Az utóbbi években nemcsak Magyarországon telepítik hatalmas lendülettel a háztartási és közüzemi méretű naperőműveket, ugyanez a helyzet Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is. A tengerentúlon a beépített naperőmű-kapacitás két év alatt 48 százalékkal, Európában 34 százalékkal nőtt.

A támogatások mellett ez jelentős részben annak köszönhető, hogy sokat esett a napelemek ára, és így ipari méretekben ez az áramtermelési mód több országban is versenyképesebb, mint szén vagy földgáz elégetésével elérni ugyanezt. Ez az olcsóság mindenekelőtt Kínának köszönhető, ott állítják ugyanis elő a legelterjedtebb napelemekhez szükséges polikristályos szilícium több mint háromnegyedét, a technológia következő lépésénél pedig – amikor a szilíciumot üveglapokra viszik fel – 95 százalékos a kínai részesedés. Vagyis jelenleg alig forgalmaznak olyan napelemet a világon, amely legalább részben nem Kínában készült.

A gond csak az, hogy az első lépés, a szilícium finomítása nagyon energiaigényes folyamat, és az áram döntő része a nyugat-kínai üzemekben főként széntüzelésű hőerőművekből származik – olyan olcsón, hogy jelentős részben ez adja a kínai cégek versenyelőnyét a világpiacon. A nyugati világ legnagyobb polikristályos szilíciumgyártója, a német Wacker Chemie a cég szóvivője szerint közel négyszer drágábban szerzi be az áramot, mint a Kína Hszincsiang tartományában működő versenytársai.

A Wall Street Journal cikkében megszólaltatott egyik szakértő szerint egy napelem gyártása Kínában átlagosan kétszer akkora szén-dioxid-kibocsátással jár, mint Európában. Igaz, mivel a napelemek általában fosszilis áramtermelő kapacitást váltanak ki, 30 éves élettartamuk alatt klímavédelmi szempontból így is pozitív a mérlegük.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkBeismerte kudarcát az EU egy ágazatban, ahol Magyarországon is milliárdok égtek elNem tudta életben tartani az EU napelemgyártó szektorát a kínai konkurenciával szemben, így eltörölte a védővámokat. Idehaza két cég is felsült az ágazatban.

Még jobb lenne azonban, ha az előállításukhoz sem égetnének el szénhegyeket, hiszen akkor könnyebb lenne az éghajlatváltozás megfékezése. Annál is inkább, mert a naperőmű-telepítéseknek még mindig csak az elején járunk, és ha nem sikerül változtatni a jelenlegi helyzeten, akkor ezek felpörgése a szén-dioxid-kibocsátás jelentős növekedését okozza majd. Igaz, a szén kínai kivezetésével drágább lenne a napelem, ami valamelyest visszavetné a telepítések lendületét – nem könnyen megválaszolható kérdés, hogy melyikkel járnánk jobban. Bár egyelőre a dilemma részben elméleti, mert a G20-as országcsoport legutóbbi találkozóján India mellett Kína is megvétózta a szénalapú áramtermelés kivezetéséről szóló megállapodást.

A nyugati gyártók helyzetét nehezíti a már említett kínai dominancia. Hiába van például az Egyesült Államokban jelentős polikristályos szilíciumgyártási kapacitás, az egyik – ráadásul vízenergiát használó – üzemet azért kellett leállítani, mert csak kínai gyáraknak tudna szállítani, ezt viszont a kereskedelmi háború közepette bevezetett kínai importvámok ellehetetlenítették.

Változást az olyan szabályozás hozhat, mint amilyet Franciaországban vezettek be: a közüzemi méretű naperőműveknél maximálták a felhasznált napelemek gyártásánál okozott kibocsátást. Ennek lett is némi eredménye, már vannak olyan kínai gyártók, amelyek egyes gyártási folyamataiknál megújuló energiát használnak, hogy megfeleljenek az előírásoknak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkRekordok és negatív áramár – egy napsütéses tavasz tanulságaiA jelenlegi folyamatok alapján idővel egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a rugalmatlanul működő szén- és atomerőművek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech áramtermelés hőerőmű Kína napelem napelemgyártás napenergia szén üvegház Olvasson tovább a kategóriában