Amióta feltalálták a GDP-t, azóta szeretnék a közgazdászok meghaladni ezt a sok szempontból korlátolt mérőszámot. Az, hogy egy ország sikerét pont az évente megtermelt bruttó hozzáadott értékre próbálták összesűríteni, az utóbbi időben a gazdaság átalakulásával egyre félrevezetőbbé vált. De az igazi, ennél régebbi probléma mégis az, hogy a GDP egy folyam típusú mérőszám, nem pedig egy állomány.^*Nem stock, hanem flow. Tehát nem a nemzetek évek alatt felhalmozott vagyonát, hanem a minden évben újra és újra megtermelt értéket méri.

A Világbank most kiadott egy vaskos tanulmányt, amiben ezt a problémát igyekeznek megoldani. Két évtizednyi munkával létrehoztak egy mutatót, ami a természeti és megtermelt javaik, külföldi vagyonuk és humán tőkéjük alapján próbálja meghatározni az egyes országok vagyonát. 141 ország esetében meg is nézték, hogyan alakult ez a nemzeti összvagyon 1995 és 2014 között.

De mi a baj a GDP-vel? A Financial Times példájával: képzeljünk el egy idősödő befektetési bankárt nettó egymillió forintos fizetéssel és egy fiatal kertészt, aki havonta 150 ezer forintot visz haza. Innen nézve a bankár nyilván jóval gazdagabb a kertésznél. A GDP számítása is hasonlóan történik, arra vonatkozik, hogy egy adott időszak alatt mekkora értéket termel meg egy ország pénzben kifejezve.

De ha a teljes képet nézzük, akkor azt is számításba vehetnénk, hogy a jól kereső bankár éppen túl van egy váláson, ami után nyakig ül az adósságban, egyébként kirúgás előtt áll, arra sincsen jó esélye, hogy új munkát találjon, ráadásul kokainfüggő, ami nem olcsó dolog. Közben viszont a kertész, aki egyébként komolyan érdeklődik a műszaki tudományok iránt, éppen megörökölt egy jól termő szőlőbirtokot, amelyet több tízmillió forintos áron el is tud adni, és az így befolyt pénz töredékéből finanszírozni tudja mérnöki tanulmányait egy elismert külföldi egyetemen.

Így már fordul a kocka, a kertész jóval vagyonosabbnak tűnik a bankárnál. Ugyanilyen bajok vannak a GDP-vel, ha országokat próbálunk összehasonlítani. Klasszikus probléma például, hogy a háborúk vagy természeti katasztrófák – az utánuk következő újjáépítések miatt – gyakran nagyot dobnak az adott ország GDP-növekedésén, pedig nehéz azt állítani, hogy ezek kedvező fejlemények lennének. Nem tud mit kezdeni a GDP a környezetszennyezéssel, az oktatásra költött pénzzel, a pénzügyi állományokkal és hasonlókkal sem.

A Világbank most kiadott tanulmányának legfontosabb eleme a humántőke-vagyon mérésének kísérlete: megbecsülték a világ összes lakója életpályajövedelmének – azaz az élete folyamán várható összes bevételének – jelenértékét, rengeteg különböző háztartási felmérés alapján. A felmérésen dolgozó kutatók abból indultak ki, hogy olyan mutatót szeretnének, aminek hozama lenne a GDP. Tehát mi az a nemzeti tőke, ami aztán megtermeli évente a maga GDP-ben mért hozamát.

A tanulmány szerint húsz év alatt 66 százalékkal növekedett az összes ország vagyona, főleg a dél- és kelet-ázsiai országok felzárkózása, hatalmas humántőkevagyon-növekedése miatt. Viszont rengeteg szegényebb országban, így például a szubszaharai Afrika egészében a népesség növekedése miatt csökkent az egy főre jutó nemzeti vagyon. Gazdagabb, fejlett országoknál pedig pont az elöregedés a probléma, emiatt ugyanis csökken a humántőke-vagyon aránya a vagyonszerkezetben.

Egyes országok hiába gazdagok természeti erőforrásokban, ha ezt nem fordítják át hatékonyan oktatási, infrastrukturális és intézményi fejlesztésbe, akkor akár vissza is csúszhatnak. A Világbank azt is megállapítja, hogy nagyok a nemi egyenlőtlenségek: az összes vagyon kevesebb, mint 40 százalékát birtokolják nők, és ez húsz év alatt alig két százalékpontot javult.

Magyarország egyébként 1994 óta az 1,6-szorosára növelte nemzeti vagyonát, azaz évente 2,5 százalékot gyarapodtunk az utóbbi húsz évben. Most már nem kevesebb, mint 165,5 ezer dollárnyi vagyon jut egy magyarra, ez 2014-es árfolyamon mintegy 45 millió forint. (Az egy főre jutó, összeszámolható, meglévő lakossági vagyon tízmillió forint körül lehet.)

Igaz, ez még mindig nem olyan sok, sőt, egy főre jutó vagyonban nézve még a GDP-nél is gyengébben állunk más országokkal összevetve. Miközben nominális GDP-ben az egy főre jutó német érték harmadán, vásárlóértékkel kiigazítva pedig a felén járunk, addig vagyonban csak Németország negyedén-ötödén.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz gdp Világbank Olvasson tovább a kategóriában