„A magyar gazdaság termelékenysége sok éve relatíve alacsony, csakúgy, mint a kivitelben a hazai hozzáadott érték, így felmerül a »közepes jövedelem csapdája«” – állítja Éltető Andrea, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Világgazdasági Intézet kutatója a magyarországi akkumulátorgyártás helyzetéről nemrég megjelent tanulmányában. A kutató részletesen elemzi az akkumulátorgyártás felfutását, a hazai befektetések környezeti terhelését és a hatóságok kommunikációját is.

Ebben a cikkben azt mutatjuk be a tanulmány alapján, hogy regionálisan milyen komoly eltérések vannak az akkumulátorgyártással kapcsolatban. Ugyanis nemcsak Magyarország épülnek egymás után az akkus beruházások, hanem regionálisan is gyorsan növekszik az ágazat. A regionális eltérések arra is rámutatnak, hogy Éltető miért érvel amellet, hogy a magyar gazdaságpolitika elhibázott az akkumulátorgyártás kapcsán.

Hazai tulajdon hazai innovációval

Csehországban a Magna Energy Storage cseh-amerikai vegyesvállalat indított akkumulátorgyárat 1,5 GWh gyártási kapacitással. A vállalat a cseh fejlesztésű HE3DE akkumulátor-technológiával dolgozik, amely példa lehet a külföldi magas hozzáadott értéket termelő vállalat és hazai szereplő partnerségére. A konstrukció lehetőség  a technológia- és tudástranszferre, vagyis nagyobb hozzáadott érték előállítására a hazai vállalatok számára. Ilyenre a magyar ágazatban nincs példa Éltető szerint, aki azt is kiemeli, hogy – az akkumulátorgyártásban globálisan élen járó és a magyar kormány számára fontos ágazati partner – Kína nem fogja egy EU-s tagállamba vinni a stratégiai kutatásait.

Szlovákiában a szlovák tulajdonú InoBat kutatás-fejlesztés központot működtet, valamint egy 3 GWh kapacitású üzemet létesített saját fejlesztésű akkumulátorokra, Pozsonyban pedig fogyasztói célú akkumulátorok gyártására épít egy 45 GWh kapacitású üzemet, amely idén indul el.

A debreceni CATL gyár kapacitása 100 GWh lesz, amivel Európa legnagyobb gyára lesz,

és jelenleg a teljes magyarországi gyártókapacitás 38 GWh

A szlovák vállalat egy másik gyárat is épít Szerbiában, ami 2025-ra fog elkészülni és 32 GWh kapacitással fog rendelkezni. A szerb állam nagyjából 157 milliárd forinttal támogatta a beruházást, és a cég nemrég írt alá szándéknyilatkozatot egy óriásgyár létesítéséről Valladolidban a spanyol állammal. A vállalat egy kutatás-fejlesztés központot is tervez az USA-ban az Ideanomics amerikai vállalattal partnerségben.

A szerb tulajdonú ElevenEs tároláshoz, fogyasztási és ipari berendezésekhez alkalmazható saját fejlesztésű LFP (kobalt- és nikkelmentes) akkumulátorgyárat üzemeltet. A cég saját kutatás-fejlesztés laborral rendelkezik, és jelenleg tervez Szerbiában építeni egy autókba szánt akkumulátorok gyártásra szakosodó üzemet, ami 2028-ra 16 GWh kapacitással működhet.

Lengyelország 2022-ben megelőzte Magyarországot gyártási kapacitásban, ugyanis 71 GWh gyártókapacitással rendelkezett, míg Magyarország 38 GWh kapacitással. Míg Lengyelország is erősen épít az Éltető által kritizált összeszerelő modellre, a lengyel ágazat egy jelentős kutatás-fejlesztés központtal is rendelkezik. Mint korábban már megírtuk, a kínai Geely tulajdonába tartozó Volvo európai kutatás-fejlesztés központját Krakkóban hozta létre (emellett csak Indiában és Kínában működtet hasonló központokat), így a hosszútávon 600 embert foglalkoztató központ jelentős helyi hozzáadott értéket tud produkálni.

A CATL standjánál álló látogatók a 20. Shanghai International Automobile Industry Exhibition-ön 2023. április 20-án. Fotó:AFP/Europress

„Egy nyugat-európai jogállamban talán működne”

2020-ban az akkori Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából az EIT InnoEnergy fenntartható fejlődéssel foglalkozó uniós finanszírozású szervezet készített egy 80 oldalas stratégiai háttéranyagot, amely azt is részletezte, hogy milyen feltételei lehetnek az akkumulátorgyártás sikeres kiépülésének. A dokumentum hat főcélt fogalmazott meg:

1.  dekarbonizáció,
2.  versenyképes értéklánc,
3.  erős magyar K+F+I (kutatás, fejlesztés és innováció),
4. szakképzett munkaerő biztosítása,
5.  fenntartható, körforgásos alapanyagok,
6.  nemzetközi együttműködés erősítése.

Éltető szerint ezek a lépések egy nyugat-európai jogállamban működhetnének és számonkérhető lehetne a dokumentum alapján felvázolt terv, ám szerinte Magyarországon a lefektetett elvek nem valósultak meg. A hazai hozzáadott érték szempontjából elsődleges jelentőségű lehet – a fentebb említett pontok közül – az erős magyar kutatás-fejlesztés, a szakképzett munkaerő biztosítása és a nemzetközi együttműködés erősítése.

Kényszerpályán

 A fent említett régiós országokra szintén igaz, hogy a jelentős nemzetközi értékláncokba jellemzően összeszerelő üzemekkel kapcsolódnak be, vagyis a gyűjtés következtetése nem az, hogy ezek az országok túlléptek volna ezen a modellen. Ezzel együtt az autóipar átállása egy lehetőség is a vállatok közötti (és így az országok közötti) viszonyok újradefiniálására. Éltető elemzése szerint a hazai akkumulátorpiacon nem találunk hasonló kezdeményezéseket, melyek a hazai tudásra és a hozzáadott érték növelésére irányulnának.

Magyarország a Világbank besorolása szerint az összes többi EU-s tagállammal együtt már jó ideje a magas jövedelmű országok közé tartozik, ám Éltető szerint ez a kategorizálás torzít. Magyarország fejlődési modellje a külföldi tőkétől függ (és ez a függés aszimmetrikus), és világszinten a tőkebefektetések csökkennek. A magyar gazdaság termelékenysége és a hazai hozzáadott érték az exporton belül sok éve relatíve alacsony, így Éltető szerint felmerül a közepes jövedelmi csapda, és a jelenlegi ágazati átrendeződésnél a kutató nem lát kísérletet ennek meghaladására.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint a Magyarországhoz hasonló közepes fejlettségű országoknál az ipar feltámasztása kiemelten fontos a feljebb lépésben, ugyanis „az ipar korai leépülése számos országot stagnáló növekedésre ítél, mert akadályozza esélyüket a globális értékláncokba való belépésre és a hozzáadott érték előállítására”.

Éltető szerint ez a helyzetértékelés hibás, ugyanis „Magyarország esetében nincs mit akadályozni a globális értékláncokba való beépülésen, mert a multinacionális cégek leányvállalatai miatt a statisztikák és a szakirodalom szerint ezekbe a világon az egyik leginkább integrált ország vagyunk a kilencvenes évek óta”.

A kutató ezzel szemben az utóbbi időben a kormány gazdaságpolitikájával szemben kritikus hangot megütő Matolcsy György jegybankelnökkel ért egyet a felzárkózás kapcsán. A jegybank elnöke úgy fogalmazott, hogy „jó a fejlett technológia behozatala, jó, ha új, modern technológiát hoz be, de ha ezt nem teszi és alacsony a hozzáadott értéke, például 18% az akkumulátor-ágazatban, akkor ez csapdaként működik”. Emellett a fejlődés lehetőségeiről úgy fogalmazott korábban, hogy „soha sehol nem sikerült egy olyan felzárkózási modell, ami külső tényezőre épült”.

Budapest, 2019. március 26. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke (k) a monetáris tanács döntésérõl tartott sajtótájékoztatón a jegybank székházában 2019. március 26-án. Mellette Nagy Márton (b), aki ekkor még az MNB alelnöke volt. MTI/Koszticsák Szilárd

Éltető amellett érvel, hogy a humán tőke hangsúlyos fejlesztése, az oktatás és egészségügy jelentős finanszírozása, az állam és társadalom kiegyensúlyozott, jó viszonya, a járadékvadászat megfékezése és a meritokrácia szükséges egy hosszútávon magas hozzáadott értéket produkáló modell kiépítéséhez.Ezek hosszútávon megtérülő befektetések, amikkel szemben a jelenlegi kormányzat a rövid távon megtérülő akcióterveket támogatja. Az elmaradó befektetések közül a humán tőke fejlesztését tartja a legsúlyosabbnak, ugyanis sokáig ez tudott az ország komparatív előnye lenni, vagyis lehetőséget jelentett akár magasabb hozzáadott értéket termelő befektetések megszerzésére.

A szerző így a távol-keleti fejlesztő államok példája helyett a latin-amerikai vagy tunéziai modellt látja találó párhuzamnak: hatalmas állam, ami az iparpolitikát meghatározza és baráti vállalatok, kormányközeli szereplők, egyes vállalati lobbisták fordítják azt saját hasznukra az átformált intézményrendszer segítségével.

A német járműipartól való függés mellett a nagy ázsiai vállalatoktól való függés is növekszik, így a magyar gazdaság fokozottan kiszolgáltatott lesz a globális nagyvállalatoknak. Éltető szerint nem indokolja semmi, hogy kizárólag ázsiai gyártókra alapozzon a gazdaságpolitika, ugyanis más európai országok esetében ezekkel való együttműködés nem kizárólagos, és a hazai tulajdon fejlesztése is hangsúlyos. „Járműipari függésből és annak elektromos átalakulásából a kormányzati érvelés szerint egyenesen következik az akkumulátor-nagyhatalommá válás” – értékeli az eddigi fejleményeket.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech akkumulátor autóipar hozzáadott érték közép-európa magyar gazdaság Olvasson tovább a kategóriában