abortuszt, ezzel a folyamattal párhuzamosan az abortuszok száma tendenciózusan csökken. A fejlődő, alacsony jövedelmű országokban jellemzőbb a szigorú szabályozás, ami ugyanakkor lényegesen magasabb abortuszrátákkal jár együtt.
A hagyományos értelemben vett nyugati világban különböző feltételek mellett érhető el a nőknek az abortusz. A másik oldalról megfogalmazva: különböző módokon korlátozzák a teljes hozzáférést a várandós nők számára a művi terhességmegszakításhoz. Vannak kivételek Európában is: Lengyelországban és Máltán például gyakorlatilag teljes egészében tiltják a törvények a művi terhességmegszakítást.
Abban is elég nagy a szórás, hogy milyen hivatalos indoklás kell a különböző országokban, ezek vonatkozhatnak a nő mentális egészségére, szociális helyzetére, általános válságára, Ausztriában, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban és Svédországban viszont nem kell hivatalos kérvény.
Az időkorlát sem egységes. Izlandon és Hollandiában a 22. hétig, Svédországban a 18. hétig, Ausztriában a 16. hétig, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban a 14. hétig, a legtöbb további európai országban, köztük Horvátországban, Magyarországon, Olaszországban, Dániában a 12. hétig kérvényezhető abortusz, míg Szlovéniában és Portugáliában csak a 10. hétig lehet kérvényezni.
Több ország ír elő a szándék kinyilvánítása és az orvosi beavatkozás tényleges elvégzése között kötelező várakozási időt, így például Magyarország, Németország, Portugália és Spanyolország is három napot. Hollandiában vagy Olaszországban ennél is több a kötelező várakozási idő.
Magyarországon az európai országok többségéhez hasonlóan fizetni kell az abortuszért, indokolt esetben és szociális alapon kérvényezhető ennek elengedése. Ausztriában, Bulgáriában, Horvátországban, Csehországban, Németországban Romániában viszont fedezi a társadalombiztosítás.
Európában 13 ország ír elő a nőknek részvételt kötelező abortusz-tanácsadáson, így például Németország, Olaszország, Szlovákia vagy Izland. A 13 közül néhány, például Németország és Magyarország szabályozása nyíltan kimondja, hogy a tanácsadás célja a magzatvédelmi szempont képviselete a nő számára.
Megjegyzendő, hogy a gyógyszeres terhességmegszakítás eltérő szabályozásai tovább árnyalhatják a fenti képet: a legáltalánosabban elterjedt gyógyszerek például Magyarországon nem forgalmazhatóak, Ausztriában viszont széles körű információval együtt elérhetőek.
A fogamzásgátlók elérhetősége és használatának gyakorisága is jelentős eltéréseket mutat az egyes országokban: az Egyesült Nemzetek Szervezete 2018-as összefoglalása szerint Magyarországon a szülőképes korú nők csupán 45 százaléka használ valamilyen fogamzásgátló módszert rendszeresen – és ez a kategória a naptár-módszert és a megszakított közösülést is tartalmazza. Európa összes országa közül csak Litvániában, Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Észak-Macedóniában mutat ennél alacsonyabb százalékot az ENSZ-adatsor.
A magyar abortuszszabályozás jogi alapzata nem tekinthető sem szélsőségesen szigorúnak, sem megengedőnek, ugyanakkor a kétszeri kötelező tanácsadás – ráadásul a tb-támogatás hiányával együtt – már kemény korlátozó mechanizmusnak számít Európában.
A tanácsadást – az általános családvédelmi és családtervezési tanácsadással együtt – a Családvédelmi Szolgálatok (CsVSz) kötelékében védőnő vagy védőnői képesítéssel rendelkező személy végzi. A szolgálatokat a járási kormányhivatalok működtetik, tevékenységüket a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) felügyeli.
A magzatvédelmi törvény értelmében a tanácsadó személy kötelezettsége a magzatvédelmi irányultság megjelenítése az első személyes tanácsadáson, sőt, ahogy korábban az NNK-előd ÁNTSZ Tisztiorvosi Hivatala fogalmazott az általános tanácsadói gyakorlatról: “meg kell nyitnia a magzat megtartásának és felnevelésének a lehetőségeit, perspektíváit is a nő, illetve a pár előtt”, miközben nyitottnak kell maradnia a nő döntésére.
Nyomást nem gyakorolhat, de kötelessége az első tanácsadáson tájékoztatnia az örökbe adás lehetőségeiről és olyan szervezetekről, amelyek segíthetnek a gyermek vállalása esetén. Csak három nappal később, a második alkalmon kell tájékoztatnia a nőt az abortusz jogszabályi környezetéről és a terhességmegszakítás módjáról.
2012-es NNK-adatok alapján azt mondhatjuk a kötelező tanácsadások “hatékonyságáról”:
Az abortuszok számát tekintve európai kontextusban a magyar adatok viszonylag magasnak számítanak, de egyáltalán nem kiugróan. Az abortuszrátát a szülőképes korú nők vagy az élveszületések számára vetítik a statisztikák. Az Eurostat adatai szerint ezer élvszületésre Spanyolországban, Azerbajdzsánban, Örményországban és Bulgáriában jutott csak a magyarnál több abortusz 2020-ban.
Ebből úgy tűnhet, hogy az EU-lista elején vagyunk, csakhogy a fenti statisztikában nem szerepel Franciaország, Svédország, Norvégia, Észtország és az Egyesült Királyság sem, holott más statisztikákban ezek az országok általában a magasabb abortuszrátájú országok között találhatók.
A WHO 2018-as adattáblája szerint Magyarország inkább a középmezőnyben található, noha régiós szinten mindenképpen magasnak számít a magyar adat. Bőven előzzük Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát, vagy éppen Horvátországot.
Ugyanakkor például Franciaországban az ezer szülőképes korú nőre jutó abortuszok száma 2019-ben 16,1 re ment fel folyamatos évek óta tartó emelkedés eredményeként, míg Magyarországon ugyanebben az évben ugyanez az adat 9,3 volt.
Magyarországon az abortuszokra vonatkozó mindenféle statisztika csökken, évtizedekre visszamenőleg. Igaz, volt honnan esnie: 1959 és 1973 között minden évben fordított volt a viszony, több volt a terhességmegszakítás mint az élveszületés, 1964-ben 100 élvszületésre 140 abortusz jutott. A hetvenes évek közepétől változott a szabályozás, korlátozok és ösztönzők is kerültek a rendszerbe, több fogamzásgátló vált elérhetővé, és pár év alatt majdnem felére esett vissza a terhességmegszakítások abszolút száma. A rendszerváltás előtti években stagnált vagy kissé emelkedett ez a szám, onnantól monoton csökken.
Az elmúlt bő 20 év különböző mutatóit az alábbi grafikonon ábrázoltuk.
A KSH 2017-es jelentése alapján közelebb juthatunk a magyarországi adatok társadalmi-szociológiai kontextusához.
Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon a népességfogyás miatt évről évre egyre kevesebb a szülőképes korú nő, ezért a “fiatalodásuk” ennek is lehet következménye. A kevesebb szülőképes korú nő ugyanannyi vagy kicsivel több gyereket szült az elmúlt években, ami a termékenységi ráta emelkedéséhez vezetett.
A fenti jelenségekkel is összefügghet, de egyéb társadalmi folyamatokra is utalhat az, hogy a terhességmegszakításon átesett nők körében egyre nagyobb a csak 8 osztályt végzettek, és egyre kisebb az érettségizett, illetve szakiskolát végzettek aránya.
Területi változások is kiolvashatók az adatokból. Míg 1990-ben Budapesten, Pest és Zala megyében volt a legmagasabb az ezer nőre vetített abortuszszám, ez mostanra teljesen átalakult, a csúcsok átkerültek a “perifériamegyékbe”, miközben a szélsőértékek közötti különbségek nőttek.
Ahhoz, hogy közelebbről megvizsgáljuk a terhességmegszakítások országon belüli, régiós eltéréseit, összegyűjtöttük a települési szintű élveszületés/abortusz hányadosokat, majd az adatokat járási szinten jelenítettük meg. Térképünkön egyértelműen látszik, hogy a széttöredezettebb településstruktúrával rendelkező, elmaradottabb régiókban találhatók a nagyobb abortuszráták.
Települési szinten Kálmáncsa, Baranyajenő, Szegerdő, Kistolmány, Csömend, Sajónémeti, Sajópüspöki, Egerfarmos képviseli a szélsőértéket, ezeken a településeken több mint 3 abortusz jutott 1 élvszületésre 2020-ban.
A Baranya megyei Sellyei és a Heves megyei Pétervásári járásban a legnagyobb az abortuszgyakoriság az országban járási szinten, de magas még a Hevesi, a Kunhegyesi és az Ibrányi járásban.
Megnéztük azt is, hogy települési szintén kimutatható-e statisztikai alapú összefüggés*Ok-okozati kapcsolat ezzel a módszerrel nem mutatható ki, az adatokból csak a két vizsgált jelenség valószínű együttjárása állapítható meg. az iskolázottság és a magas abortuszarány-szám között. Egy település iskolázottságát az érettségizettek felnőtt népességben betöltött százalékos arányával, az abortuszrátát pedig a települési élvszületésre vetített települési abortuszszámmal fejeztük ki. Ezek alapján
azon a településen, ahol több az érettségizett, nagyobb valószínűséggel lesz kevesebb az abortusz.
A terhességmegszakítások gyakorisága a településtípussal is összefügg, a községekben élők körében ugyanis jóval többször fordul elő. E kapcsolat hátterében vélhetően az olyan infrastrukturális hátrányok mellett, mint például a gyógyszertárak és az egészségügyi szolgáltatók nehezebb elérhetősége, a településméret és az iskolázottság összefüggése is megnyilvánul.
Adat
Fontos