Hagyományos befektetői gondolkodásból kiindulva teljesen értelmezhetetlen, ami a Bitcoinnal történik. Tegnap és ma például egyszerre volt bika- és medvepiac a Bitcoin árfolyamában. Először félelmetes új rekodot ütött a kriptopénz 11,4 ezer dollár fölött, hogy aztán néhány órával később egészen 9009 dollárig zuhanjon. Ma délelőtt tízezer dollárnál járt megint, azóta újra kilencezerre esett.

Egy éve még 750 dollárért lehetett venni belőle, 2015 elején pedig kétszáz dollár körül, innen indult az elképesztő rakétázás. Ilyen elképesztő teljesítményt legfeljebb magyar oligarchák csodarészvényeinél lehet látni.

Nem csak hogy a lélektani tízezer dolláros határt vitte át a kriptopénz, az összes Bitcoin értéke most már lehagyta az éves magyar GDP-t, éppen 170 milliárd dollárnál tart, lassan a legnagyobb amerikai vállalatokkal lesz összemérhető. A GE (160 milliárd dollár), a McDonald’s (138 milliárd dollár) vagy a Nike (98 milliárd dollár) értéke mellett már el is robogott. Ha a többi, kisebb kriptopénzt – például a második legnagyobb Ethert – is hozzávesszük, akkor már háromszáz milliárdhoz közelít a teljes kriptoérték.

Itt viszont nem egy vállalatról vagy egy iparágról van szó, hanem egy olyan dologról, aminek szinte lehetetlen meghatározni a valódi, spekulációtól mentes értékét. Alapvetően minden annyit ér, amennyit az emberek hajlandóak fizetni érte abban a pillanatban, de a Bitcoin esetében bonyolítja a helyzetet, hogy egyszerűen nem létezik olyan fundamentális tényező, amihez kötni lehetne az ide-oda ugráló árfolyamot. Az uralkodó értelmezés és a hatóságok szerint a “deviza” szó használata is téves, mivel nem pénzről, hanem egy vagyontárgyról, esetleg nyersanyagról van szó.

A kriptopénzek feltűnése óta két, karakteresen eltérő álláspont alakult ki a jelenség értékelése körül.

Az egyik oldalon állnak azok, akik szerint az egész csalás és kamu. Az elmélet szerint csakis bűnözőknek és pénzmosóknak lehet hasznos a kriptopénz-technológia. Ebben van valami, hiszen eleinte túlnyomórészt tényleg kiberbűnözők, emberrablók és drogdílerek használtak, leggyakrabban a Silk Road nevű, azóta bezárt illegális piactéren. Igaz, azóta már gyakrabban használják a pénzt a tőkemozgások korlátozásainak kijátszására (például Kína, Ciprus), külföldön dolgozók a jövedelmeik adómentes hazautalására, de az uralkodó vásárlási cél a szimpla spekulatív célú felhalmozás lett.

Ez utóbbit, tehát a spekulációt a Bitcoin-kínálat szerkezete is segíti. A kriptopénzt ugyanis úgy találták ki, hogy gyakorlatilag bele volt építve az őrületes defláció és buborékképződés. A pénzből az idő előrehaladtával egyre kevesebb új képződik, és a maximális szám is rögzített (21 millió darab), miközben az érdeklődés iránta dinamikusan nő. A folyamatos felértékelődés miatt nehéz biztosítani, hogy valóban pénzként használják, hiszen minden Bitcoin-tulajdonos érezhet egy spekulatív nyomást: ha eladja, akkor lemond a hozamokról. A spekulánsok viszont hatalmasat szakíthatnak a buborék emelkedő szakaszában, közöttük is elsősorban a Bitcoin rejtélyes feltalálója, a már többször leleplezett és újra megkérdőjelezett Satoshi Nakamoto, aki a világ leggazdagabb emberei közé került a becslések szerint egymillió darabot számláló Bitcoin-pénztárcájával, amire a legelején nulla közeli áron tett szert. Nem csoda, hogy egyesek a világ legügyesebben kitalált piramisjátékának tartják a kriptopénzt.

A vita másik oldalán viszont azok vannak, akik szerint a Bitcoin elképzelése és a mögé kitalált technológia teljesen felforgatja a pénzről alkotott hagyományos fogalmainkat. A szélsőségesen Bitcoin-optimista verzió szerint akár a világ egész pénzügyi rendszere is Bitcoin-alapra kerülhet, ez alapján – mint Matt Levine rámutat – akár több millió dollárra is emelkedhet egy egység értéke, ha a világ összes értékét Bitcoinban számoljuk. A két szélső álláspont között pedig tavaly uralkodóvá vált az a hozzáállás, ami a szabályozatlan Bitcoin ezoterikus árfolyammozgásáról lehámozta a mögötte lévő, valóban forradalmi – bár a nyilvánosság nagy része számára messze túl bonyolult – blokklánc technológiát, ami a gazdaság legkülönbözőbb területein, főleg a fizetési rendszerben és a cégek back office-aiban hatalmas változásokat hozhat.

A vita 2017 végére úgy tűnik, eldőlt. A Bitcoin elfogadottsága a pénzügyi világban az árfolyamához hasonló meredekséggel nő.

Ezt talán az egyik legnagyobb amerikai bank, a JP Morgan esete mutatja a legjobban, ahol a vezérigazgató, Jamie Dimon szeptemberben még arról beszélt, hogy meggyőződése szerint mekkora átverés, lufi és hülyeség ez az egész Bitcoin-őrület, hogy aztán egy hónappal később már az ő bankja is jelezte, hogy nyitottak a kriptodevizák felé. (A Bloomberg nemrég egészen kimerítő infografikán ábrázolta, melyik tekintélyes közgazdász és nagybefektető hol áll a Bitcoin-vitában.) Közben a legnagyobb pénzügyi szolgáltatók, például a CME Group vagy legutóbb a Nasdaq azon versenyeznek egymással, hogy ki tud előbb előállni egy olyan határidős termékkel, ami a hétköznapi – tehát nem hekker/bűnöző – emberek számára is elérhetővé teszi a Bitcoin-befektetéseket. Már a Budapesti Értéketőzsdére is készül egy kriptopénzes befektetésekkel próbálkozó cég.

A hétköznapi befektetők beözönlése több dolgot jelenthet. A buborékoknál gyakran ez jelzi a csúcsot, az eddigi spekulánsok arra használhatják az új, kevésbé dörzsölt befektetők beáramlását, hogy realizálják az – utóbbi egy éves időtávon több mint ezer százalékos – profitot és kilépjenek a piacról. Viszont ha sokan ilyen magas szinten is hajlandóak vásárolni, az akár új lökést is adhat spekulációnak, amiből még nagyobb buborék lehet.

A legnagyobb kérdés az lesz, hogy hogyan reagálnak a hagyományos pénzeket uraló hatóságok, a világ jegybankjai. Egyelőre igyekeznek azt mutatni a hagyományosan konzervatív beállítottságú jegybankárok, hogy mennyire félvállról veszik a jelenséget, ami annyiból érthető is, hogy a jegybankok sokkal nagyobb pénzekkel játszanak, az amerikai bankrendszer teljes mérlegfőösszege például 16,7 ezer milliárd dollár, a Bitcoin százszorosa.

De több nyilatkozatból is érezhető, hogy felütötte fejét az aggodalom a jegybankoknál. Ha összeomlanak a kriptopénzek, akkor őket fogják felelőssé tenni, nyilatkozta nemrég az Európai Központi Bank egyik kormányzója. Ha viszont a most tapasztalt ütemben nő a népszerűségük, akkor az a veszély, hogy a jegybankok fejére nőnek a kriptopénzek. Az már eddig is kiderült, hogy nagyjából tehetetlenek, amikor be akarják szabályozni ezeket a központi entitás nélküli hálózatra épülő rendszereket, amelyek az egész mostani pénzügyi rendszer alapjait kérdőjelezik meg. Eddig csak Japánban tettek kísérletet a Bitcoin-tőzsdék szabályozására, néhány másik országban (például Dél-Korea, Kína) megkísérelték betiltani az egészet, érdemi siker nélkül. Több jegybank is jelezte, hogy próbál kísérletezni digitális pénzekkel és a blokklánc-technológiával, de egyelőre nem látni, ezek miben lesznek vonzóbbak a mostani kriptopénzeknél.

Más kérdés, hogy ha használható pénzről van szó, akkor nehéz versenyezni a jegybankok mostani pénzeivel. Bármennyire is ósdiak ezek a Bitcoinhoz képest, annyi előnyük van, hogy a pénzmennyiség igazításával a jegybankárok el tudják érni, hogy megfeleljenek az árstabilitás követelményeinek. A Bitcoin utóbbi időben tapasztalt árfolyamemelkedése viszont csak arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen hihetetlen deflációt kódoltak bele.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Tech bitcoin kriptodeviza kriptopénz Olvasson tovább a kategóriában