Az Egyesült Államok április 6-án politikai megfontolásokból fekete listára helyezett számos orosz oligarchát, politikust és cégeiket, köztük a világ alumínium gyártásának egyik vezető szereplőjét, a United Co. Rusal csoportot. A céget gyakorlatilag elvágták attól, hogy a fejlett nyugati világ országaival kereskedjen. A Trump-kormányzat többek között ezzel a lépéssel igyekezett megbüntetni Oroszországot, miután (nem először) brit földön végeztek egy volt orosz kettős ügynökkel.
A szankció első hatása az volt, hogy a Rusal elvesztette a tőzsdei értékének felét, az alumínium, és főleg a fém előállításának nyersanyaga, az alumínium-oxid ára pedig az egekbe emelkedett. Utóbbi jelenleg már 25 százalékkal kerül többe, mint a szankció előtt, és még mindig megy felfelé.
A Rusal tulajdonosa Oleg Gyeripaszka, az orosz oligarchák egyike (egyben a Strabag résztulajdonosa is), aki megkötötte Putyinnal a szokásos hallgatólagos egyezséget: megtarthatja a megkérdőjelezhető módon szerzett vagyonát, ha nincsenek politikai ambíciói, és hajlandó együttműködni a Kremllel. Az orosz kormány, amellett, hogy elítélte az amerikai lépést, azonnal jelezte is, hogy szükség esetén nem hagyja csődbe menni a 60 ezer oroszországi alkalmazottat foglalkoztató Rusalt, vagyis hitelezi a cégóriást, ha rászorul.
A szankció közvetett hatásai azonban a bejelentés utáni tizedik napra már jobban látszanak: az iparág globális szinten kezd káoszba süllyedni.
Az alumínium előállításának négy fő szereplője van:
A Rusal a köztes lépésekben is fontos szereplő, Írországtól Jamaicáig vannak üzemei, és kiesése olyan zavart okoz az ellátási láncban, amely más cégóriásokat is magával ránt. Az olvasztókemencéknek állandóan menniük kell, mert a leállításuk és újraindításuk olyan energiaigényes, hogy üzletileg óriási veszteséget okoz, ezért most mindenki élet-halál harcot folytat a nyersanyagért.
További érdekesség, hogy az USA-ban már eddig drágult sokat az alumínium, miután – szintén a Trump-kormányzat – védővámot vezetett be az acél mellett az alumínium importjára is.
A Rusal egyik legnagyobb problémája most az, hogy hiába tudna fizetni kötvényeseinek, a mostani helyzetben úgy tűnik, nem tud: a szankciók miatt a céggel nem működhetnek együtt a klíringházak. Így nem tudja kifizetni hitelezőit, azaz technikai csődbe kerül.
A Kínán kívüli alumíniumgyártás Rusal utáni második legnagyobb szereplője például az ausztrál-brit gyökerű Rio Tinto csoport, és logikus feltételezés lenne, hogy a Rusal kizárásából most degeszre keresi magát, de ahogy a Bloomberg is írja, óriási gondban van, mert nem tudja kezelni a globális ellátási lánc szétesését. A Rio Tinto például bauxitot adott el eddig a Rusalnak, és alumíniumot vásárolt tőle, amit továbbadott a késztermék gyártóknak, most azonban vis maior, azaz elháríthatatlan külső okokra hivatkozva számos nagy rendelését le kellett mondania. Ami azt jelenti, hogy ha nem sikerül megnyugtatóan pótolni az ellátási lánc kieső szemeit, akkor előbb-utóbb a gyárak is nyersanyaghiányba ütköznek majd.
Vállalat
Fontos