(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Hazánk központi elhelyezkedése, európai uniós tagsága, a növekvő gázellátási diverzifikáció és a jelentős gáztárolási potenciál révén Közép-Kelet Európa gázkereskedelmi központja lehet. Míg Nyugat-Európában a holland TTF a gázkereskedelem és -elosztás központja, addig az unió keleti felén ezt a szerepet Magyarország töltheti be. Bár Ausztria előrébb tart a gázinfrastruktúra és a -kereskedelem fejlesztésében, minden más hazánk mellett szól, többek között a befutó földgázvezetékek száma, a tárolói kapacitás vagy a külső LNG-piacokhoz való jobb hozzáférés.
A leglátványosabb fejlődés az elmúlt években mindenképpen a magyar interkonnektorok számában, kétirányúságában és az elérhető piacok mennyiségében érhető tetten. A legnagyobb importforrásunk továbbra is Oroszország. Az innen származó kék fűtőanyag nagy része keleti irányból, Ukrajna felől érkezik. A jelenlegi 8 milliárd köbméteres hazai gázfogyasztási igény nagy részét ez elégíti ki. A beregdaróci határkeresztező pont kétirányú kapcsolatot biztosít. Ez szükséges is, mivel Ukrajna függetleníteni szeretné magát a keleti forrástól, és egyre többet importál Magyarország felől.
A 2024-ig érvényes, gáztranzitról szóló szerződés a Gazprom és a Naftogaz között pedig lehetővé teszi, hogy továbbra is érkezzen orosz gáz Magyarországra ebből az irányból. Gyanítom, hogy ha a Testvériség gázvezeték állapota megfelelő marad, akkor ezt az útvonalat még az évtized végéig használni fogjuk. A Gazprom racionális lépéseket tesz, a Testvériség gázcsőrendszer ukrajnai szakaszának fenntartása minden érintett fél számára pozitív hozadékkal bír.
A fő nyugati irányú betáplálási pont, a HAG esetében a napokban érkezett jó hír, mely szerint mindkét irányba átjárhatóvá válik ez a vezetékrendszer is. Korábban csak Ausztria felől kaphattunk gázt, most viszont az uniós előírásoknak megfelelően minden vezeték kétirányúsítását javasolja a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). Ez különösen fontos a magyar gázkereskedelem szempontjából, mivel árazásban az osztrák CEGH (Central European Gas Hub) számít egyelőre irányadónak a régióban baumgarteni leszállítással.
2021-ben jelentősen felértékelődött a horvát interkonnektor, miután az év eleje óta elindultak a szállítások a krki LNG-terminálból. A jelenlegi 2,6 milliárd köbméteres szállítási és újragázosító kapacitásból akár évi egymilliárd köbméter cseppfolyós földgáz is érkezhet Magyarországra az MVM jóvoltából, mivel a társaság hét évre ennyi kapacitást kötött le a terminál üzemeltetőjével. Többek között a Shell szállíthat a magyar vállalatnak cseppfolyós földgázt a tavaly júniusi megállapodás értelmében. Rajta kívül a MET is lekötött összesen 1,3 milliárd köbméter kapacitást három évre.
Szintén fontos szerepe lehet a Török Áramlat magyar szakaszának, amely az év második felében készülhet el. A projekt lehetővé teszi, hogy Szerbia felől is nagy mennyiséget, évi 6 milliárd köbmétert kapjunk. Ez elsősorban Gazprom-forrásból érkezne a Török Áramlaton keresztül, bár nem kizárt, hogy azeri gáz is jöjjön később. Oroszország célja, hogy az Európa felé történő vezetékes gázszállítás elkerülje Ukrajnát és Belorussziát, hogy ezek az országok ne tudjanak visszaélni kvázi monopol gázszállítási helyzetükkel. Az összesen 31,5 milliárd köbméteres Török Áramlat vezeték vége érné el Magyarországot, a magyar félnek egy 15 kilométeres vezetékszakaszt kell építeni a szállítási útvonal megfordításához. A projekt esetében van némi késlekedés és bizonytalanság, többek között a határkeresztező kapacitásokra kiírt tender miatt.
A román oldalon történő gyors fejlesztések hatására a BRUA vezetékrendszer (Bulgária-Románia-Magyarország-Ausztria) magyar-román határkeresztező kapacitása is bővült, a szállítás kétirányúvá vált. Az első fázis 1,75 milliárd köbméter gáz exportját teszi lehetővé Románia felől, ami 2022-re 4,4 milliárd köbméterre nőhet. Egyelőre keleti szomszédunk kevés nélkülözhető gáztermelési tartalékkal bír, sőt a téli időszakban gyakran felőlünk és Oroszországból is importál, de a fekete-tengeri fejlesztések a jövőben jelentős potenciált rejtenek.
Sajnos a román kormány 2018-ban megakasztotta a folyamatokat, amikor olyan szabályozási változásokat léptetett életbe, ami elrettentette a feleket a beruházásoktól. Az Exxon Mobil jelenleg árulja 50 százalékos részesedését a romániai mélytengeri Neptun beruházásban, amit jó eséllyel a kisebbik román gáztársaság, a Romgaz vehet meg. Az új, tengeri kutatást és termelést szabályozó törvény idén születhet meg. A fő beruházó OMV Petrom szerint három évvel a végső befektetési döntést követően jöhet először fekete-tengeri gáz Magyarországra. Erre legalább 2025-2026-ig még várnunk kell sajnos.
Végül fontos megemlíteni, hogy kialakulóban van egy észak-déli gázfolyosó is, amelynek része lehet a már meglévő magyar-szlovák vezetékrendszer is. Emellett az EU támogatja az olasz-szlovén-magyar interkonnektor létrejöttét is. Ezek a projektek az évtized végére szintén jó eséllyel elkészülnek. A korábban még mindössze két jelentős beszállítási kapacitással bíró, határokon átnyúló vezetékrendszerhez és néhány kisebb, exportra alkalmas csőrendszerhez képest néhány éven belül hét oda-vissza szállításra alkalmas hálózata lesz tehát az országnak.
Ez pedig kivételes lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország legyen a régió ellátási és kereskedelmi központja.
Ehhez két fontos tényező szükséges még. Egyrészt az ország jelentős, 6 milliárd köbméter fölötti gáztárolási kapacitással rendelkezik, ami bőven felette van a hazai igényeknek. Ez tovább bővíthető, mivel az ország rendelkezik olyan kimerült szénhidrogénmezőkkel, amelyek relatív kis beruházással földalatti gáztárolókká alakíthatók. Magyarország előnyösebb geológiaival rendelkezik, mint a legtöbb szomszédos ország, így ha átjárhatók a piacok és megvan a bizalom, akkor Magyarországon lehetne betárolni a kék fűtőanyagot több szomszédos ország számára is a téli időszakra.
Másrészt nagyon lényeges a jogi környezet. Ilyen szempontból nagyon dicséretes, hogy a magyar állam nem engedte, hogy a szerb-magyar határkapacitás jelentős részét a Gazprom vásárolja fel, és elhalasztotta tavaly áprilisban a tendert. Az ellenkező eset azzal a következménnyel járt volna, hogy az orosz cég túlságosan erős pozíciókat építhetett volna ki a hazai gázkereskedelemben, mivel csak neki lett volna elegendő földgázkínálat a kezében. Nagyon fontos ezért, hogy a szabályzó megfelelő politikai eszközökkel fenntartsa ezt a versenyhelyzetet és a harmadik fél elérését, mivel ennek a hozadéka bőven meghaladhatja azt a politikai előnyt, ha egyik vagy másik felet előnyös helyzetbe hozzuk. Szerencsére Magyarország jó irányba halad ezen a téren, és kellő bizalommal néhány éven belül a magyar gázárak lehetnek irányadóak Közép-Kelet Európában.
Ha nem figyelünk azonban oda, könnyen kikerülhetünk ebből a helyzetből. A szomszédos országok és Magyarország külön-külön nem bírnak óriási fogyasztással. Együtt azonban már megközelítjük a német szintet, hiszen Németország 2019-ben 81 milliárd köbméter földgáz fogyasztott, míg Magyarország és a szomszédos hét ország együtt 72 milliárdot használt fel ebben az évben. A régió és Magyarország számára is nagyon fontos ezért, hogy ne alakuljon ki piaci monopólium az import, a kereskedelem vagy a szállítás területén, és a régió olyan infrastruktúrát és jogi környezet alakítson ki, ami ezt hosszú távon is biztosítja.
Tech
Fontos