(A szerző az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója.)

Miközben hazánkban folyamatos esélylatolgatás zajlik Paks 2 sikeres kivitelezésével kapcsolatban, sokan már azt vetik fel, hogy figyelembe véve hazánk energiaéhségét, valamint azt a tényt, hogy előbb-utóbb Paks 1-et mégiscsak le kell állítani, már rég Paks 3-on kellene gondolkodni.

Ráadásul lehet, hogy „Paks 3” előbb lesz kész, mint Paks 2. Ugyanis a világban a nukleáris energia terén komoly fejlesztések zajlanak, amelyeknek akár hazánk is komoly haszonélvezője lehet.

Mire is gondolok? A nagy állami projektekkel általában rengeteg gond van, nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon. És nem is csak az energetikában. Ott az egyik leghíresebb állatorvosi ló, a londoni olimpia, ami költségben a tervezett összeg több mint duplája lett. Az olimpiák költségtúllépéséről már tanulmányok tucatjai születtek, átlagban kétszer annyiba kerülnek, mint az eredeti elképzelések. A nagy energetikai projekteket nemcsak a költségtúllépés sújtja, hanem a brutális időbeli csúszás is. A finnek 2022-ben átadott Olkiluoto 3-as atomerőműve 12 évvel a tervezett indulás után készült el.

A nagy energetikai projekteket – különös tekintettel az atomerőmű-beruházásokra – a költség- és határidő-túllépésen túl strukturális problémák is terhelik. Ezzel nem azt állítom, hogy ne lenne hazánknak szüksége egy alaperőműre, ugyanakkor a franciák példája mutatja, hogy az se jó, ha egyfajta erőműtípusból áll az energetikai mix 80 százaléka. Mert ha pont egyszerre nincs elég hűtővíz, mert aszály van, vagy épp karban kell tartani egyszerre mindet, akkor az komoly nehézségeket okoz. Tehát amikor majd egyszer Paks 2 egyik blokkját épp karbantartják, akkor kell valahonnan hirtelen 1200 megawatt áramot szerezni.

Minél több nagyobb blokkból áll a rendszer, annál több – többnyire álló – tartalékkapacitás kell a rendszerbe, ami értelemszerűen tovább drágítja az amúgy sem olcsó beruházást. A megújulók térnyerése is elsősorban amellett szól, hogy kisebb, teljesítményükben jobban szabályozható erőművek sokaságára van szükség.

A fenti problémákat nyugaton is felismerték. A nagy blokkok helyett a nyugati atomtechnológiában érintett vállalatok – például a GE Hitachi vagy a Nuscale – moduláris reaktorokat (SMR) fejlesztenek. Az elmúlt hetekben sorra érkeztek a hírek efelől a technológia felől. Néhány napja az Egyesült Államokban engedélyezték az első moduláris atomreaktort, a GE Hitachi pedig aláírta az első szerződést moduláris reaktor építésére az országban.

Mi is ez a technológia, melyek a legfőbb előnyei? A nagy teljesítményű – tehát Paks 2-szerű – atomerőművekhez képest a moduláris reaktorok teljesítménye jóval kisebb, jellemzően 300 megawatt alatti. Így egy modul kiesése karbantartási okokból jóval kevésbé terheli meg a hálózatot. A sok kis modulból természetesen ugyanúgy lehet Paks 2 méretű kapacitást építeni, de nem muszáj egyetlen helyen tenni azt. Ez azonban apró előny ahhoz képest, hogy telepítési költsége a gyártói ígéretek szerint 60 százalékkal – igen, 60 százalékkal – alacsonyabb, mint egy hagyományos atomerőmű esetén. Ezek „polcról” levehető, sorozatgyártott termékek lesznek. A piacon verseny van, nem füstös szobákban kötött háttéralkuk döntenek, hanem a jobb technológia és a kedvezőbb ár. A telepítés 24-36 hónapot vesz igénybe.

Az SMR technológia tehát az ígéretek szerint olcsóbb és gyorsabb lesz, ezáltal a létesítése is kiküszöböli azokat a bizonytalanságokat, amelyek a megaprojekteket jellemzik. A teljesítményük messze jobban szabályozható, így a megújuló energiák okozta kihívásokra is megoldást adnak.

Jelenleg közel 70 különféle típus fejlesztése van folyamatban. A technológia számos fejlesztőnél most ér a megvalósítási/engedélyezési fázisba, reálisan 2030 körül kezd majd „polcról levehető” megoldásként terjedni.

Fontos kiegészítés, hogy maga a moduláris reaktortechnológia nem újdonság, régóta létezik. Ami újdonság, az a tömeggyártás, a biztonsági és költségkritériumoknak való megfelelés, valamint az időtényező. Nagy esély van rá, hogy ezeken a területeken ez a technológia komoly áttörést képes elérni a hagyományos erőművekhez képest, és hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan, biztonságosan, szén-dioxid-mentesen lehessen ellátni a világot energiával a jövőben.

A technológia iránti érdeklődés jelentős. Csak a régiónkban a Nuscale már leszerződött Romániával, Lengyelországgal, Észtországgal, Bulgáriával. A GE-Hitachi szintén leszerződött Lengyelországgal, miközben a nukleáris energiát egyik legnagyobb arányban felhasználó Franciaország saját moduláris reaktort fejleszt, amire szintén bejelentkeztek a lengyelek.

A régiónkban legkorábban a lengyelek és a románok használhatnak ilyen erőműveket, reálisan 2029-30 környékén érkezhetnek az első moduláris reaktorok. Paks 2 eredeti tervezett indulási időpontja 2023 lett volna, és ha csak ugyanannyit késik ez a projekt, mint a finnek esetén, akkor akár 2035-re üzembe állhat. Ha Magyarország 2030 elején rendel néhány moduláris erőművet az akkorra már több tucatnyi elérhető modellből, akkor ezek a kis Paks 3-ak még Paks 2 előtt elindulhatnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért nem megoldás a klímaváltozásra a jelenlegi nukleáris technológia?Nagy szükség lenne egy olcsó, megbízható, kevesebb hulladékkal járó és atomfegyverek gyártásának rémével nem fenyegető nukleáris megoldásra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyetlen országban tudnak olcsón atomerőművet építeni, de még ott is lemondtak rólaMíg a fejlett világban egyre drágább, Dél-Koreában csökken az atomerőművek fajlagos költsége. Ám az ezt lehetővé tevő központosított rendszer a korrupció melegágyává vált.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nyugati világ újra az atomhoz fordulna, csak elfelejtette, hogy kell erőművet építeniAz orosz gáz elapadása miatt ismét népszerűvé vált az atomenergia Európában és Amerikában, ám az elmúlt két évtized beruházásai alapján az atomipar nincs felkészülve a feladatra.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech áramtermelés atomenergia atomerőmű Paks 2 paks II Paksi atomerőmű Olvasson tovább a kategóriában