A Telenor Magyarország tulajdonosa 2018. július óta a cseh PPF-csoport, vagyis a leggazdagabb cseh üzletember, Petr Kellner legfőbb érdekeltsége. A cseh sajtó úgy tudja, hogy a PPF két év eltelte után most tovább szeretné adni a magyar és a szintén tulajdonában lévő, Telenor nevet használó egyéb balkáni vállalatait.
A PPF hivatalosan tagadta a szándékot, az E15 nevű cseh lap a Mergermarkethez köthető három forrás alapján azonban mégis határozottan állítja, hogy
a magyar Telenor értékesítéséről a PPF tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal és a magyar kormányhoz közel álló cégekkel.
Tanácsadókat nem alkalmaznak, az egyeztetéseket házon belül rendezik.
Ennek a forgatókönyvnek most azért is lehet nagyobb esélye, mert Mészáros Lőrinc cégbirodalmát már 2018 elején, a PPF bevásárlásakor is az érdeklődő vevők között emlegették, de a magyarokat állítólag csak akkor érdekelte volna komolyan az üzlet, ha a Telenor Magyarországot külön meg tudják venni.
A norvégok viszont egy tranzakcióval akartak kivonulni a térségből, vagyis a magyar mellett a bolgár, a montenegrói és a szerb Telenort is egy füst alatt akarták eladni. Petr Kellner már akkor is nagyobb halnak számított a térségben, cégei megközelítőleg 35 milliárd eurós vagyont kezeltek, és regionális szinten is jóval erősebbek voltak, mint bármelyik magyar vállalatcsoport.
Kellner végül 2,8 milliárd euróért vette meg a Telenor cégeket, de ahogy akkor az Index megírta, Mészáros Lőrinc gyakorlatilag azonnal jelezte, hogy átvenné a magyar vállalatot, ha azt Kellner később hajlandó leválasztva eladni.
A „magyarosítás” 2019 októberében el is kezdődött, csak más testet öltött: a Telenor Magyarországba az állami tulajdonú műsorszóró, az Antenna Hungária vásárolta be magát 25 százalékig. Ha tehát van most újabb eladási szándék, akkor a magyar állam már házon belül van, és egészen más pozícióból indulhat az alku.
A cseh sajtó szerint egyébként Kellner azért szabadulna meg most a Telenor cégektől, mert az 5G hálózat kiépítése sokba fog kerülni, és a költségeket csak akkor tudná csökkenteni, ha a kínai Huawei lenne a fő beszállítója, ám ennek elfogadtatását problémásnak tartja. (A Huawei megítélése a fejlett világban technológiai szempontból jó, de gazdaságpolitikai értelemben továbbra is sok helyen ellentmondásos, a kínai pártvezetéshez közel állása miatt, illetve az amerikai-kínai kereskedelmi háború következtében.)
Az üzlet másik mozgatórugója az lehet, hogy Kellner kiterjedt cégcsoportjának más tagjai nehéz helyzetbe kerültek, és azokat kellene megmenteni a Telenor eladásból befolyó pénzzel.
Cseh elemzők azonban akkor is nehezen tudják elképzelni, hogy Kellner tényleg eladná a Telenor cégeket, ha a puhatolózó tárgyalások elindultak. Egyrészt azért, mert állítólag Kellner komolyan gondolja, hogy hosszabb távon fontos szereplője akar maradni a regionális távközlésnek, másrészt pedig a 2,8 milliárd eurós bevásárlás után a mostani válságban nehéz lehet olyan árat kínálni neki, amellyel úgy érezheti, jó üzletet köt.
A Telenor iránti erős érdeklődés egyébként a NER részéről üzleti szempontból nehezen értelmezhető, erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
