A világrend változik, csak a kormány álláspontja nem, így hazánk elszigetelte magát saját szövetségesi rendszerén belül. Itt a G7 Holnap aktuális fejezetének vége.
Orosz külpolitikai dokumentumokból jól kivehető módon Oroszország ukrajnai háborúja csak eszköz a saját elvárásainak megfelelő, új nemzetközi rend kivívására.
Régiónkban a katonai és geopolitikai súlypont északra tolódott, s mivel e területen Lengyelország a legnagyobb kiterjedésű ország, amely ráadásul közvetlenül érintkezik Ukrajnával, jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
Ellenzékben az „értékalapú”, kormányon pedig az „érdekalapú” Kína-politika jellemző Magyarországon, akárcsak a legtöbb európai országban.
Honfitársainkat meg kell győznünk, hogy érdekünk Ukrajna támogatása, és ezért akár komoly áldozatokat is érdemes felvállalni.
A rezsimérdek abszolút primátussal bír a külpolitikában a nemzeti érdek felett.
A török kormány az egyre rosszabbá váló gazdasági helyzet és külpolitikai izoláció miatt konstruktívabb hangnemet üt meg Nyugattal, miközben Kelet felé keresi a partnereket.
Megváltozott a német külpolitikai gondolkodás, és ezt Magyarországnak sem szabadna figyelmen kívül hagynia.
Az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel, ha egy szövetségese túl közel kerül Oroszországhoz és Kínához.
Ami a magyar Európa-politika látszólag érthetetlen, különutas epizódjai mögött áll, az egy harag-szégyen körforgás. Orbán-diplomácia – a politikai pszichológia értelmezésében.