Idehaza szerencsére csak tavasszal volt jellemző a pánikvásárlás, de az Egyesült Államokban éppen most jelentkezik ennek egy újabb hulláma, párhuzamosan azzal, hogy a koronavírus-esetszámok a tavaszi és nyári csúcsokat is maguk mögött hagyták az országban.
Ahogy a hazai vásárlási roham kapcsán megírtuk, a lökésszerűen jelentkező kereslet igazából sem a kereskedők, sem a gyártók számára nem jó. Az utóbbiak között rövidebb távon mégis lehetnek olyanok, akik profitálni tudnak ebből a helyzetből – legalábbis akkor, ha működőképes marad az ellátási láncuk, és vannak szabad kapacitásaik a termelés felfuttatására.
Az Economist cikke alapján ebbe a csoportba tartozik az olasz Barilla, a világ legnagyobb tésztagyártója és több kisebb versenytársa is. A 143 éves, családi kézben lévő vállalat alapvetően annak köszönhetően nőhetett ekkorára, hogy az olaszok évente és fejenként 23 kiló tésztát esznek meg – ezzel világcsúcstartók –, de az olasz tésztagyártók termelésük 60 százalékát exportálják, elsősorban Európába és Amerikába.
Az olasz statisztikai hivatal szerint az idei első félévben 30 százalékkal nőtt az ország tésztaexportja 2019 hasonló időszakához képest, ami kivételes teljesítmény. Ehhez persze az is kellett, hogy az élelmiszeripari cégek a tavaszi lezárás legszigorúbb időszakában is folytathatták működésüket. Ezek közé tartozott a tavaly 3,6 milliárd eurós forgalmú Barilla parmai központi üzeme is, ahol naponta ezer tonna tészta készül.
Csúcsra járatták a vállalat németországi termelését is, de a németek étvágyának kielégítéséhez jelentős importra is szükség van. Márciustól kezdve Parma és a Barilla fő német logisztikai bázisa, Ulm között heti két irányvonat közlekedett egyenként 490 tonna tésztával, 60 tonna szósszal és 50 tonna pestóval megrakva. Júniustól heti háromra növelték a gyakoriságát, de lehet, hogy hamarosan ez is kevés lesz. Ez a mennyiség egyébként adott idő alatt tésztából a németországi fogyasztás 22, szószból pedig a 39 százalékának felel meg.
Hosszabb távon természetesen az a kérdés a gyártók számára, hogy a megnövekedett kereslet akkor is fennmarad-e, ha már ismét mehetnek étterembe az emberek, és a legóvatosabbak sem lesznek feltétlenül rákényszerülve az otthoni főzésre. A Nemzetközi Tésztaszövetség mindenesetre optimista annak alapján, hogy a világ tésztafogyasztása az 1999-es 7 millió tonnáról húsz év alatt 16 millióra nőtt, és mivel olcsó, ugyanakkor változatosan elkészíthető ételről van szó, ezért a gazdasági visszaesés sem biztos, hogy kedvezőtlen a gyártók számára.
Vállalat
Fontos