Az európai akkugyártás nemrég csődöt jelentő reménységének sorsa önmagán túlmutató történet, írtuk a Northvolt felemelkedésével és hirtelen szétesésével foglalkozó cikkünkben, ami bemutatta, hogy mennyire nehéz megmaradni az ultrakompetítiv akkumulátoriparban egy olyan időszakban, amikor az egész iparágnak rosszul megy.

A történetnek azonban van egy másik tanulsága, mégpedig az, hogy mennyire nehéz terepen mozog az európai iparpolitika, amikor az ázsiai cégek által dominált iparágban európai, lehetőleg a teljes értékláncot lefedő szereplők megerősítéséhez igyekszik hozzájárulni.

Az utóbbi cél teljesülése Magyarországról nézve azért is különösen érdekes, mert a magyar kormány az EU-n belül különutas stratégiát követ azzal, hogy nem várja meg, sikerül-e az ázsiai gyártóktól való függetlenedést célzó uniós célkitűzés, hanem még ösztönzi is a kínai és koreai gyártók üzemeinek betelepülését Magyarországra. És végül azt a kérdést is felveti a Northvolt bukdácsolása, hogy mennyire reális, hogy EU-nak egyszerre legyenek ambiciózus geopolitikai és klímapolitikai céljai.

Szűkülő mozgástér

A Northvolt ügyeire rálátó források a Financial Timesnak arról beszéltek, hogy Európának egyre kevesebb opciója van a Kínától való függősége csökkentésében. Igaz, a Northvolton kívül több EU-s akkumulátoripari startup is versenyben marad, például

• a Renault partnere, a francia Verkor, amit az Európai Befektetési Bank finanszíroz;
• a Stellantis, a Mercedes-Benz és a TotalEnergies közös tulajdonában lévő, szintén Franciaországban gyártó Automotive Cells Company; és
• a Volkswagen akkugyártója, a PowerCo.
• Bár nem uniós cég, de szintén versenyben van a norvég Morrow Batteries is (és az amerikai tulajdonú Freyr is épített gyárat Norvégiában).

A nehéz piaci helyzet miatt viszont ezek a cégek is projekteket halasztottak el, egyre nehezebben jutnak finanszírozáshoz, ami miatt távolabb kerülnek az ázsiai gyártóktól való lemaradásuk behozásában.

Ennek több következménye is van. Egyrészt vannak, akik már arról beszélnek, hogy az EU-nak választania kellene a geopolitikai és a klímapolitikai céljai közül. A Latitude Mediának nyilatkozó Max Reid, a Wood Mackenzie villanyautó- és akkumulátoripari részlegének vezetője például ezen az állásponton van, és szerinte a folyamatok már a kompromisszumos megoldás irányába tartanak. Ennek az a lényege, hogy az EU lejjebb vesz az európai tulajdonú akkuipar kialakítására irányuló ambícióiból,

és nagyobb mértékben hagyatkozik ázsiai gyártókra a helyi kapacitások kiépítésében.

Másrészt az európai cégeket is stratégiaváltásra késztethetik a Northvolt történetének tanulságai. Shivangee Chauhan, a Benchmark Mineral Intelligence akkumulátoripari elemzője szerint az európai jármű- és akkuipari szereplők előtt alapvetően két út áll, ha a termelés felfuttatásának kezdeti nehézségeit akarják kiküszöbölni. Az egyik, hogy nagyobb mértékben támaszkodnak licencelt kínai technológiára (a Ford például ilyen módon működik együtt a CATL-lel, ami a Northvolttal is tárgyalt ilyesmiről), a másik pedig, hogy az európai cégek vegyesvállalatokat hoznak létre az ázsiai akkugyártókkal.

Ez a folyamat már el is kezdődött, decemberben a Stellantis és a CATL közös spanyolországi gyár építését jelentette be, a Volkswagen 2021-ben 26 százalékos részesedést vásárolt a Gotion nevű kínai akkugyártó cégben, amelynek a német gyára már működik, a szlovákiai pedig 2027-ben kezdhet termelni. Rövid távon mindebből az is következik, hogy az ázsiai szereplők piaci pozíciója erősödik, ami a Samsungtól, SK-tól, CATL-től és számos más ázsiai akkumulátoripari beszállítótól függő magyar iparnak is jó hír lehet.

Komoly európai ambíciók

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint jelenleg kínai cégek tulajdonában van a világ akkumulátorcella-gyártó kapacitásának körülbelül 85 százaléka, és a globális kobalt- és lítiumbányászat több mint fele is kínai szereplőkhöz kapcsolódik. Az Európai Unió szeretne kevésbé függeni ebben a kulcsfontosságú iparágban Kínától, ezért 2017-ben indította el az európai akkumulátorszövetség (European Battery Alliance) nevű programot, amelynek keretében eurómilliárdokkal támogatta az európai akkumulátorgyártást, továbbá az állami és a magánszektor koordinálásával próbált pénzt csatornázni a szektorba.

Tavaly az EU célul tűzte ki, hogy az európai gazdaság zöld átálláshoz szükséges termékek (például akkumulátorcellák, napelemek) legalább 40 százalékát az EU-ban gyártsák le. Az Európai Bizottság becslése szerint az európai kereslet lefedéséhez 20-25 akkumulátorcella-gyár (gigafactory) létesítésére van szükség. (A Faraday Institution gyűjtése szerint szeptemberben 9 üzemelt az egész EU-ban.)

A szeptember elején megjelent Draghi-jelentés azonban arra jutott, hogy a jelenleginél jóval nagyobb állami befektetésekre van szükség ahhoz, hogy az EU versenyképessé váljon a (tiszta) technológiai iparágakban. Ahogy arra a Center for European Policy Analysis elemzése is emlékeztetett, a Northvolt éppen aznap jelentette be a munkavállalóinak ötödét érintő leépítését és a skellefteå-i gyár bővítésének lefújását, amikor a jelentés megjelent. Ez jól szimbolizálja, hogy milyen komoly nehézségekkel kell majd megküzdenie az EU-nak a versenyképességének helyreállítása és a zöld átállásának megvalósítása során.

Kapott a Nyugat egy leckét

A Northvolt szenvedésének tanulsága az is, hogy az uniós intézményrendszernek és az EU tagállamainak is sokat kell tanulnia arról, miként lehet sikeres iparpolitikát alkalmazni. A svéd cég a 2015-ös alapítása óta összesen 15 milliárd eurónyi hitelhez és befektetéshez jutott, amin belül jelentős mennyiségű – a Sifted gyűjtése szerint csaknem 3 milliárd eurónyi – állami pénz is volt. (A legtöbb az Európai Befektetési Banktól és az Északi Befektetési Banktól, de kaptak pénzt a német államtól is, bár ezeknek csak töredékét használták fel végül.)

A Northvolt problémái klasszikus példái annak, ami azzal jár, amit a szakirodalom növendék iparágak létrehozásának nevez. Az EU és az USA hozzászokott, hogy a technológia élvonalát képviseli, és most kaptak egy nehéz leckét, hiszen újra kell tanulniuk, hogyan kell az ilyesmit csinálni

– mondta Juhász Réka. A University of British Columbia kutatója, az Industrial Policy Group társalapítója szerint a növendék iparágakra jellemző tipikus probléma, hogy a cég külföldi gépeket importált, de aztán nem tudta azokat üzemeltetni. Hasonlók előfordultak például a mostanra jó hatékonysággal üzemelő arizonai TSMC-csipgyárban is.

A Northvolt kudarca ugyanakkor nem jelenti az európai iparpolitika kudarcát, mert az iparpolitikához hozzátartozik, hogy csak az állam által támogatott cégek töredéke lesz végül igazán sikeres. Ettől függetlenül azért levonható néhány tanulság a jövőre nézve. A Northvolthoz mint az európai akkugyártás zászlóshajójához gyorsan kialakult elvárás Juhász szerint például arra utal, hogy az EU-s iparpolitika nem tudta elérni a támogatások megfelelő diverzifikálását, és hogy több ígéretes cég is felfejlődjön olyan szintre, ahol már reménységnek lehessen tekinteni.

Az is tanulság, hogy az amerikai és kínai iparpolitikával összehasonlítva az európai iparpolitika az akkumulátoriparban nem volt elég ambiciózus.

Az iparpolitika nem úgy működik, hogy költünk egy kicsit, és lesz egy kicsi iparágunk, és ha sokat költünk, akkor nagy iparágunk lesz, hanem úgy, hogy van egy szükséges minimum, amit a cél érdekében el kell költeni. Erre pedig úgy érdemes tekinteni, mint ahogy a kockázati tőke tekint egy portfólióra, ahol sok cégnek van kis esélye a sikerre, de a sok cég között ott van az a pár, ami viszont végül tényleg sikeres lesz

– mondta.

Végül pedig abból is le kell vonni a következtetéseket, hogy a cég még akkor is kapott Németországtól állami támogatást, amikor már lehetett tudni, hogy komoly termelési problémái vannak. „Ez arra utal, hogy nem működött az az alapelv, hogy a támogatások lehívását érdemes különféle feltételekhez, például termelési mérföldkövek teljesítéséhez kötni” – mondta.

Olyasmit kéne csinálni, ami évtizedekig tabu volt

Az iparpolitika sikeressége ráadásul gyakran nem azon múlik, hogy elég sok pénzt rendelnek-e egy adott célhoz, hanem sokkal inkább azon, hogy az állam megtalálja és elhárítja-e azokat az akadályokat, amik valamilyen gazdasági tevékenység kialakulását nehezítik. „Nem uniós, de állami szinten gondolkodhatunk akár oktatáspolitikában, vagy azon, hogyan fogjuk tudni elsajátítani a külföldi szakemberek által behozott tudást” – mondott erre néhány példát.

Szerinte a Biden-kormányzat iparpolitikai csomagjainak egyik tanulsága, hogy már annak is nagyon nagy jelentősége lehet, ha egy adott beruházásban érintett szereplőkkel – például a cég munkatársaival, a helyi egyetem és az önkormányzat képviselőivel – szemben elvárás, hogy a projekt kezdete előtt egyeztessenek arról, hogy ki mivel járulhat hozzá a projekt sikerességéhez. „Sokszor itt olyan dolgok derülnek ki, amik a résztvevők szerint végül még a támogatásnál is fontosabbnak bizonyulhatnak” – mondta.

Szintén amerikai tapasztalat, hogy nagyon fontos az állami bürokrácia szakértelme. „Ennek azért is van nagy jelentősége, mert ha az USA-ban egy projektre az állam azt mondja, hogy abból egy jó technológiai termék jöhet ki, az más piaci szereplők számára is fontos információ” – mondta. Hozzátette, a Northvoltnál ez a szempont például azért is merül fel, mert a sikeres iparpolitikai esettanulmányokban közös, hogy a cégek nem feltétlenül egyből csúcstechnológia kifejlesztésére törekedtek, inkább fokozatos fejlődés jellemzi őket.

„Összességében az EU-nak olyan fejlesztő állami gondolkodásmódra van szüksége, amiben nincs sok gyakorlata, hiszen ettől a fajta szemléletmódtól elzárkózott az elmúlt évtizedekben. Ezért ahhoz, hogy sikeresek legyenek, ezeknek a programoknak a kivitelezésén is sokat kellene változtatni belülről” – mondta.

Lehet támaszkodni az ázsiai cégek tudására is

Nem biztos, hogy reális célkitűzés a globális technológiai verseny megnyerése és a versenyképesség helyreállítása, a geopolitikai kiszolgáltatottság csökkentése, valamint a klímacélok egyidejű teljesítése, ezért az EU-nak iparáganként is mérlegelnie kell, hogy melyik célokat priorizálja – lényegében emellett érvel Simone Tagliapietra és Cecilia Trasi, a brüsszeli Bruegel Intézet szenior partnere és kutatója az intézet oldalán közzétett elemzésében.

Szerintük az uniónak dinamikus és alkalmazkodó hozzáállásra van szüksége, és tekintettel kell lennie a saját komparatív előnyeire. Ezért attól sem kell elzárkóznia, hogy az európai cégek stratégiai partnerségeket kössenek ázsiai gyártókkal olyan iparágakban, ahol egyértelmű ezeknek a cégeknek a dominanciája. Ez az akkumulátoriparban lényegében azt jelentené, hogy az EU az ázsiai gyártók tudását és termelési hatékonyságát kérné a piaci hozzáférés biztosításáért cserébe, a termelés helyszínére, nem pedig a cégek származási helyére fókuszálva.

Az új Európai Bizottság első száz napjára szánt akciótervéből és a nemrég bejelentett intézkedései alapján úgy tűnik, hogy a Northvolt bukdácsolása ellenére az EU nem engedi el azt a prioritását, hogy saját akkumulátorgyártása legyen. Az, hogy pontosan hogyan fogják beépíteni a Northvolt kudarcainak tanulságát, a jövő februárban megjelenő Clean Industrial Deal (Tisztaenergia Megállapodás) alapján fog kiderülni, ami az előző bizottság Zöld Megállapodásának folytatása lesz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA CATL konkurensének szánták, iszonyatosan nagy bukás lett belőleAz életben maradásért harcol a világverő tervekkel induló európai akkugyártó startup, a Northvolt, ami jól mutatja, milyen nehéz betörni az ágazatba.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szuverenitáshoz az akkumulátorgyártáson át vezet az útA döntéshozók szerint kulcsfontosságú, hogy európai cégek szállítsák az akkumulátorokat az európai autóiparnak, az ázsiai konkurencia azonban évekkel előttük jár.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar gazdaság fejlettségi szintjén már nem lehet csak az iparra fókuszálniOlyan országoknak is érdemes iparpolitikával foglalkoznia, ahol nagyok a korrupciós kockázatok, de nem mindegy, hogyan. Interjú Juhász Rékával, a University of British Columbia kutatójával.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ akkumulátorgyártás Európai Unió iparpolitika Kína northvolt Olvasson tovább a kategóriában