Első hallásra tragikomikusnak tűnhet, hogy miközben a környezetvédelem egyik legfontosabb célja a légkörben lévő szén-dioxid koncentráció csökkentése, addig az iparban használt, palackban forgalmazott szén-dioxidból az elmúlt napokban hiány alakult ki Európában.
Leginkább az Egyesült Királyságban súlyos a helyzet, ahol az üdítőital palackozók és a sörgyárak kényszerültek a gyártósorok részleges leállítására. A szén-dioxid hozzáadásával lesz ugyanis az ital szénsavas.
További fő érintettek azok a sertés és baromfi vágóhidak, ahol az állatok elkábításához használnak szén-dioxidot. Mivel nincs elég gáz, egyrészt akadozik a termelés, másrészt feltorlódnak az állatok, megrekednek valahol az ellátási láncban.
A szén-dioxid szilárd formája a szárazjég, amelyet a fagyasztott áruk szállításánál használnak hűtésre. Angliában az ezzel foglalkozó logisztikai cégek is kénytelenek voltak visszafogni a tevékenységüket.
A helyzet valószínűleg nem súlyos annyira, hogy ne legyen a boltokban üdítő és csirkehús. A palackozók egyelőre csak racionalizálták a termelésüket, nem álltak le teljesen, és a készletek valószínűleg kitartanak addig, amíg a szén-dioxid ellátás visszazökken a régi kerékvágásba. A vágóhidak egy része pedig átmenetileg át tudott állni az elektromos sokkolásra.
A Coca-Cola Magyarország azt mondta nekünk, hogy az itteni palackozást nem érinti a hiány, mert máshonnan szerzik be a szén-dioxidot, azt azonban nem részletezték, hogy honnan.
Az igazán érdekes mindenesetre a történetben az, hogy egy olyan fejlett piacon, mint Nyugat-Európa, hogyan alakulhat ki hiány egy ilyen alapvető ipari gázból.
Ha végigvesszük az okokat, úgy tűnik, hogy a helyzet több, egymástól független folyamat eredményeként vált súlyossá, ám még így is elég meglepő, hogy ide jutott egy ilyen fejlett európai ellátási lánc.
A legfontosabb tényező kissé meglepő módon az ammóniagyártás és az ammónia világpiaci ára. Az Európában eladott szén-dioxidnak ugyanis majdnem a fele az ammóniagyártás mellékterméke, vagyis amit ott nem tudnak hasznosítani, azt palackba teszik, és eladják.
Az ammónia döntő részéből műtrágya készül, és a műtrágyagyárak tavasszal mindig le szoktak állni karbantartásra, vagyis tipikusan március és május között nincs szükségük ammóniára. Az üdítőitalokból viszont éppen áprilistól kezdve nő meg a fogyasztás, ezért a pár hónapos átfedést mindig előzetes készletezéssel szokták levédeni a palackozók.
Idén azonban két váratlan piaci folyamat is megváltoztatta a menetrendet. Egyrészt emelkedett a földgáz ára, és mivel többnyire pont a földgázból nyerik ki az ammóniához szükséges hidrogént, ez megnövelte az ammóniagyártás költségét, és csökkentette az elérhető profitot. A másik tényező pedig az volt, hogy ezzel párhuzamosan olcsó, nem Európából származó ammónia árasztotta el a piacokat, ami lefelé nyomta az árakat, vagyis tovább szűkítette az elérhető nyereséget.
Az ammóniagyártók erre azt a logikus választ adták, hogy a szokásosnál tovább tartják zárva az üzemeiket, azaz meghosszabbítják az éves karbantartást. Így viszont nem termelnek szén-dioxidot sem.
A kínálat beszűkülésével együtt azonban a kereslet is megugrott. Az elmúlt hetekben Európa északi felén szokatlanul meleg idő volt, ráadásul elkezdődött az oroszországi foci-vb is, ami alaposan megdobta a szénsavas italok iránti keresletet.
És ha még mindez nem lett volna elég, a Gasworld szerint az egyik nagy európai szállító, vagyis az a cég, amely a gyárakban melléktermékként keletkező szén-dioxidot palackozza és szállítja, technikai nehézségekkel találta szembe magát, kapacitása csökkent.
A szakértők szerint még hetekre van szükség ahhoz, hogy a szén-dioxid ellátási lánca helyreálljon, az eset azonban jól mutatja, hogy néhány kedvezőtlen külső körülmény milyen gyorsan válságot tud előidézni egy évtizedek óta stabil piacon.
A levegőben lévő, üvegházhatású szén-dioxidnak pedig csak kémiai értelemben van köze az ipari gázhoz, a palackozóüzemből sajnos nem tudnak kimenni a gyár udvarára, és onnan beszerezni a gázt.
Élet
Fontos