Mivel az egyetemi végzettséggel magasabb jövedelem is jár, ezért általános cél, hogy minél több embernek legyen lehetősége arra, hogy diplomát szerezzen. Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra a 25 és 34 év közötti felnőttek 45 százaléka rendelkezzen egyetemi végzettséggel.  

Az egyetemek könnyebb elérhetősége viszont egy másik célt is szolgál, mégpedig azt, hogy a hátrányos helyzetű, de jó képességű gyerekek is hozzájuthassanak a megfelelő oktatáshoz, hiszen ha jobb fizetésért tudnak elhelyezkedni, az csökkenti a társadalmi egyenlőtlenséget is.  

Ez utóbbit azonban nehezebb mérni és követni, mint azt, hogy a lakosság hány százaléka szerez diplomát, épp ezért erről csak kevés tanulmány született eddig. Andrea Ichino és szerzőtársai annak jártak utána, hogy vajon teljesült-e ez a cél az elmúlt 50 évben, amikor óriási növekedést mutatott a diplomások aránya a lakosságon belül.  

Az Egyesült Királyságból elérhető adatokon tudták megnézni, hogy hogy alakult a diplomások aránya, az ő átlagos intelligenciahányadosuk és a várható fizetésük. Ahogy az várható volt, az arányuk meglehetősen megnőtt a vizsgált időszakban, 1960 és 2004 között majdnem megduplázódott (17 százalékról 32 százalékra nőtt). Ez idő alatt egyébként a 17-30 éves korosztályban még nagyobb, majdnem 40 százalékpontos növekedés volt tapasztalható, de Ichinoék teljes kohorszokat vizsgáltak, így nekik kicsit mást mutatnak az adatok.  

Viszont ezzel a nagy növekedéssel együtt járt, hogy

csökkent a diplomások átlagos intelligenciaszintje,

ami azt mutatja, hogy nem jobb, vagy ugyanolyan jó képességű tanulók kerültek be, hanem a bővítés következtében kicsit rosszabb képességű diákok is lehetőséget kaptak arra, hogy diplomát szerezzenek.  

Ez azért probléma, mert a cél az lenne, hogy minél több olyan diák kapjon lehetőséget, akik jó képességűek, de a családjuk társadalmi státusza akadályt jelent az egyetemre való bejutásban. Sajnos az adatok pont azt mutatják, hogy

még a korábbinál is kevesebb hátrányos helyzetű diák került be az egyetemre,

mivel csökkent az egyetemi végzettségűek átlagos relatív hátrányos helyzete.  

Ezek alapján kimondható, hogy a nagyobb egyetemi elérhetőség nem a jó képességű, de hátrányos helyzetű diákoknak segített megteremteni az esélyt, hanem az amúgy is előnyös társadalmi helyzetből kikerülő, rosszabb képességű diákok kerültek még jobb helyzetbe.

Így a társadalmi egyenlőség elősegítésében az Egyesül Királyság felsőoktatási rendszere nem tudott segíteni. 

Ahhoz, hogy inkább olyanok juthassanak be az egyetemre, akiknek a képességei megfelelőek – akár előnyös, akár hátrányos társadalmi helyzettel rendelkeznek – olyan felvételi rendszerre van szükség, ami a meritokratikus követelményekre fekteti a hangsúlyt, de figyelembe véve, hogy sok jó képességű, ám hátrányos helyzetű diák már a középiskolában sem indul egyenlő feltételekkel. Sajnos a szerzőknek sincs egyértelmű javaslata arra, hogy pontosan hogy nézne ki egy ilyen felvételi követelményrendszer, ahhoz további kutatásra van szükség, hogy ez jobban megállapítható legyen.  

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖtszáz év adatai bizonyítják, hogy a lexikális tudás mellett a kreativitást is jórészt a tanárainktól tanuljukA zeneszerzőket és műveiket vizsgálva kiderült, hogy milyen nagy hatással van egy tanár a diákja kreativitására és sikereire.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTudósokat mocskoltak és tudatosan hazudták, hogy nincs bizonyíték az éghajlatváltozásraAmikor a közvélemény elkezdett aggódni a felmelegedés miatt, az ellenérdekelt amerikai vállalatok koalíciót kötöttek, hogy elhitessék: nincs is mért aggódni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet egyenlőtlenség felsőoktatás felzárkóztatás Olvasson tovább a kategóriában