Oroszország a fejlett EU tagországokhoz képest ugyan szegény, de elképesztő mennyiségű bevételre tett szert a kőolaj és földgáz értékesítéséből. 2021-ben például 120 milliárd dollárnyi bevétele volt ezekből az energiahordozókból, de összehasonlításul:  ez a magyar éves GDP kétharmada. Lenne tehát mit befektetni, de mégsem tudják ezt a helyi gazdaság fejlesztésére fordítani.

Az ehhez hasonló nagy nyersanyag-exportáló országok egyik fő problémája az, hogy a jelentős devizabevételeket nem lehet egykönnyen helyi pénznemre váltani, másrészt a fejletlenebb országokban nincs mibe fektetni ezeket az óriási összegeket. A szakirodalomban „petrodollár újrahasznosítás” néven ismert ez a jelenség.

Hazai lehetőségek híján ezek az országok jellemzően külföldön – általában épp a nyersanyagukat megvásárló fejlett országokban – fektetik be a bevételeiket. Ennek tipikus példái az Öböl-menti országok, különösen Szaúd-Arábia, de Oroszország is ebbe a kategóriába tartozik. Ennek oka kettős: egyrészt hiányzik a befektetésekhez a megfelelő gazdasági környezet, a megtérülést biztosító szaktudás, másrészt nincs megfelelő intézményrendszer, ami a befektetéseket hatékonyan kezelné.

Oroszországban ezért nagy szükség lenne külföldi befektetésekre. Egy 2016-os tudományos cikk már az akkori, a maiakhoz képest alig észrevehetőnek tűnő szankciók kapcsán is kiemelte, hogy az ország az atomreaktorok és turbinák kivételével minden területen külföldi technológiára szorul. Ezt vagy importálják, vagy a külföldi cégek közvetlen tőkebefektetéseivel hozzák létre helyben.

Nem népszerű orosz befektetések

A befektetői tőke azonban látványosan kerüli a kevés jó lehetőséggel rendelkező Oroszországot. Az alábbi grafikon az oroszországi közvetlen tőkebefektetések állományát mutatjuk be, amely láthatóan nem növekedett az elmúlt másfél évtizedben, 2020-ban a GDP arányában 31 százalékot tett ki .

Paradox módon a Krím 2014-es megszállása után volt csak növekedés. Ennek hátterében több ok is állhat: egyrészt az orosz GDP stagnált, és így a hatékonyabb külföldi cégek jövedelmező befektetései a stagnáló GDP-hez képest nőttek. Másrészt szerepe lehetett ebben annak is, hogy a külföldön egyre kevésbé szívesen látott oligarchák egyre több vagyont küldhettek haza a nyugati cégeikből (erre még részletesen visszatérünk).

Az OECD adatbázisában szereplő 46 országa között azonban csak 8 olyan van, ahol kisebb a közvetlen működőtőke (FDI) állományának aránya a GDP-hez képest, mint Oroszországban. Ezek egyrészt fejlett országok saját erős beruházási bázissal (Németország, Japán), mások jelentős belső piaccal rendelkező országok (Kína, India). 

Oroszország alacsony tőkevonzó képessége mellett befektetőként is gyengén teljesített.

Az orosz tőkevonzó képesség arányait tekintve Magyarországhoz képest sokkal alacsonyabb volt, de érdemes Dél-Afrikát is megvizsgálni: ebben a fejlődő országban ugyanis szintén jelentős szerepe van a bányászatnak (tehát a nyersanyagoknak), de láthatóan sokkal érdekesebb a befektetőknek, mint a bizonytalan és kiemelten korrupt, kiszámíthatatlan Oroszország.

Az oroszok hiába jutnak kiemelten sok devizabevételhez, azt nem csak belső fejlesztésre nem tudták fordítani, de még azt se sikerült megvalósítaniuk, amit az Öböl-menti országoknak – befektetőként se tudtak a világpiacon megjelenni. A GDP évente közel ötödét  kitevő nyersanyagexport bevételét nem tudták érdemben nemzetközi befektetésekre sem hasznosítani. Ahogy az OECD adatai alapján látható, a gigantikus devizabevételek ellenére az orosz külföldi befektetések a GDP arányában csak a magyar szintet érik el. Érdekes párhuzam ismét Dél-Afrika, ahol az EU szintjét eléri a nemzetközi jelenlét.

Bányászni jönnek, nem fejleszteni a befektetők

Az Orosz Nemzeti Bank adataiból még érdekesebb következtetéseket lehet levonni. A befektetések java része a bányászathoz köthető, az orosz adatok szerint a 2021 nyarán még 567 milliárd dolláros összesített befektetési állomány 24 százalékát adta a bányászat. A második helyen a gyártás állt 21 százalékkal, a kereskedelem 17 százalékkal. A műszaki tevékenység – ami alapvetően szintén a nyersanyag kitermeléséhez kapcsolódik, 5 százalékot tesz ki, míg az ingatlanok szintén 5 százalékot vonzottak.

Ezek mellett csak a pénzügyi szektor jelentős, 13 százalékkal, de ez mára szinte teljesen lenullázódott, hiszen a szankciók miatt teljes mértékben ellehetetlenedett. A háború megindítása után az orosz piac mellett legtovább a tizedik legnagyobb oroszországi banknak számító osztrák Raiffeisen tartott ki, de végül ez is távozásra kényszerült.

Az országokat megnézve feltűnő, hogy 

a teljes befektetési állomány 30 százaléka a csupán 1,2 millió lakosú Ciprusról érkezett Oroszországba.

Természetesen ezek elsöprő többsége nem valós ciprusi befektetés, a putyini diktatúrával együttműködni képes orosz oligarchák az EU jogi és gazdasági védőernyője alá menekítették vagyonuk jelentős részét, és így külföldi befektetőként jelentek meg a hazai piacon. Az uniós tagállam Ciprus közismerten adóparadicsomokat megszégyenítő segítséget ad a vagyonok eltitkolásához. Az orosz befektetési lista további öt helyén szintén adóelkerülési offshore központok sorakoznak, amelyek összességében a teljes FDI állomány további harmadát adják.

Az oroszoknak fontos, a Nyugatnak nem

A jegybanki kimutatás szerint az EU-nak, az Egyesült Államoknak és a szankciókban résztvevő országoknak összesen 430 milliárd dollárnyi befektetése volt Oroszországban.  Ez az EU, az USA és Japán GDP-jének 1,6 százaléka. Csakhogy szinte biztos, hogy ennek a pénznek a nagy része valójában oroszoké, azt azonban nem könnyű megmondani, mekkora ennek az aránya. Amikor az IMF egy 2019-es tanulmánya ennek járt utána, Oroszország esetében azt találta, hogy Kína mellett Oroszországban a legmagasabb a külföldi közvetlen tőkén belül az úgynevezett körbeutaztatott forrás. Az eredmények szerint a külföldi tőkebefektetéseknek legalább 25 százaléka valójában orosz.

Mivel a külföldi tőkebefektetéseknek legalább a negyede igazából orosz, a külföldiek ellen hozott intézkedésekkel a Kreml pont a rendszert kiszolgáló oligarcháknak okozhatna jelentős hátrányokat.

Nem kevés összegről van szó: az orosz GDP közel 7 százalékát teszi ki ez a vagyon. Ez is arra utal, hogy az európai és amerikai gazdaságok számára az orosz befektetések – az orosz utaztatott pénzeket leszámítva – az egy százalékot sem érik el.

Nyugatinak álcázott oligarchák

Ezek alapján nem lenne ésszerű, ha a külföldi befektetéseket próbálnák szankcionálni Oroszországban – különösen hogy eddig úgy tűnik, rengeteg jelentős vállalat magától is kivonul az orosz piacról. Bár néhányuk egyelőre csak átmenetileg függesztette fel a termelését vagy a szolgáltatását, ha elhúzódik az ukrajnai megszállás, akkor valószínű, hogy belátható időn belül ezek a vállalatok nem térnek vissza.

Az OECD adatbázisában is lehet közelítő értékeket találni arról, hogy mennyire lehet igazából orosz a külföldi tőke. Az alábbi grafikonon  látható, hogy a fejlett országok statisztikái szerint a legtöbb tőke Hollandiából áramlott Oroszországba – ennek azonban nagyobb része speciális célú vállalatokhoz (SCV) köthető. 

Ezek olyan cégek, amelyek nem üzletszerű működést végeznek Hollandiában, leginkább csak postaládájuk van ott. Lehetnek olyan befektetők vállalatai, akik szeretnék a valós származásukat elrejteni, vagy egyszerűen csak az adóelkerülésben jelentős segítséget nyújtó holland jogrendszer lehetőségeit aknázzák ki. A túlnyomó többség azonban valójában orosz oligarcha.

Szemléletes, hogy 

Hollandia mellett Luxemburgban a legmagasabb az orosz befektetések aránya, míg előzőben a GDP 19, utóbbiban a 15 százalékot éri el.

A valóságban az orosz végső tulajdonosok aránya még magasabb is lehet, hiszen az oroszok nem ritkán több európai országon keresztül fonódó bonyolult céghálókat működtetnek. Ráadásul két offshore központként működő ország hiányzik a listáról, mivel Ciprus és Svájc nem szolgáltat adatokat.

Az orosz jegybank 470 milliárd dolláros FDI állományával közel megegyező, 479 milliárd dolláros állományt mutatnak a fejlett országok tükörstatisztikái is. Hiába tűnik tehát a Nyugat kitettsége magasnak, ennek az összegnek a harmada nem más, mint két offshore központon, Hollandián és Luxemburgon átfolytatott orosz befektetés. Olyan orosz oligarchák számára fontos pénzügyi központokban, mint Ciprus, Ausztria vagy az Egyesült Királyság pedig még nem is ismerhetjük meg a számokat.

Az oroszok pénzének hiánya csak az offshore központokban tűnne fel

Az OECD adataiból az is kirajzolódik, hogy hova viszik az orosz oligarchák a pénzüket: ezen a listán is az európai offshore központok vezetnek. Első helyen Hollandia áll, másodikon Ausztria 67, illetve 57 milliárd dollárral. Ez a teljes orosz külföldi FDI állomány 63 és 48 százaléka.

Azért lehet a két százalék már önmagában száznál is több, mert Luxemburg 56 milliárd dolláros negatív állományt mutat fel. Ennek számos oka lehet, de a leginkább valószínű ebben az esetben az, hogy az orosz cégek luxemburgi holdingokkal finanszírozzák magukat. Magyarán az orosz pénzből létrehozott vállalatok Luxemburgban bocsátanak ki kötvényeket, ott vesznek fel hiteleket.

Ausztria esetében kiemelkedik a Strabag, amely az orosz Oleg Gyeripaszka oligarcha 28 százalékos tulajdona – természetesen egy ciprusi cégen keresztül. Gyeripaszka az Egyesült Államokban már 2018 óta szankcionált, még az FBI is megszállta villáját. Ez azonban nem akadályozza abban, hogy a Strabagon kersztül évente eurómilliárdos közbeszerzésekhez jusson, nem kis részben uniós támogatásokat felhasználva. A putyini rendszer oszlopos tagja most mégis nyilvánosan kiállt a háború azonnal befejezése mellett.

Ausztria kiemelten fontos az orosz oligarchák életében. Bécs a hidegháború vége után is nemzetközi kém központ maradt, becslések szerint 8 ezer (!) aktív kém dolgozik a városban, és különösen erős az oroszok tevékenysége, legalábbis az osztrák Kurir szerint. 

Az orosz tulajdonosa által magára hagyott és csődbe vezetett Sberbank európai központja is Bécsben volt. A Lukoil, a Sibur és a Gazprom helyi cégei még működnek, ezeket nem érintették az európai szankciók. Ausztria az orosz oligarchák által leginkább uralt európai ország, befektetéseik a GDP 10,5 százalékát tesz ki. Emellett érdemi szerepe az orosz tőkének csak Hollandiában (6,7 százalék), és Lettországban (6,1 százalék) van. Hollandia esetében azonban jól látszik, hogy hiába sok papíron az orosz befektetés, ennek szinte egésze SCV-kben van, magyarán ott csak átfolyatják a pénzt az országon.

A külföldi befektetések korlátozása nagy problémát okozna az orosz oligarcháknak, hiszen az offshore és adóelkerülő struktúrákban felépített több százmilliárd dollár értékű céghálók kibogozása mára a mostani szankciók mellett sem egyszerű, de ha további korlátozások lépnek életbe, még nagyobb kihívást fog jelenteni.

Márpedig az orosz szupergazdagok 2021 végén még 375 milliárd dolláros vagyona a Bloomberg becslése szerint a háború első napjaiban 83 milliárd dollárral zuhant. Az oroszok külföldi befektetéseinek feltérképezése, a putyinizmus támogatóinak vagyonelkobzása vagy zárolása igen érzékenyen érintheti az egész rendszert, miközben a fejlett országoknak nincsen igazán jelentős orosz kitettsége.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ külföldi közvetlen tőke orosz-ukrán konfliktus Oroszország Olvasson tovább a kategóriában