(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Európa energiaválsággal küzd. Az elmúlt napokban az irányadó egynapos holland, úgynevezett TTF földgázár soha nem látott magasságba, 70 euró/MWh fölé emelkedett. Az európai szénárak szintén szárnyalnak: az ARA CIF jegyzések jelenleg 160 euró/tonna felett vannak. A kőolaj mozgását napi szinten látjuk, az eddig nagyobb stabil amerikai uránérc is rakéta módjára lőtt ki augusztus közepe óta.

Az energiahordozók drágulása az európai elektromos áram árakban is tetten érhető: a német alapterhelés áram díja jelenleg 140 euró/MWh körül van, egy éve jellemzően még a 40-50 euró/MWh szinten volt. A csúcsidőszakban pedig még ennél is többet kell fizetni a nagykereskedelmi piacon az elektromos áramért. A kereslet és a fogyasztás nő, ahogy a kontinens végleg maga mögött hagyja a koronavírus-járvány okozta gazdasági sokkot.

A világban lezajló energiahordozó árrobbanás Európában azért okoz különösen kritikus helyzetet, mert a betárolt készlet és a saját energiahordozó termelés aránya – a kőszén és a lignitet leszámítva- is alacsony. Az Európai Unióban szeptember 15-én 71 százalékos volt a földgáztárolók töltöttsége, szemben a tavalyi 96 százalékos értékkel.

A kőszén visszaszorítása következtében csökkent az európai termelési mennyiség és a gyorsan elérhető tartalék. Ráadásul az a furcsa helyzet alakult ki, hogy egyre inkább a bűnbaknak kikiáltott szénalapú áramtermelésre tér vissza a kontinens, mivel idén alacsonyabb volt az elérhető megújuló energia mennyisége, és nőtt az áramfogyasztás. A 60 euró/MWh óra felett járó európai szén-dioxid kvóta ellenére ma nyereséges lignitet vagy kőszenet égetni, még Magyarországon is. De Németországban is 21-ről 27 százalékra nőtt a kőszén aránya a megtermelt elektromos áramon belül az idei első félévben, miközben az áramkereslet 4 százalékkal bővült.

Az európai energiakínálat elégtelen, magasabb árak nélkül képtelen kielégíteni a járványt követő gazdasági élénkülés okozta keresletnövekedést és a téli időszak megnövekedett energiaigényét. Egyre erősebbek azok a vélemények, amelyek szerint Európát felkészületlenül érte a mostani helyzet, és súlyos energiakrízis előtt áll, ami a következő hónapokban kihat az ipari termeléstől kezdve a fogyasztói inflációig.

Az energetikai elemzőnek ilyenkor felmerül a kérdés, hogy milyen okok állnak a háttérben. Két fontos körülményt látok. Egyrészt a mostani globális energiaár-robbanás egy szokásos ciklikus folyamat eredménye. A jegyzések az elmúlt 5-7 évben alacsonyak voltak, és ennek következtében nem volt elegendő beruházás új kapacitásokba. A tavaly kitört Covid-járvány erre még egy lapáttal rátett, hiszen teljesen bizonytalanná tette a jövőbeli kereslet alakulását.

Mindamellett a gazdasági aktivitás nagyon gyorsan visszatért, ami gyors energiakereslet növekedéssel járt együtt. A fejlődő Ázsiában már 2020 előtti időszakot is meghaladó igény van energiára, de a fejlett világ fogyasztása is alig marad el a korábbitól. Újra használjuk az autóinkat, repülőinket és ismét vígan termel az ipar.

Van azonban szerintem egy másik, fontos ok is, különösen itt Európában, ami ezt a krízist okozza. Ez pedig a – véleményem szerint – átgondolatlan klímaváltozás elleni harc. Abban nincs kétségem, hogy Európának, sőt a világnak sürgős változásokat kell tennie, hogy lassuljon a globális felmelegedés folyamata és csökkenjen a CO2 és metán kibocsátás. Azonban ehhez nem a bűnbakkeresés és az erőltetett bezárások politikáját kéne folytatni.

A mostani európai szituáció számomra azt mutatja, hogy a kizárólag megújulóra és gázra épülő elektromos rendszerek elégtelen eredményt hoznak.

Csökken az energiaellátási biztonság és emelkednek az árak. Szükség lenne hatékony elektromos áram tárolásra, új típusú atomenergiára, hatékony szén-dioxid megkötő technológiára ipari méretben. Ha ez mind rendelkezésre áll, és árban versenyképes, akkor lehetne beszélni a szén kivonásáról, több megújulóról, és a földgáz fogyasztás korlátozásáról, bármennyire is ellenszenvesek ezek a tevékenységek. Fordított sorrendben nem fog működni a dolog. A gazdag és fejlett technológiával és oktatással rendelkező államoknak jóval több pénzt kellene ilyen jellegű fejlesztésekre költeni az energiaiparral karöltve.

Nem hiszek abban sem, hogy drasztikusan korlátozni kellene a fogyasztást.

Az ember mindig magasabb életszínvonalat szeretne, ehhez pedig elégséges nem emberi energiára van szükségünk.

Különösen értelmetlennek látom – bár politikailag nyilván kifizetődő – a nagy energiacégeket megtenni bűnbaknak. Ha a cégeket erővel kényszerítjük nem kifizetődő zöld beruházások felé, miközben továbbra is fosszilis alapú marad az energia előállítása, azzal csak a nagy olaj-, szén- és gázvagyonnal rendelkező országokat és vállalatokat gazdagítjuk, miközben az árak magasak lesznek, és az importfüggés, a kiszolgáltatottság nőni fog. Ráadásul teljesen elfogadhatatlan az az érvelés, hogy az energiacégek a globális felmelegedés kizárólagos okozói. Mintha keresleti oldal nem is létezne. Nyilván szereplőként nekik is részt kell vállalni a megoldásban, de ez egy közös ügy, amelyben a fogyasztó és a termelő nem elválasztható egymástól.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ energia Európa megújuló energia szén üvegház válság Olvasson tovább a kategóriában