Az életminőség mérése és az azon alapuló mutatók meghatározóak a költséghatékonyság vizsgálata, és így az egészségpolitikai döntéshozatal során.
A magyar egészségügyet kiemelkedően nagy arányban finanszírozza magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve a lakosság.
Senki sem szereti, ha nem jut pénz egy új egészségügyi technológiára, de súlyos következményei lennének, ha nem húznák meg valahol a határt.
Ha javul az alkalmazottak egészségtudatossága, akkor csökkennek az egészségügyi kockázatok és kiadások a vállalatnál és egyéni szinten is, a termelékenység pedig nő.
Politikai erődemonstráció a kórházi adósságok központosított tárgyalása, amely az esetleges megtakarításnál több kárt okoz.
Vannak még európai országok, amelyek olyan keveset költenek egészségügyre, mint mi, de szinte kivétel nélkül jobb szolgáltatást hoznak ki belőle, és náluk az emberek is tovább élnek.