A hasznaltauto.hu-n, Magyarország legnagyobb használt autókat kínáló piacterén jelenleg egyetlen Yugo modellt kínálnak vételre, és ha lehet hinni a kilométerórának, akkor a közel 31 éves autó 67 ezer kilométert futott, 1180 kilós tömegét pedig egy 1116 köbcentis motor próbálja lendületben tartani, szerénynek mondható 54 lóerős maximális teljesítménnyel.
Az egykori Jugoszláviában gyártott márkát ma már nem könnyű beszerezni, és az idő múlásával valószínűleg egyre nehezebb lesz. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol más keleti autókkal ellentétben egykor forgalmazták ezeket a kocsikat, de ott még az is rájátszik a kereslet-kínálat felborulására, hogy a Yugónak egyre érdekesebb kultusza kezd kialakulni.
A New York Times hosszas cikket szentelt az amerikai Yugo-jelenségnek, és bemutat néhány lelkes gyűjtőt is, akik maguk hozzák rendbe az elmúlt 30-35 évben erősen leromlott állapotba került kocsikat. „Egy Yugót meg lehet javítani egy vajkéssel és egy gumiszalaggal” – mondta a lapnak egy amerikai gyűjtő, aki már a negyedik kocsit vette meg, és nyilvánvalóan arra utalt, hogy ezeket az autókat még meg lehet bütykölni, ha elromlanak. Márpedig erre gyakran szükség is van, mondhatni, hogy az öreg Yugóknak az elromlás már alapjellemzője.
Az egész jelenség mögött az önirónia húzódik meg, ami elsősorban abból táplálkozik, hogy a Yugónak mindig is kegyetlenül rossz híre volt Amerikában, Jay Leno a híres Tonight Show egyik adásában úgy kifigurázta, hogy köznevetség tárgyává tette, 2010-ben pedig egy könyv címe a világ legrosszabb autójának, illetve „igazán aljas kis autónak” nevezte. (Kelet-európai olvasóként persze egészen más az optikája mindennek, hiszen az amerikai közvéleménynek nem lehet annyi benyomása a szocialista blokk egykori autóiparáról, mint például nekünk, a modellek döntő többségét pedig soha nem is forgalmazták a tengerentúlon.)
A Yugo 1985-ös amerikai megjelenésekor borzasztóan olcsó volt, négyezer dollár alatti ára ma körülbelül 10 ezer dollárnak, azaz 2,8 millió forintnak felel meg, ami az Egyesült Államok árszintjéhez képest lényegében aprópénz. A legolcsóbb akkori Chevrolet majdnem kétszer annyiba került, mint a Yugo, és ahogy az egykori importőr cég vezetője meséli, egy ideig nem is ment rosszul a biznisz. Sőt, a probléma kezdetben pont az lett, hogy sok autót elkapkodtak a vevők, és a kereskedők nem tudtak időben felkészülni arra a váratlan panaszáradatra, ami a felfutás után rögtön rájuk zúdult. Jobban kellett volna kommunikálni, hogy ez nem egy olyan autó, mint a többi, hanem amerikai felfogás szerint inkább csak egy olcsó és praktikus közlekedési eszköz, némi kompromisszummal.
A jugoszláv autó ugyanis az ottani versenytársaihoz képest tényleg sokkal alacsonyabb színvonalat képviselt, amit a vevők döntő része csapásként élt meg. Ám furcsa módon pont ez lett a mai reneszánsz hajtóereje, a Yugo-tulajdonosok most pont azért az érzésért tartják az autót, hogy egy olyan tárgyat szerethetnek, amit mindenki utál, és amelynek az üzletét Jay Leno egyetlen este alatt tönkre is tette.
A Yugo nagyon okos lopásgátlót fejlesztett ki. Nagyobbra vették rajta a feliratot
– hangzott például Leno egyik vicce.
A műsor után a kereslet visszaesett, az importőr szerint egyértelműen azért, mert senki sem akart beülni egy köznevetség tárgyát képező autóba.
A gúnyból azonban önirónia lett, a Yugo-viccek egyre csak éltetik a szubkultúrát.
Hogyan lehet megduplázni egy Yugo értékét? Úgy, hogy teletankolod – ha nem folyik a tartály.
Számos amerikai ma viccből vesz Yugót, és kiállításokra jár vele, ahol bezsebeli a különdíjakat. Az egyik gyűjtő azt mesélte, hogy talált egy 20 éve be nem indított modellt, amelyet teljesen benőtt már a moha. Az autó ennek ellenére elindult, működőképes ma is, és miután a mohát leszedte róla, az egész olyan lett, mintha direkt mattra festette volna. Egy másik gyűjtő pedig azt mondja, neki az a stratégiája, hogy az autókiállításon a legdrágább modell közelébe tolja a Yugóját, és elnyeri a legjobb túlélő autónak járó különdíjat.
Tech
Fontos