Idén eddig az arany ára dollárban közel 24 százalékot emelkedett, és az elemzők többsége külföldön és idehaza is úgy véli, hogy a további irány is a felfelé lesz. Számos egyéb tényező mellett ennek az az oka, hogy sokan tartanak attól, hogy a világ nagy jegybankjainak pénznyomtatása miatt előbb vagy utóbb felpörög az infláció.
A pénzzel szemben az arany kínálatát nem lehet mesterségesen növelni, de azért a mennyisége így is évről évre bővül valamennyivel a bányászatnak köszönhetően, hiszen az egyszer már felszínre hozott mennyiség döntő része nem veszik el, mivel az arany korlátlan alkalommal újrafelhasználható. (A körforgásból csak akkor esik ki, ha mondjuk egy mobiltelefon a szemétlerakóba kerül, áramkörének aranytartalmával együtt.)
Ez alapján könnyű belátni, hogy az arany értékállóságával kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon mennyit lehet még kibányászni belőle. Sok nyersanyaghoz hasonlóan az arannyal kapcsolatban is megfogalmazódott a hozamcsúcs elmélete, amely a kőolaj esetében úgy nézne ki, hogy a kitermelés egy harang alakú görbét követve előbb lassan, majd gyorsan fut fel, a leszálló ág pedig szimmetrikusan követi ezt a mintát.
Az olajjal kapcsolatban a kőzetrepesztéses technológia – legalábbis egy időre – keresztülhúzta ezt a számítást, az aranynál azonban egyelőre nem látszik ilyen áttörés. Így a nagy kérdés az, hol járunk most a csúcshoz képest; még akkor is, ha ebben az esetben a BBC által megkérdezett szakemberek nem drámai, hanem szép fokozatos hanyatlásra számítanak.
Az Arany Világtanács adatai szerint a kitermelés 2008 után fokozatosan emelkedett, tavaly viszont már a 3531 tonnás érték egy százalékkal kisebb volt, mint 2018-ban. A szervezet szóvivője a BBC-nek azt mondta, hogy ezzel együtt elhamarkodott lenne mindenkori csúcsról beszélni; igaz, a következő években folytatódhat a kitermelés hanyatlása a készletek kimerülése miatt, amit új jelentős felfedezések egyre kevésbé tudnak ellensúlyozni.
A becslést nehezíti, hogy mint minden nyersanyag esetében, itt is különbség van az elméletileg kiaknázható és a gazdaságosan kitermelhető készletek nagysága között, és az utóbbit nyilvánvalóan befolyásolja az adott nyersanyag ára. Egy szakmai becslés szerint a Recsk környékén kitermelhető arany nagyjából másfél milliárd dollárt érhet, jó ideje mégsem vállalkozik erre senki, sőt, a területet rekultiválják.
Mindenesetre az amerikai földtani szolgálat a világszerte gazdaságosan kibányászható összes arany mennyiségét 50 ezer tonnára becsüli, miközben a történelem során már felszínre hozott mennyiség nagyjából 190 ezer tonna. Vagyis
a gazdaságosan kinyerhető készletek durván 80 százalékára már rátette a kezét az emberiség.
De ez tényleg durva becslés, hiszen a robotok bevetése a bányákban, illetve általában a technológiai fejlődés valószínűleg valamelyest növeli majd a gazdaságosan elérhető készletek nagyságát. Az ár hatása már összetettebb kérdés, hiszen nominálisan az augusztusi 2067,15 dolláros unciánkénti ár ugyan valóban rekord, de ha figyelembe vesszük az (amerikai) inflációt, akkor a pontosan meghatározható*Léteznek becslések a korábbi történelmi korokra is, de azok természetesen nem lehetnek pontosak. csúcs 1980. január 21-én volt 2839,72 dollárral.
Arra mindenesetre már nem igazán számítanak a szakemberek, hogy új óriáslelőhelyeket fedeznek fel, mert nem sok olyan terület van, amelyet nem vizsgáltak át meglehetősen tüzetesen. Még antarktiszi lelőhelyekről is tudnak, az ottani mostoha természeti viszonyok miatt azonban nehéz elképzelni, hogy gazdaságos legyen a kitermelés. Ugyanez mondható el az óceánok fenekén elszórtan lévő aranyról, valamint az űrbéli – például a Holdon található – készletekről is.
A fenti számokból mindenesetre az is kiderül, hogy ha stimmel az 50 ezer tonnás becslés, és nem lassulna le a kitermelés, akkor már 14-15 év alatt elfogynának a gazdaságosan kitermelhető készletek.
Pénz
Fontos