(A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Év végén a G7-en cikk jelent meg a tűzijáték-kereskedelemről, annak szlovákiai és magyarországi sajátosságáról. A gazdaság egészéhez képest a tűzijáték-kereskedelem csepp a tengerben, mégis alkalmas arra, hogy kicsit a vállalkozások üzleti, pozitív oldaláról és anomáliákról is elgondolkozzuk.
Úgy tűnik, a szlovák vállalkozók verik a magyarországiakat, hisz van vállalkozó, aki sok telephellyel a határ mentén szolgálja ki a Magyarországról tömegesen oda zarándokló vásárlókat. Mi a titka a szlovákoknak, mit nem tudnak a magyarok?
A szlovákok nemzetközivé váltak.
Képesek voltak a versenytársak összeállni, közösen szereznek be, ráadásul Kínában gyártatnak, így saját márkát tudnak forgalomba hozni. A nagy megrendelés nyilván költségelőnnyel jár, ami a piaci árakban is megjelenik. Úgy tűnik, tartós az együttműködés, hisz sok éve csinálják, és a hírek szerint még senki nem csapta be a többit, nem lépett külön utakra. Az együttműködést sok területen lehetne terjeszteni nálunk is, nemcsak a beszerzésben, de az értékesítésben is. Például áldásos lenne, ha egy-egy borvidék termelői nem csak átmeneti időre tudnának megegyezni a közös ernyőmárkáról, hogy a piacon hatékonyabban tudjanak fellépni.
Azért a szlovák siker mögött is van egy piactorzító megállapodás: felosztották a piacot, vagyis nem versenyeznek, ami a méret miatt lehet, hogy nem sérti az írott versenytörvényt, de biztosan sérti annak szellemét.
A szlovák költségelőnynek a beszerzésen túl más forrásai is vannak. Az áfakulcsban van 7 százalékpont különbség, vagyis, ha minden egyéb tényező ugyanolyan lenne, akkor már ebből meg lehet takarítani a vásárlónak 100 ezer forint nettó érték után hétezer forintot.
Úgy tűnik, a szabályozási különbségeknek is van költségbefolyásoló szerepe. A petárda veszélyes, indokolt keretek közé szorítani, szabályozni. Azonban lehet túlszabályozni is, amire saját fenekének védelme miatt minden bürokrácia hajlamos. Nálunk rövid a szezon, csak néhány napos, Szlovákiában már december elején kezdődik. Nálunk külön pirotechnikus kell minden eladóhelyen, amit elég nehéz felfogni. Tanfolyamot tart a vásárlóknak? Ezzel el lehet kerülni a néhány pohárral felhajtók által okozott baleseteket? Ha nem elégséges a ráírt tájékoztató, akkor talán azt kellene szabályozni. Az biztos, hogy ez többletköltség, gyaníthatóan kiválóan keresnek az előíráson a pirotechnikusokat oktató és vizsgáztató cégek is. Nálunk januárban még nyitva kell tartani, hogy a fel nem használt petárdáknak a törvény által előírt visszavételét lehessen teljesíteni. Látott már valaki sorokat? Hányan váltják vissza?
Ezek a többletköltségek elégségesek arra, hogy a magyar vásárló átmenjen a határ másik oldalára.
Ezen mindannyian vesztünk, hiszen az ott elköltött pénzből nem magyar vállalkozási bevétel lesz, és nem lesz az államnak áfabevétele sem.
A magyar vállalkozások kétszer olyan drágán adják a terméket. Ha magasabb a fix költségük (áfa, bérleti díj, pirotechnikus, rövid nyitvatartási periódus, januári nyitva tartás) akkor magasabbnak kell lennie az árrésnek, ami rárakódik a beszerzések magasabb költségére. A 100 százalékkal magasabb ár persze azt a gyanút is felveti, hogy a határon túl milliós tételben vásárlók esetleg továbbadják az olcsón beszerzett terméket, kialakítva egy szürke szférát ezen a területen is. A versenyhátrány – származzon bármilyen forrásból – eleve teret enged a piac szürkülésének, a túlélés kényszere miatt hajlamos a vállalkozó a jogkövetés „rugalmassá” tételére.
De az ilyen magas ár nekem a balatoni lángossütőt juttatja eszembe, aki egy nyáron akart meggazdagodni, ezért aranyáron adta az égett zsírban kisütött lángosát. Jó lenne, ha a vállalkozási szférában a lángossütő „amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra” magatartása helyett megfogadnánk az egyszeri kocsmáros szavait, amit halálos ágyán mondott fiának: „fiam, tudnod kell, szőlőből is lehet bort csinálni”! Igen, versengő vállalkozásokból is lehet pénzt csinálni. Ehhez a vállalkozó alázata, etikája kell, de ez a magatartás nehezen lesz sikeres, ha a környezet kevéssé vállalkozásbarát.
Vállalat
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Atlantiszi pénzt forgató csalók terepe az ezermilliárdos magyar cégeket duzzasztó biznisz
Világszerte pénzügyi csalók repültek rá a 70-es években kibocsátott brazil nemzeti kincstárjegyekre, és igyekeznek pénzt csinálni belőlük.
Betonba és NER-be öntöttük az uniós pénzek jelentős részét
Ami papíron a hazai vállalatoknak szánt gazdaságfejlesztési támogatás, abból a gyakorlatban sokszor Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László épített utat.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
