Sokáig közhelyként kezelték Kínával kapcsolatban, hogy az ország a következő évtizedekben is elkerülhetetlen növekedni fog, sőt, a világgazdaságot is torzítja az a rengeteg megtakarítás, ami az országban az utóbbi évtizedekben a folyó fizetési mérleg többleteiből halmozódott fel.
Ez azonban most már nem felel meg a valóságnak, valójában Kína minden idők legnagyobb hitelbuborékának tűnik – hangzott el a Hold Alapkezelő múlt heti háttérbeszélgetésén. A megtakarítások halmozódásánál sokkal gyorsabban növekedtek az adósságok a világ második legnagyobb gazdaságában.
Ezt az alábbi három ábrával támasztotta alá Móricz Dániel, a Hold befektetési igazgatója.
Azt látjuk balra, hogy a kínai pénzkínálat, tehát a gazdaságban forgó pénzmennyiség (M2*Montáris bázis, azaz készpénz és jegybanki pénz (M0) plusz látra szóló betétek (M1) plusz lekötött betétek., illetve M3*M2 plusz egyéb pénzpiaci eszközök.) hogyan változott 2006 és 2018 között Kínában, illetve a három nagy fejlett gazdaságban (USA, eurozóna, Japán). Mint látható, a Kínában forgó pénz gyakorlatilag rakétázott az utóbbi másfél évtizedben a folyamatos monetáris és költségvetési élénkítés eredményeként, 3-4 ezermilliárd dollárról 25-30 ezermilliárd dollárra nőtt, miközben a fejlett országokban jóval visszafogottabb volt a növekedés.
Ezt csak részben magyarázza a kínai GDP-növekedés, ezt ugyanis az utóbbi években egyre inkább az adósság fűtötte; különösen aggasztó, hogy egységnyi adósságnövekedés most már évek óta egységnél kevesebb reál GDP-növekedéshez vezet. Az IIF szerint tavaly év végén a kínai adósságállomány már meghaladta a GDP háromszorosát, és ennek több mint felét reálgazdasági vállalatok halmozták fel.
Ez azt is jelenti, hogy – mint a középső ábrán látszik – a jövedelemre vetített adósságtörlesztési mutató már a fenntarthatlanságot közelítő 20 százalékos arány közelébe emelkedett. Mint Móricz megállapította, ez olyan, mintha Magyarországon évi 6000 milliárd forintot fizetnének a reálgazdasági szereplők az adósság törlesztésére. (Az MNB adatai szerint a magyar vállalatoknak összesen 7500 milliárd forint hitelállománya volt tavaly novemberben – tehát szinte mintha az egészet vissza kellene fizetni minden évben.)
Így aztán sem emelni nem lehet a kamatokat, de stimulálni sem lehet tovább, magyarul a kínai gazdaságpolitika csapdába került. A kínai tőzsde és az állampapírpiac azt mutatja, hogy a kínai lakosság is igen pesszimista. Az amerikai és európai vállalatok negyedéves jelentéseiből pedig úgy tűnik, hogy csökkennek az eladások, ami nem éppen a kereslet erejére utal (a kínai gazdasági adatok híresen megbízhatatlanok, ezért a nyugati cégek kínai árbevétele kifejezetten fontos mutató).
A kritikus szintre emelkedett adósságokat előbb-utóbb kezelni kell. Ha elindul a hitelállomány leépítése, annak pusztító hatása lehet a világgazdaságra. Egyszóval a kínai gazdaság könnyen lehet, hogy hamarosan úgy fog kinézni, mint ez a Focsou városában három éve elszabadult felfújható égitest:
Vállalat
Fontos