Milliárdos összeget követel egy plakátcégtől a fővárosi önkormányzat. Vagyis csak elvileg követel, mert az ügyben ugyan már négy éve döntöttek, a főváros azonban azóta sem tett semmit a pénz behajtása érdekében. Pedig már 2013-ban is tudták, hogy az öt évnél régebbi tartozást az elévülés miatt nem lehet beszedni. A késlekedés miatt minden hónapban milliókat veszít a főváros. 

A plakátcég, amely eddig megúszta a fizetést ráadásul egy ismert, mostanában inkább kormánypártinak tartott nagyvállalkozóhoz köthető. Bár a közvetlen tulajdonosai offshore vállalatok, ezek közül az egyik mögött – legalábbis korábbi sajtóhírek szerint – vélhetően az a Rákosi Tamás áll, aki korábban az RTL Klubnak gyártotta szakmányban a műsorokat, az elmúlt években viszont már Andy Vajna TV2-jével dolgozik együtt.

A fővárosi köztéri hirdetési piac évtizedek óta durva visszaélések terepe. A szektor iszonyatosan kusza, különböző jogszabályok és szerződések szabályozzák, hogy ki hol hirdethet, és ezért kinek mennyit kell fizetnie. Az óriásplakátok és az utcabútorok után – attól függően, hova helyezik ki ezeket – kaphatnak pénzt magánszemélyek, és területhasználati díj formájában a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatok is. Emellett évekkel ezelőtt rengeteg hirdetési felületet osztottak le politikai alkuk keretében is.

Utóbbiak általában olyan felületek, amelyeknek nem a hirdetés az elsődleges funkciójuk. Ilyenek a buszmegállókban, a telefonfülkéken és a taxiállomásokon található, illetve a nyilvános WC-re tervezett^*Több, mint 10 éve a nyilvános WC-ken elhelyezett hirdetésekre is kötöttek szerződést. Akkor az volt az elképzelés, hogy kiépítik a hálózatot, majd a WC-k üzemeltetéséért cserébe a működtető hirdetéseket helyezhet el ezek oldalán. A fejlesztésből azonban végül semmi nem lett, rossz nyelvek szerint azért, mert nem akartak további konkurenciát állítani a fővárosi piac nagy részét akkor ellenőrző Simicska-cégeknek. reklámfelületek, és valamiért ilyen hosszútávú szerződést kötöttek a fővárosi hirdetőoszlopokra is.

Az elmúlt közel másfél évtized tulajdonosi átalakulásait követően úgy alakult, hogy mostanra ezeknek a felületeknek a többségét az a két cégcsoport kezeli, amely a budapesti óriásplakátok és citylightok^*Zárható, tisztítható üvegvitrinek, amelyekbe szabványméretű plakátokon lehet hirdetni., tehát a teljes köztéri hirdetési piac nagy részét is ellenőrzi. Az oszlopokat a Simicska Lajos féle Mahir tartja fenn, a fővárosi közterületen található busz és villamosmegállókat pedig az a JCDecaux, amelynél az egykori Fidesz pénztárnok és a miniszterelnök szakítása óta az állami plakáthirdetések többsége landol (mivel nekik van ennyi felületük).

Talán a legjobban a Mahir-oszlopok példája mutatja meg, hogy egyes ilyen felületek kiosztása nem feltétlenül piaci, hanem politikai alapon történt. A budapesti önkormányzat éppen a nagy Orbán-Simicska összeveszés után döbbent rá, hogy áron alul adta át az oszlopokon való hirdetési lehetőséget Simicskáéknak, és akkor már 2-3-szor több pénzt kértek volna érte.

A telefonfülkék és a taxiállomások esetében ez az ébredés sokkal korábban megtörtént, a főváros már több mint 14 éve rájött, hogy ezeket a felületeket butaság volt ingyen átengedni. Az önkormányzat azonban azóta sem volt képes az elvárt közterület-használati díjat beszedni az ezeket a hirdetéseket kezelő Mediacontact Kft-től^*Egyes iparági forrásaink szerint a telefonfülke-reklámok tulajdonosi viszonyaiban az elmúlt években voltak változások, de úgy tudjuk, hogy a fülkéket fenntartó magyar Telekommal továbbra is a Mediacontact áll szerződésben..

A lassan másfél évtizede húzódó sztori elég csavaros, talán nem is érdemes minden momentumát felidézni. Az egész konfliktust megalapozó önkormányzati rendelet azonban mindenképpen, mivel ez elég sokat elárul az ügyről. A budapesti közgyűlés 2004-es döntése értelmében ugyanis csak akkor kellett volna fizetnie a Mediacontactnak, ha reklámjai 10 centiméternél több helyet foglalnak a közterületből. A társaság reklámberendezései azonban ravasz módon csak 9,8 centivel voltak szélesebbek a telefonfülkéknél.

A botrány mégsem azért robbant ki, mert ilyen egyértelműen kilógott a lóláb, hanem állítólag azért, mert Simicskáék megijedtek Csányi Sándor akkori reklámpiaci terjeszkedésétől. Mindenesetre a főváros hamar elkezdte követelni a közterület-használati díjat. A botrány tört ketté politikai pályafutásokat, dobálták egymás között a kérdést különböző állami hatóságok, volt belőle per, amit a Mediacontact nyert, és aminek ítélete a főváros szerint nem tekinthető jogerősnek.

Az ügy egy viszonylag hosszú szünet után 2013-ban került ismét az illetékes fővárosi bizottság asztalára. Akkor arról döntöttek, hogy a megfelelő feltételek esetén maradhatnak a telefonfülkékre szerelt reklámberendezések, de a Mediacontactnak 60 napon belül ki kell fizetnie a teljes elmaradt közterülethasználati díjat 2013 végéig. Az akkori kalkulációik szerint ez nettó 550, bruttó közel 700 millió forintot jelentett volna.

A Mediacontat azonban – hiába kaptak még haladékot is – nem fizetett. Sőt, egy bizottsági előterjesztés szerint az ezt követő fél évben egy személyes találkozón kívül semmit nem tudott elérni a főváros a cégnél. A dokumentumban György István főpolgármester-helyettes azt írta, hogy a cég ügyvezetője a saját ígéreteit sem tartotta be. Ezért a főváros úgy döntött, 2014. szeptember 15-ig el kell bontani mind a közel 300 telefonfülkén lévő reklámberendezéseket, és a bontás napjáig ki kell fizetni utánuk a közterület-használati díjat.

A cég másik vadászterületén, a taxidrosztoknál még ennél is furcsább a helyzet. Abban nincs különbség, hogy főváros álláspontja szerint a taxiállomásokon sincs hatályos megállapodás a hirdetési felületekre, így a Mediacontactot ezek elbontására is felszólították^*A fővárosnál lapunkat arról tájékoztatták, hogy korábban ezeket a berendezések még egy olyan együttműködési megállapodás keretében helyezte ki a Mediacontact, amit a Taxiállomásokat Üzemeltető és Szolgáltató Kht nevű önkormányzati céggel kötöttek. Utóbbi azonban időközben megszűnt, így a megállapodás is hatályát vesztette, a reklámcég pedig a Fővárosi Önkormányzat hozzájárulása nélkül tartja fenn ezeket a hirdetési felületeket. A vállalatot ezért állítólag a közút kezelője, a BKK illetékes szervezeti egysége felszólította a taxireklámok kártalanítási igény nélküli elbontására.. Míg azonban a telefonfülkéket törvény szerint kötelező fenntartani, így azoknak legalább elvi funkciója van, a drosztokra ugyanez már nem igaz. Az állomások eredetileg alkalmasak voltak ugyan segélyhívásokra, mivel azonban túl sokan telefonbetyárkodtak velük, a rendőrség és a taxisok kérésére kikötötték a hívót. Így most nem egy „taxiállomás” kizárólag reklámfelületként szolgál, a többi hasonló hirdetőtáblával ellentétben azonban ezekért nem fizetnek a fővárosnak.

Mindezek eredményeként – mivel a berendezéseket azóta sem bontották el – mostanra a budapesti önkormányzat már milliárdos összeget követelhet a Mediacontacton. A főváros ugyan csak 2013 végéig és csak a telefonfülkék esetében összesítette követelését (ez volt a már említett nettó 550 millió forint), lapunk azonban az akkori adatok alapján kiszámolta, hogy most februárig további 880 millió forintos kötelezettsége keletkezett a reklámcégnek.

Ez összesen nettó 1,43, bruttó 1,82 milliárd forintot jelent, amiben nincsenek benne a taxiállomások után fizetendő díjak, és a késedelmi kamat sem. Mindent egybevetve nem lenne meglepő, ha a teljes összeg a 3 milliárdot közelítené, és ez csak a telefonfülkék miatt havi 14,7 millióval nő (ha időközben nem változtak a hirdetési felületek paraméterei).

Egy taxiállomás, aminek semmi funkciója nincs azon kívül, hogy reklámtábla.

A hatalmas összeg egy részét azonban már most sem lehetne behajtani. Egy korábbi dokumentumban ugyanis a főváros szakemberei is elismerték, hogy az ötéves elévülési idő miatt az ennél régebbi követeléseket már bukták.

Megpróbáltuk kideríteni, mit tesz a főváros a helyzet rendezése érdekében, ha már ilyen sok pénzről van szó, és az elévülést is figyelni kell. A főpolgármesteri hivatal kommunikációs főosztályától először elég szűkszavúan válaszoltak kérdéseinkre. Saját álláspontjuk vázolása mellett mindössze annyit írtak, hogy a „fővárosi önkormányzat a telefonfülkéken, illetve a taxiállomásokon elhelyezett reklámberendezések jogellenes helyzetének megszüntetése érdekében minden lehetséges jogi eszközt igénybe vett, és a jövőben is igénybe vesz”.

Mivel arra már nem kívántak választ adni, hogy ez pontosan mit takar, közérdekű adatigényléssel kikértük a fővárosi önkormányzat alá tartozó valamennyi szervezet Mediacontact Kft-vel kötött megállapodásait, a releváns bizottsági határozatokat, azokat a felszólításokat, amiket a Mediacontact Kft-nek küldtek az ügyben, és valamennyi olyan iratot, amely az emlegetett jogi eljárásokat igazolja.

Ezekből pedig nagyjából az derül ki, hogy a főváros szinte semmit nem tett az elmúlt négy évben annak érdekében, hogy saját rendeleteit betartassa. Bár közérdekű adatigénylésünkre adott válaszukban küldtek egy fizetési meghagyás iránti kérelmet, és jelezték, hogy ez perré is alakult (megkaptuk az idéző végzést is), ezek a dokumentumok évekkel a 2014-es döntés előtt születtek.

Közvetlenül a döntés után csak egy felszólító levél ment ki, amiben tájékoztatták a Mediacontact vezetését a határozatról, és felszólították a céget, hogy hajtsa azt végre, ezután pedig közel négy évig semmi nem történt. Változást valószínűleg az hozott, hogy januárban rákérdeztünk az ügyre. Első érdeklődésünk után közel két héttel ugyanis a főpolgármesteri hivatal levélben kért tájékoztatást a fővárosi kormányhivatal egy főosztályvezetőjétől a „jogsértő állapot megszüntetése érdekében tett intézkedésekről”.

Ez még akkor is nagyon furcsa, ha a Mediacontact és a főváros közterülethasználati díjról szóló vitája egyébként erősen megosztotta a lapunk által megkérdezett szakértőket.

Az biztos, hogy az olyan taxidrosztok után, aminek nincs is más funkciója, fizetnie kellene a társaságnak. A telefonfülkéknél azonban már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A fülkék esete ugyanis több szempontból is hasonlít a buszmegállókéhoz, márpedig azoknál a JCDecaux nem fizet ilyen díjat, a reklámfelületért cserébe a megállók üzemeltetését, kezelését vállalta. A nagy különbség a két ügy között, hogy míg a megállók fenntartása a főváros feladata lenne, így ezzel a megállapodással, ha bevétele nincs is, spórol az önkormányzat, a telefonfülkékhez semmi köze nincs Budapestnek. Azokat ugyanis a Magyar Telekom tartja fenn.

Az elképzelhető, hogy a Mediacontact valamit fizet ilyen címen a távközlési cégnek, a köztük lévő megállapodásról azonban a felek lapunknak nem kívántak nyilatkozni. A Magyar Telekomnál mindössze annyit árultak el, hogy a telefonfülkéken lévő reklámfelületeket partnerük értékesíti, de a szerződésről üzleti titokra hivatkozva mást nem mondtak. Azt ugyanakkor kiemelték, hogy ők eleget tesznek a közterülethasználatra vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

A Mediacontacttól még ennyit sem tudtunk meg. Bár a cég ügyvezetőjét, Somogyi Miklóst telefonon sikerült elérnünk, és ekkor, majd később sms-ben is ígért válaszokat, végül ezek két hónap alatt sem érkeztek meg.

Korábbi nyilatkozatok alapján annyit lehet tudni, hogy a cég nem ért egyet a főváros álláspontjával, és nem szeretne fizetni. Az egyik fő érvük az, hogy a telefonfülkékre szerelt reklámokból nincs is akkora bevételük, mint amennyit területhasználati díjként követelnének tőlük. Ezt egyébként a cég beszámolói is alátámasztják, hiszen 2016-ban például mindössze 140 milliós forgalmat csinált a vállalat.

Az azonban nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan kinél is vannak most ezek a berendezések, illetve ki értékesíti őket. Úgy tudjuk, hogy a Magyar Telekommal továbbra is a Mediacontact áll szerződésben, de több iparági forrásunktól is azt hallottuk, hogy a szerkezetek tulajdonjoga gazdát cserélt az elmúlt években. Emellett a Mediacontact nem promotálja magát túl aktívan. A reklámberendezéseken nem találtunk elérhetőséget, a társaság honlapja pedig első ránézésre 4-5 éve nem frissül, ami elég fura egy aktívan reklámfelületeket értékesítő cégnél.

Ezzel szemben más vállalatoknál elvileg lehet foglalni ilyen hirdetési felületeket. Ezek azonban valószínűleg csak közvetítők, azaz ők is bérlik, majd továbbértékesítik a reklámtáblákat. De az, hogy kihez fut be végül a pénz, rejtély.

Ettől persze az önkormányzat még megpróbálhatná jogi útra terelni a kérdést, legalább azért, hogy kiderítse a pénz útját, és azt, hogy kitől lehetne beszedni a közterülethasználati díjat. Ez azonban valamiért nem fontos nekik.

Rossz nyelvek szerint az önkormányzat tétlenségének az oka, hogy a Mediacontact Rákosi Tamáshoz, a műsorgyártással és disztribúcióval foglalkozó IKO-csoport alapítójához köthető. Rákosi műsorgyártó cége korábban az RTL-nek dolgozott, miután azonban a piacvezető kereskedelmi csatorna megvált Dirk Gerkens vezérigazgatótól, az IKO követtek Gerkenst a nagy konkurenshez, Andy Vajna Tv2-jéhez.

A Mediacontact nem közvetlenül Rákosié, de az üzletember hazai vállalkozásokban nem is nagyon szokott megjelenni közvetlen részvényesként. A plakátcég tulajdonosa ugyanakkor az a luxemburgi Opticorp SA, amely az IKO Production Kft-ben is tulajdonos, és amit emiatt jó ideje Rákosihoz kötnek; a többségi tulajdonos egy Man-szigetre bejegyzett offshore cég, amiről semmit nem tudni, azon túl, hogy egy tizenöt évvel ezelőtti szabadalmi ügyben közösen adott be egy beadványt Somogyi Miklóssal és két másik személlyel^*A Mediacontact Közterület Reklámügynökség Kft. legutóbbi rendes éves taggyűlési jegyzőkönyve szerint a cég kisebbségi tulajdonosa az Opticorp SA (4349 szavazattal), míg a többségi tulaj a Copthorne Trading Ltd. (4351 szavazattal). Utóbbit a taggyűlésen a Mediacontactot is irányító Somogyi Miklós képviselte..

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért vannak még mindig telefonfülkék?Jordániában 13 éve söpörte el a modernizáció, mi viszont továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy minden faluban legyen. Pedig nem használja senki.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Vállalat főváros Mediacontact taxidroszt telefonfülke Olvasson tovább a kategóriában