Madagaszkáron, ahol a világpiacon kapható vanília 80 százaléka terem, a gazdák jelentős része fogta a puskáját, és hónapokig felköltözött az ültetvényeire. A vanília olyan drága lett, és a helyi rendőrség annyira nem képes védelmet nyújtani a rablók ellen, hogy az értékes növény megvédésére másképp nem látszott esély.
A vanília világpiaci ára tavaly kilogrammonként 500-600 euró közé emelkedett, aminek elsősorban az az oka, hogy a fejlett világban nagyon nő a kereslet a kedvelt fűszernövény iránt, ám ezt az igényt nem tudja követni a termelés.
Pillanatnyilag egy kg vanília többe kerül, mint egy kg ezüst, és az összehasonlítás azért is érdekes, mert a modern ezüstpiaccal szemben a vanília ára alapvetően olyan módon dől el, ami felér egy időutazással.
A madagaszkári farmerek idén is július végén, augusztus elején vitték be a helyi piacokra a zölden leszedett vaníliatermésüket, és ezt még ma is többnyire úgy kell elképzelni, hogy az asszonyok és a férfiak akár napokig is gyalogolnak a legközelebbi faluig, fejükre és vállukra tett teli kosarakkal.
A helyi piacon a termelők megbeszélik, hogy mennyit szeretnénk kérni a nyers vaníliáért, majd fognak egy krétát, és felírják az összeget egy táblára. Idén a Cooksvanilla.com helyi tudósítása szerint 60-65 dollárt akartak kérni, amely azt jelentette volna, hogy a világpiacon nagy tételben a feldolgozott vanília ára már 520-600 dollár körül lett volna.
A felvásárlók azonban fogtak egy vizes szivacsot, letörölték a tábláról a 60 dollárt, és felírták azt az összeget, amelyet hajlandóak idén megadni: ez úgy 30 dollár körül mozgott. A kötélhúzás néha hetekig ment, amíg kisebb tételeknél sikerült megegyezni valahol 40-50 dollár között.
Az idei termés feldolgozott állapotban várhatóan a jövő héten éri el a nemzetközi piacokat, és a német Stern szerint 460 dolláros kilogrammonkénti árfekvés várható. Ez azt jelenti, hogy csillapodik az elmúlt évek drágulása, amely 2017-re már tarthatatlan méreteket öltött.
A madagszkári farmerek egyébként idén azt a trükköt próbálták bevetni, hogy tovább érlelték a termést, mint tavaly. Mivel tavaly az óriási kereslet miatt már az alig beérett vaníliát is sikerült elég magas áron eladniuk, idén azt tervezték, hogy a további áremelést azzal harcolják ki, hogy azt mondják: az idei érettebb, magasabb minőségű hozam. Ami egyébként igaz is, csakhogy a felvásárlók nem vették be, hogy alacsony szintről ugrott nagyott a termés.
Őket ugyanis az nyomja, hogy a fejlett világ kezdi megtalálni a válaszát a madagaszkári kitettségre. Egyrészt egyre jobban felfut a vaníliaíz mesterséges előállítása, ami az alacsonyabb árkategóriájú élelmiszerekben és kozmetikumokban át tudja venni a természetes vanília szerepét. Másrészt éledeznek az indonéziai és pápua új-guíneai termesztők is, akik próbálják növelni a termésterületüket, és ezzel a világpiaci szerepüket. Igaz, a feldolgozás módjában még nem érik el a madagaszkári minőséget, de az utóbbi években már sokat fejlődtek.
A kínálati oldal szűkössége így a jövőben enyhülhet, ami rossz hír a madagaszkári termelőknek. Nekik végső soron a minőség felé kellene elmozdulniuk, hiszen a magasabb minőséget ígérő élelmiszerekben továbbra is igazi vaníliát kell majd használni, amely egyre inkább luxusalapanyaggá válhat a jövőben.
