Miroslav Toman nem pepecselt sokat, nem gondolkodott termékdíjban és adóban, hanem a radikális megoldást választotta: bejelentette, hogy be akarja tiltani a postaládákba szórt reklámújságokat.
Ahogy a Lidovky összeállításából is kiderül, a cseheket legalább annyira megosztja az ingyenes áruházi reklámkiadványok kérdése, mint a magyarokat. Sokan utálják és egyszerűen szemetelésnek tartják az ilyen újságokat, másoknak viszont ez a kedvenc olvasmányuk.
Utóbbiak között vannak szép számmal azok, akik valóban figyelnek a reklámokra és a vásárlásaikat is meghatározza a tartalmuk, a boltláncoknak pont ezért éri meg még ma is, az internetkorszakban a hagyományos módszerekkel (is) bombázni a lakosságot.
A betiltás melletti legkomolyabb érv környezetvédelmi: becslések szerint Csehországban évente 4 milliárd reklámújságot és akciós szórólapot nyomtatnak ki, amelyek döntő része rövid időn belül a szemétlerakókban köt ki. A magyar adat háztartásonként évi 25 kilogramm reklámpapír.
Magyarországon azonban kicsit más a téma kormányzati megközelítése, mint Csehországban.
Nálunk a reklámpapírra kivetett termékdíj jókora emelésével, vagyis úgy próbálják visszaszorítani az újságokat, hogy közben az adóbevételeket is optimalizálják. Jelenleg kilogrammonként 85 forint a termékdíj, és először 2017 őszén merült fel, hogy 114 forint legyen, de ezt végül az Országgyűlés nem fogadta el. A szűk 30 forintos emelés egyébként valószínűleg nem csökkentette volna érdemben a reklámújságok mennyiségét, vagyis a boltláncoknak többet kellett volna fizetniük, de szemétből nem lett volna kevesebb.
Idén sokkal nagyobb emelési szándékkal futunk neki a kérdésnek, a mostani javaslat szerint 304 forintra nőne a kilogrammonkénti termékdíj. Mivel a reklámújság meglehetősen fontos marketing eszköz, valószínű, hogy így sem tűnik el teljesen a színről. Sokkal inkább az a forgatókönyv érvényesülhet, hogy végső soron a megnövekedett díj beépül a nagyobb láncok költségszerkezetébe, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább részben a vásárlókra háríthatják át.
Kiskapu lehet továbbá, hogy a magyar szabályok szerint reklámpapírnak csak az a kiadvány számít, amelynek „nyomtatott felülete” legalább 50 százalékban reklámot tartalmaz. Ám ma is vannak olyan áruházi kiadványok, amelyeknél valamilyen magazinszerű tartalom mellett szerepelnek a reklámok, tehát ha ebbe az irányba hajlandó ellépni egy boltlánc, akkor nem kell adót fizetnie. Ha jövőre tényleg életbe lép az emelés, akkor lehet majd a cégeknél számolgatni, hogy egy félig-meddig magazinszerű termék előállítása vagy az adó megfizetése a nagyobb költség.
A vastag, színes, jól szerkesztett áruházi katalógusokat egyébként talán még Toman miniszter is szereti nézegetni, mert ezek betiltását még ő sem javasolta.
Élet
Fontos