(Szabó Bence a Diófa Alapkezelő Üzletfejlesztés területének munkatársa.)

A kínai technológiai cégek előretörése már a 2000-es évektől elkezdődött, a felfutást főleg az állami k+f támogatások hajtották. Peking 2009-től fokozatosan kezdte betiltani a legnépszerűbb nemzetközi – leginkább amerikai – vállalatok termékeit Kínában, ezzel teret engedve a hazai vállalatok térhódításának. Ezt a lehetőséget kihasználva emelkedett fel többek között a Tencent, a Baidu és az Alibaba is.

Az elmúlt egy évben azonban úgy tűnik, hogy Peking nem nézi jó szemmel a mostanra óriássá nőtt cégek további térnyerését, és nem fél keményen fellépni velük szemben. Előző év novemberében a kínai szabályozók megakadályozták az Ant Group tőzsdére lépését, mely Jack Ma – a céget birtokló Alibaba alapítójának – Pekinggel szemben formált enyhén kritikus megnyilvánulása után született. A sokak által csak kínai Ubernek nevezett Didi júliusi tőzsdére vitele után egy héttel a kínai szabályozó átfogó vizsgálatot kezdeményezett és levetette az alkalmazást az App Store-ból és a Google Play áruházból. Ennek következményeként 20 százalékot zuhant a részvényárfolyama, így a vállalat piaci kapitalizációja körülbelül 14 milliárd dollárral (mintegy 4 200 milliárd forinttal) csökkent.

Harc az adatokért

Elsőre nehéz megérteni, hogy milyen okok állhatnak a szabályozók lépései mögött, hiszen az említett vállalatok mind részesei a nagy kínai technológiai fellendülésnek, és jó eséllyel nemzetközi szinten is versenyképesek tudnak lenni, de a mostani intézkedések ezt jelentősen visszavetik. Úgy tűnik, hogy a kínai vezetés minden olyan piaci szereplőre lecsap, amely komoly társadalmi hatással bír, és félő, hogy azt a pártérdekekkel ellentétes módon használja fel.

Az elmúlt hónapokban először a pénzügyi technológiai cégek, majd az ételkiszállító és személyszállító vállalatok, legutóbb pedig az oktatástechnológiai cégek életét nehezítette meg a kínai szabályozó, különböző személyre szabott törvényekkel és vizsgálatokkal. A szabályozó kemény fellépései több tényezőre is visszavezethetők:

1. A Kínai Kommunista Párt (KKP) meg akarja mutatni a kínai elitnek és leginkább a világnak, hogy még mindig ő rendelkezik az ország gazdaságának irányítása felett.
2. Aggódnak a technológiai cégek és tulajdonosaik növekvő befolyása miatt.
3. A gigacégek által gyűjtött adatokat a KKP is szeretné felhasználni az államigazgatásban.
4. A társadalmi egyenlőtlenségek soha nem látott méreteket öltöttek, amit a KKP igyekszik a technológiai monstrumok visszaszorításával ellensúlyozni.

A négy mögöttes ok közül az adatokért való harc tűnik a legfontosabb indoknak. Augusztus elején felmerültek olyan hírek, hogy a Didi valamilyen formában megosztaná az ügyféladatait a kínai szabályozóval, melynek hatására napon beül 6 százalékot ugrott a részvényárfolyama. Ezzel párhuzamosan a kínai kormányzat gondolkozik egy, a technológiai vállalatokkal közösen alapított entitásban, ahol az összes felhasználói adat felett rendelkezne a szabályozó. 

Ki vesztett eddig a legtöbbet?

A kínai gazdaság évtizedek óta tartó fellendülése nemcsak gigacégek létrejöttét eredményezte, de rengeteg milliárdost is teremtett. A Forbes összeállítása szerint Kínában él a világon a legtöbb milliárdos (1058), melyet az USA (696) követ a második helyen. Ami viszont jobban érzékelteti a kínai felső egy százalék rohamos gazdagodását, hogy egy év alatt 259-vel többen fértek fel a listára.

Az elit vagyongyarapodásának elképesztő tempója mellett érdemes azonban figyelembe venni, hogy a szegénység még mindig nagy problémát jelent a kínai társadalmon belül. Habár sikerült jelentős előrelépést tenni az elmúlt 40 évben a szegénység visszaszorításában, továbbra is 600 millió ember él havi 154 dollárnál (körülbelül 45 ezer forint) kevesebb jövedelemből. Ezen fokozódó vagyoni egyenlőtlenség is hozzájárulhatott, hogy Hszi Csin-ping augusztusban bejelentette, hogy szigorúbb szabályozásra van szükség a magas jövedelmű személyek esetében. A fent említett gigacégekkel szembeni botrányok alátámasztják ezt a kezdeményezést, azonban nem minden milliárdosnak kell félnie egyelőre. Az eddigi szabályozói szorongatások leginkább a technológiai cégek felé irányultak, de az autóipari cégek rendszeresen kimaradtak ebből a körből.

Ez beleillik abba a tágabb koncepcióba, amit Kína évekkel ezelőtt megfogalmazott, miszerint hosszabb távon az iparfejlesztés kerül a gazdaság fókuszába, és a technológiai szektor súlya némileg csökken. A 24 leggazdagabb kínai techmilliárdos együttes vagyona július eleje óta 87 milliárd dollárral (mintegy 26 ezer milliárd forint) csökkent, mely összeg meghaladja Magyarország 2020-as GDP-jének több mint felét. Peking több esetben is vizsgálatokkal, büntetésekkel sújtotta a tech szektor legnagyobb cégeit, melyek kapitalizációja jelentős mértékben csökkent a hírek hatására. Az Alibabához hasonló online kereskedelmi vállalat, a Pinduoduo alapítójának vagyona 15,6 milliárd dollárral zsugorodott, de Jack Ma is közel 13 milliárd dollárral lett szegényebb az áprilisban lezárult trösztellenes vizsgálat óta. Rajtuk kívül a Tencent alapítójának, Pony Ma-nak a vagyona is 12 milliárd dollárral lett kevesebb. Mindemellett az ország legnagyobb autóipari milliárdosai 22 milliárd dollár vagyonnal gazdagodtak, amely jól mutatja Kína elektromosautó-ipari erőfeszítéseit.

Mi következik?

Hszi Csin-ping deklaráltan a nagy, trösztszerűen működő vállalatok szigorúbb szabályozása mellett foglalt állást, így a technológiai vállalatok számíthatnak további szabályozói fellépésekre. A szabályozó a Didin túl kiterjesztette a nemzetbiztonsági vizsgálatát a Full Truck Alliance és a Kanzhun vállalatokra. A Didihez hasonlóan mind a két vállalat júniusban ment tőzsdére az Egyesült Államokban, és azóta a kibocsátási ár alatt kereskednek a vállalatok papírjaival.

Ez nem jó jel azoknak a cégeknek, amelyek nemzetközi tőkét kívánnak bevonni a finanszírozási struktúrájukba. Kiváltképp hogy Peking egy olyan munkacsoport felállítását tervezi, amelynek engedélye szükséges lenne a kínai vállalatok papírjainak külföldi tőzsdéken való bevezetéshez. Elképzelhető, hogy Peking megpróbál majd nagyobb kontrollt gyakorolni a tranzakciós piacon, és ezzel megelőzni, hogy kínai cégek úgynevezett SPAC-ekkel tőzsdére kerüljenek. A SPAC egy tőzsdén lévő, konkrét üzleti tevékenységet nem végző vállalat, amelynek egyetlen célja, hogy tőzsdére be nem vezetett céget vásároljon és így megkímélje azt a tőzsdére bevezetés körülményes eljárásától. Az USA-ban kifejezetten népszerű ez az eljárás, tavaly óta rekordszámú cég papírjai kerültek így nyilvános forgalmazásba. A külföldi tőzsdére jutás mellett azonban a legnagyobb fókusz feltehetően az adatokon lesz.

Ami már biztosan látszik, hogy a tech cégek óvatosabban járnak el az üzleti gyakorlatuk kidolgozásánál, és komolyan veszik a szabályozó kéréseit. Elhalasztották a Xiaohongshu nevű közösségi médiaplatform applikációjának tőzsdei bevezetését, mivel a két legnagyobb tulajdonos, a Tencent és az Alibaba túl magasnak látták a szabályozói kockázatot. Nemcsak a vállalatok, hanem azok milliárdos tulajdonosai is igyekeztek Peking kedvére tenni, így több tízmillió dollárt kezdtek különböző jótékony célokra felajánlani.

A Didi tőzsdére vitele előtt is több körben egyeztettek a kínai hatóságokkal, ami azt sejteti, hogy a szabályozó nem volt maradéktalanul elégedett a vállalat üzleti gyakorlatával. Úgy tűnik, Peking ezekkel a bürokratikus körökkel üzenni akar a többi kínai cégnek és milliárdosnak, hogy mit érdemes észben tartani, ha el akarják kerülni a komolyabb büntetéseket.

A cikk megjelenését a Diófa Alapkezelő Zrt. támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Támogatói tartalom Tech Diófa Alapkezelő Kína technológiai vállalatok Olvasson tovább a kategóriában