Magyarországon a családi pótlék összege gyermekenként 12,2 és 17 ezer forint között van, a család állapotától és létszámától függően. Az alapösszegek 2010 óta változatlanok, vagyis az inflációt figyelembe véve 2022 végére körülbelül 50 százalékot elvesztettek az értékükből. Ez a pénz már 2010-ben sem volt sok mindenre elég, ma már azonban tényleg zsebpénzre sem telik belőle.
Ehhez képest Ausztriában egy meglehetősen bonyolult, több szemponttól függő számítási rendszer alapján jelenleg a családi pótlék összege gyermekenként 120 és 230 euró között változik. Ha például egy egyszerű esetet veszünk, egy 10 éves, egyedüli gyerek után ma Magyarországon havi 12,2 ezer forintot, Ausztriában 149,7 eurót (cikkünk írásakor érvényes középárfolyamon 56 ezer 280 forintot) ad az állam.
Ezek után nem csoda, hogy ha a szülők egyike Ausztriába megy dolgozni, vagyis ott kezdi fizetni az adóit és járulékait, akkor szeretné érvényesíteni ezt a szociális előnyt is, azaz szeretne családi pótlékot igényelni.
Nagyon érdekes vita tárgya, hogy az osztrák kormány nem érezte tisztességesnek, ha valaki úgy kért osztrák szintű családi pótlékot a gyermekének, hogy az nem is élt Ausztriában, hiszen csak az egyik vagy mindkét szülője dolgozott az országban. Az osztrák felfogás szerint a családi pótlék a helyi életvitelhez szükséges mértékű támogatás, vagyis magasabb, mint ami az alacsonyabb költségszintű magyar viszonyokhoz képest járna. Egy magyar munkavállaló szemszögéből nézve azonban ezt könnyen fel lehet fogni hátrányos megkülönböztetésként is.
Ausztria 2019-ben „indexálta” a családi pótlékokat, vagyis a fenti elvre hivatkozva annak az országnak a szintjére igazította az összegeket, amelyekben a gyermek él. A Magyarországon élő gyermekek után így a szülők körülbelül az osztrák összeg felét kaphatták csak meg.
Az Európai Bizottság azonban ezt 2022-ben elkaszálta, vagyis a külföldi munkavállalók „érzéseivel” egybehangzó döntést hozott, amely szerint egyenlő bánásmódot kell alkalmazni a családi pótlék és a hasonló szociális támogatások kifizetésekor. A helyzet mára abban a mederben állapodott meg, hogy az osztrákok a teljes összegből levonnak annyit, amennyit a gyermek után a szülők otthon megkap. A fenti példánál ez azt jelenti, hogy a 149,7 euróból levonják a 12,2 ezer forintot, és így jön ki az igényelhető összeg.
Hogy néz ki azonban az igénylés a hétköznapokban?
A családi pótlékot az adóhivataltól (Finanzamt) kell igényelni, ám annak online felületére csak regisztráció után lehet belépni. A regisztráció úgy történik, hogy az ember megadja a honlap felületén az általa kért felhasználónevet (például: kovacs2janos), majd kér egy jelszót. A jelszó levélben érkezik, körülbelül egy hét alatt. Igen, papíros levélről van szó, és alapesetben a kérvényező osztrák lakcímére vagy tartózkodási helyére küldik. Ehhez tehát szükséges, hogy az illető hivatalosan be legyen jelentkezve valahova.
A postástól átvett levélben található jelszót a felhasználónak természetesen az első belépéskor azonnal meg kell változtatnia, vagyis az egy hétig érkező jelszó élettartama körülbelül öt perc. Ám innentől kezdve az ember végre hozzáférhet az adóhivatal felületeihez.
A családi pótlékhoz először az igénylő adatait kéri be a rendszer. Mivel Magyarországon élő gyermekről van szó, feltételezzük, hogy az egyik szülő dolgozik Ausztriában, így ő lesz az igénylő, és róla szerencsére már tudja az adóhatóság, hogy hol dolgozik (hiszen onnan fizetik utána a jövedelemadót). Ezért neki csak a személyes adatait és a magyar lakcímét kell megadnia. Nehéz kitalálni, hogy mi köze van a családi pótlékhoz, de a hivatal azt az adatot is bekéri, hogy mióta lakik a kérvényező az adott magyar lakcímen. Ezt azonban szerencsére a magyar lakcímkártyáról le lehet olvasni.
Csak ezek után következhet a házastárs vagy élettársi partner, azaz jellemzően a másik szülő adatainak megadása. Nála szintén meg kell adni, hogy mióta lakik az adott magyar lakcímen. Mivel az ő munkaadóját nem ismeri az osztrák adóhivatal, ezért annak nevét és címét is meg kell adni, majd jön egy olyan kérdés, ami akár nehéz is lehet elsőre: napra pontosan be kell írni, hogy mióta dolgozik a házastárs az adott munkahelyen.
Csak ezután jön a gyermek adatlapja. Itt a személyes adatok mellett meg kell erősíteni, hogy családi pótlékot kér az adóalany (miközben az egész kitöltősdi kezdettől fogva csak erre irányulhat), és meg kell tudni nevezni, hogy mi alapján kéri ezt (például gyerek születése, kérvényező beutazása, család beutazása). Utána meg kell adni, hogy a gyermek hol kap még családi pótlékot és mennyi annak összege, majd nyilatkozni kell arról, hogy a gyermek hol él.
Ezek után meg kell adni, hogy a gyermek milyen típusú iskolába jár, mióta jár oda, és várhatóan meddig fog odajárni, illetve várhatóan milyen végzettséget fog ott szerezni. Ezután jön az iskola pontos neve és címe.
Csakis ezek után juthat el a kérvényező arra az oldalra, ahol összefoglalóan láthatja az összes eddig megadott adatát, majd a lap alján talányos módon öt dokumentum feltöltési lehetőségét mutatja az űrlap.
Miután nincs semmilyen útmutatás arra, hogy erre az öt helyre milyen dokumentumot vár a hivatal, a kérvényező jellemzően ekkor kezd utánanézni, hogy vajon ide mit szeretne kérni az adóhatóság.
Tipikusan ilyenkor derül ki, hogy a kérvényhez kellene még:
A fentieket ráadásul németül kéri a hivatal.
Az említett lemondás egy 2023-ban Ausztriában már kissé bizarrnak tűnő szabályra utal. Törvény szerint ugyanis a családi pótlékot annak folyósítják, aki a családi háztartást „vezeti”. Hogy mire gondolnak a gyakorlatban háztartásvezetés alatt, azt elég nehéz kitalálni (mos-főz-takarít?), de hogy egyértelműbb legyen, az adóhatóság közli, hogy a helyi jogszabályok alapból „azt feltételezik”, hogy a családi háztartást az anya vezeti. Ez elég meghökkentő, mindenesetre így van.
Azt is írják, hogy regisztrált párkapcsolatban szintén az igényelheti a családi pótlékot, aki a háztartást vezeti, és bár nem részletezik, itt nyilván arról van szó, hogy az egynemű párok döntsék el maguk között, ki lesz „az anya”, aki az igénylést beadja.
Annyira erős ez a szabály, hogy ha nem az anya igényli a családi pótlékot, akkor az csak úgy képzelhető el, ha hivatalosan lemond erről a jogáról. Ezt pedig a fent említett másik formanyomtatvány meghatározott részében teheti meg, papíralapon, saját aláírással. Mindez formaság, de azért ennek is meglehet a rossz szájíze, amikor az anyának alá kell írnia egy papírt, hogy lemond arról, ami törvény szerint neki jár.
Ám miután az ember túljut már azon is, hogy a magyar iskolaigazgatóval aláíratja a gyerek német nyelvű iskolalátogatási papírját, és bead minden dokumentumot, még messze van attól, hogy pénzt lásson.
Az osztrák adóhivatal ugyanis a beérkező kérelmekkel a Magyar Államkincstárhoz fog fordulni adategyezetetés céljából. Itt tehát nem elég büntetőjogi felelősség tudatában aláírni egy nyomtatványt, az osztrákok le fogják ellenőrizni az adatok valóságtartalmát, a magyar hivatalok segítségével. Hogy erre miért van szükség, az is talányos.
Ez az egyeztetés jelenleg hónapokig tart, mivel nagyon sok a kérelem, és a két ország hivatalai közötti kommunikáció nem feltétlenül szélvészgyors. Az egyetlen jó hír a folyamattal kapcsolatban az, hogy öt évre visszamenőleg lehet az igénylést beadni, azaz ha valakinek például nyolc hónapot kell várni az elbírálásra, akkor egyszerre komolyabb pénz áll a házhoz, mert meg fogja kapni a nyolc hónapra szóló összeget, onnantól kezdve pedig havonta landol a megadott bankszámlaszámon a családi pótlék.
Az, hogy az igénylés menete ennyire bonyolult és körülményes, egyrészt elég meglepő az egyébként sok szempontból flottul működő osztrák hivatali ügyintézés világában, másrészt viszont jó alkalmat ad arra, hogy a magyarok ausztriai jogi ügyeivel foglalkozó irodák ezt is felvehessék a szolgáltatási kínálatukba. Aki nem akar a fenti bürokráciával egymaga megküzdeni, az könnyen-gyorsan találhat erre szakosodott, kint élő magyarok által fenntartott cégeket.
Élet
Fontos