Schweickhardt György és fia, András 2014 őszén, a gesztenye szezon kezdetekor azzal szembesült, hogy nincs meg az olasz gesztenye, amit egy évvel korábban megrendelt. Abban az évben nem termett elég, így az olaszok nem tudták leszállítani a keretszerződésben vállalt mennyiséget.

A Schweickhardt család cége, a gesztenyés termékeket gyártó Prima Maroni hirtelen szorult helyzetbe került, hiszen az akkor már évi több száz millió forint bevételt termelő társaságnak egy csapásra kiesett az éves alapanyag forrása. Ekkor jelentkezett be náluk egy szerbiai magyar, aki azt mondta, hogy ismer egy szerb összekötőt, aki ismer egy albánt, akinek van eladó gesztenyéje.

Nem kis rizikót sejtettek a dologban, de apa és fia elautózott Belgrádba, ott felvette a szerb összekötőt, és együtt elmentek az albán forráshoz. Amikor az albán eladó a tiranai bazárban rámutatott egy zsák gesztenyére, mint eladó portékára, erősen vakarni kezdték a fejüket.

Amikor Schweickhardték mondták, hogy nekik nem egy zsák, hanem több száz tonna kellene, elvitték őket egy erdő szélére, egy begyűjtő pontra, ahol valóban halmokban álltak a gesztenyék.

Mondtuk nekik, hogy ez már rendben van, de nem látjuk a kamiont, amire fel lehetne pakolni, és így kicsit rizikósnak tűnik annak a 20 ezer eurónak a sorsa, amit előre utalnunk kellene a szállítmányért

– mesélte Schweickhadrt András, amikor nála jártunk az üzemben.

Végül hazajöttek, de talonban Albániában hagyták a szerb összekötőjüket. Ő mindent elintézett, és a Prima Maroninak abban a zűrös szezonban is lett elég gesztenyéje. Az olasz piacnak két év kellett, mire nagyjából kiheverte a sokkot, a magyar gyár pedig addig az albán, később macedón és török alapanyaggal élte túl a válságot.

Schweickhardt András, a Prima Maroni ügyvezetője. Fotó: Győrffy Anna

Korántsem ez volt az első eset, amikor kockáztatni kellett.

Schweickhardt György és felesége 1983-ban a szocializmus maszek vállalkozójaként nyitották meg első cukrászdájukat. A gesztenyével sok problémája akadt a házaspárnak, nem találtak elég jó minőséget a süteményekhez, ezért 1987-től elkezdték kis tételben, otthon gyártani maguknak.

Ám amikor a kollégák meghallották, hogy a nagykerben kaphatónál magasabb minőséget készítenek, sorra jelentkeztek, és annyit vittek a masszából, hogy sokszor alig maradt saját használatra.

A nyers gesztenyét kezdetben Kőszeg környékéről hozták, először a család kombi autójának csomagterében, aztán hamarosan a rákapcsolt utánfutóban is, majd nem sokkal később már kisteherautót kellett venni, annyi volt a megrendelés.

Fotó: Győrffy Anna

Az óbudai ház garázsában a katonaságnál használt gulyáságyúkban főzték a nyers gesztenyét, a passzírozógép pedig gyakran még éjszaka is ment. Előfordult, hogy Schweickhardt György éjszaka az álmából arra ébredt, hogy nem a megszokott zajt hallja a garázsból, és kiderült, hogy tényleg technikai probléma van, amit meg kellett oldani. A kész pürének berendeztek egy kis hűtőkamrát, de előfordult, hogy a cukrász vevők melegen vitték el az anyagot, percekkel azután, hogy a gépről lejött.

Amikor már komolyabb teherautók hordták Schweickhardték házához a gesztenyét, egyszer a rakodásnál úgy eltorlaszolták az utcát, hogy a BKV buszt is fél órára feltartották. Az egyre idegesebb utasokat ugyan némi ajándék gesztenyével megnyugtatták, de az eset után elhatározták, hogy saját üzembe költöznek. Ekkor, 1995-ben vették meg Csepelen azt a gyárépületet, amelyben a cég ma is működik.

A fejlődés folyamatos volt, de egyáltalán nem zökkenő- és kockázatmentes.

Ahogy nőttek a megrendelések, a termelést is növelni kellett, ami állandó beruházási kényszert jelentett, új gépeket kellett venni, azokat általában át kellett alakítani, és növelni kellett a létszámot. Mindezt gyakran legalább részben hitelből finanszírozva. Előfordult, hogy az autónkat hirtelen kisebbre cseréltük, annyira kellett a pénz

– mondja Schweickhardt András.

A gesztenyepürében egyébként az aroma- és cukormentes natúr verziók képviselik a magas minőséget, vagyis nem a sötét-, hanem a világosbarna a nyerő, ám ezt gyakran nem tudják a magyar vásárlók.

A csepeli üzemben a házaspár kezdetben mindössze két segítővel dolgozott, és döntően még mindig nagyobb kiszerelésekbe csomagolták a pürét, mert a vevők többsége nagyfelhasználó volt. Egyszer azonban megkereste őket az Unilever azzal, hogy nagy tételben vásárolna tőlük, és a Spar, illetve a Metro üzletekbe adná el a pürét, ha képesek 250 grammos kiszerelést is gyártani.

Persze, hogy képesek voltak, de amikor az Unilever később úgy döntött, hogy felhagy a gesztenyepüré forgalmazással, a Prima Maroni közvetlenül kezdett szállítani a multinacionális cégeknek és a kiskereskedelmi hálózatoknak.

Fotó: Győrffy Anna

Ekkor kezdett el Schweickhardt György nővére, a közgazdász doktori végzettséggel rendelkező Márta tanácsadóként dolgozni a Prima Maroninak. Korábbi, multinacionális cégeknél szerzett tapasztalatai mellett jól jött, hogy négy nyelven beszélt, de amikor a családi céghez igazolt, gyorsan megtanult olaszul is, hogy ne tolmácsokkal kelljen egyeztetni a legfontosabb beszerzési partnerekkel.

Az elmúlt pár évben óriási árnyomás volt rajtunk, négy hazai versenytársunk van, és az árverseny kemény, ám a 2017 őszén indult szezon fordulópontot jelentett

– mondja Schweickhardt András.

Ekkor megint kevés lett a termés, és szinte csak a Prima Maroninak volt a szezonra elegendő alapanyaga a gyártáshoz. A beszállítók árat emeltek, eközben a cég egyéb költségei is jelentősen megemelkedtek, ezért nekik is árat kellett emelniük.

Akkoriban persze többen is jöttek, hogy akár magasabb áron is adjanak el nekik a termékeikből, de a cég tudatosan csak a régi vásárlóit szolgálta ki. Az áremelés ellenére sem veszített piacot. Az utóbbi években a hazai kereslet is eltolódott a magasabb minőségű, ugyanakkor drágább termékek irányába. Ez a keresleti átalakulás az export igények növekedése, valamint az új termékek bevezetése mellett megemelte az árbevételt és a nyereségességet is.

Kezdettől fogva folyamatosan azon dolgoztak, hogy a pürétől elmozdulva szélesítsék a termékpalettát. Így jött létre hosszas fejlesztések és próbálkozások után a hűtött desszert vonal (a Gesztenye Marci rúd), újabban pedig a konzerv felé nyitnak nagy erőkkel.

A konzerv gesztenye azért fontos, mert növelni lehet vele a jelenleg 20-25 százalékos export arányt. A konzervet nem kell hűtve tárolni és szállítani, és különösen francia nyelvterületen jól ismert, bevezetett termék.

Fotó: Győrffy Anna

Schweickhardt György persze már akkor eladta a cukrászdáját, amikor a gesztenye üzlet várakozáson felül beindult, és hamarosan a fiát is sikerült meggyőznie arról, hogy a Prima Maroninál dolgozzon.

Apám tudatosan terelt a családi vállalkozás felé. Már gyerekként is a tanulmányi eredményem alapján adott zsebpénzt, így színötössel végeztem el a gimnáziumot. Közben a Daubner cukrászdában törtem a tojásokat, szaggattam a pogácsákat és csomagoltam a süteményeket. Apám akkor azt mondta, a tapasztalataim alapján döntsem el, hogy tovább akarok tanulni, vagy cukrász leszek. Mondanom sem kell, hogy sikerült meggyőznie, közgazdász diplomát szereztem Pécsen

– mondja Schweickhardt András.

Ám ez még egyáltalán nem jelentett automatikus belépőt a cégvezetésbe. A diplomás fiú egy évig gyakornokoskodott a Sparnál, majd két évet beszerzőként is eltöltött a boltláncnál, hogy élesben lássa a tárgyalóasztal másik oldalát. A Prima Maroninál áruszállítóként, majd területi képviselőként kezdte, és csak akkor kapott szerepet a vállalat vezetésében, amikor már minden részletfolyamatot testközelből megismert.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat árverseny cégportré export gesztenye gesztenyepüré kkv Prima Maroni Olvasson tovább a kategóriában