Szeptembertől már nem lehet az új típusú személyi igazolványokhoz (eSzemélyikhez) elektronikus aláírási lehetőséget kérni. Miért, eddig lehetett? – kérdezhetnek most vissza sokan, ami már önmagában is jelzi, hogy mekkora kihasználatlan lehetőség maradt ez az állami szolgáltatás, amely 2016 tavasza óta volt elérhető, az évek alatt folyamatosan fejlesztették is, ám ennek ellenére az ismeretlenség homályába veszett.
A Belügyminisztérium adatai szerint 2024 júliusának végén összesen 9 millió kártyaformátumú személyi igazolvány volt a lakosságnál, és ebből 7,88 millió alkalmas is volt e-aláírásra. Csakhogy az elmúlt évek statisztikái alapján az állampolgároknak körülbelül mindössze 1-1,5 százaléka aktiválta ezt a funkciót (mert az nem volt automatikus, csak külön kérésre tették meg), vagyis összesen csak 80-120 ezer körül lehet az e-aláírásra gyakorlatban is használható személyik száma.
Ez országos szinten szinte semmire sem elég, és a szám nem fog nőni, mert szeptembertől ebben a formában már nem adnak ki új aláírásokat. Aki aktiválta a szolgáltatást, annak a két évre szóló lehetőség még megmarad, de utána várhatóan megszűnik. Az eSzemélyihez kötött aláírást így lényegében fokozatosan kivezetik, mert helyette jön egy másik megoldás, a most induló, de részleteiben még alig ismert Digitális Állampolgárság Program (DÁP) részeként.
Lesz tehát továbbra is lakosságnak szánt állami hátterű e-aláírás, de nem azon a hordozón, amit nyolc éven keresztül fejlesztettek.
A csippel ellátott okos személyik egyébként sok digitális megoldásra képesek, de most már az lesz a kérdés, hogy bármire használhatók lesznek-e. A DÁP ígérete szerint ugyanis a személyazonosító funkciójuk a mobiltelefonra lesz költöztethető, tehát a plasztiklapot ezentúl nem kell feltétlenül magánál hordania senkinek csak azért, hogy igazolja magát.
A személyin több fontos adat is biztonságosan tárolható, többek között a TAJ-szám is, de mivel azt az egészségügyi ellátásban még nyolc év elteltével sem tudják kiolvasni, ez is haszontalan funkció marad. Ha pedig még e-aláírásra sem lehet majd bevetni a plasztikot, akkor tényleg be lehet rakni az asztalfiók mélyére. Márpedig biztosan nem ez volt a cél, amikor 2016-ban az eSzemélyit bevezették és a fejlesztéseket elindították.
Ha az eSzemélyi igazán sikeres lett volna, akkor ma a lakosság 88 százaléka alá tudna írni vele szerződéseket és bármilyen hivatalos dokumentumot személyes jelenlét nélkül.
A gyatra eredmény azonban több szempontból sem meglepő. Egyrészt a kormányzat nem kapcsolt edukációt a szolgáltatáshoz, nem magyarázta el az embereknek, hogy miért lenne jó az új személyihez e-aláírást is igényelni.
Az igénylés sokaknak túl bonyolult volt, többnyire még egyszer be kellett menni egy kormányablakba az e-aláírás szerződést személyesen megkötni és a szükséges PIN-kódot kikérni-megadni. A rendszer egyébként is elég kafkai módon működött, a kártyás személyihez kapott további plasztik kártyák, a zöld és a kék, illetve a különböző hat- és hétjegyű PIN-kódok, PUK-kódok vagy a CAN szám dzsungelében nagyon hamar el lehetett veszni. Az útmutató leírások bürokratikus nyelvezetét nehéz volt értelmezni, az aktiváláshoz pedig a számítógépre és általában még a mobiltelefonra is külön szoftvereket kellett letölteni. Ezek beállításához olykor nem alapfokú informatikai ismeretekre is szükség volt.
Ráadásul az elmúlt években párhuzamos megoldások is kiépültek, a legfontosabb ezek közül az Ügyfélkapuhoz kapcsolt szolgáltatások fejlesztése lett. Az ügyfélkapus regisztráció az állam és a lakosság (sőt akár az egyéni vállalkozók) közötti ügyintézést sok esetben egyszerűvé és digitálissá tette, ami hasznos, de az eSzemélyit a gyakorlatban kinyírta. Minek kellene például digitális aláírással bajlódni egy adóbevallással, ha az pár gombnyomással anélkül is beadható?
A legérdekesebb állami lépés az AVDH (Azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés) bevezetése volt. Ezt az egyébként nagyon praktikus szolgáltatást korábban mi is részletesen bemutattuk, a lényege az, hogy pdf dokumentumokat lehet vele elektronikusan aláírni úgy, hogy a magánszemélynek nincs elektronikus aláírása, csak ügyfélkapus elérése.
Az AVDH sok esetben jól használható, még két magánszemély között is létrehozható vele például szerződés, de csak Magyarországon érvényes, és a DÁP indulásával ez is megszűnik.
A magánszektorban ma széles körben elterjedt gyakorlat, hogy a dokumentumot a szolgáltató elküldi az ügyfélnek e-mailben, az kinyomtatja, aláírja papíron, az aláírt példányt beszkenneli vagy a mobiljával lefotózza, és a képet visszaküldi e-mailben. Bármennyire is modernnek tűnik ez a módszer, valójában nagyon messze van ténylegesen digitális ügyintézéstől.
Sok szolgáltatócég az első, személyes megjelenéshez kötött szerződéskötés után digitális ügyfélkezelésre, ügyfélszolgálatra és online díjfizetésre állt rá, de ez sem teljesen digitális ügyintézés, hiszen egyszer mindenhova be kell menni, és a bonyolultabb ügyeknél is sok esetben megmaradt a papír alap.
A DÁP-nak gyorsan működőképesnek kellene majd lennie, mert az e-aláírás hamarosan újabb fontos szerepet kap: januártól már csak e-aláírással lehet ügyvédi meghatalmazást adni az ingatlanos ügyintézésekhez. Az eSzemélyihez kapcsolt aláírás azonban a lakosság 98 százalékánál nincs meg, és az AVDH sem lesz már használható, azaz a sima ügyfélkapus regisztráció sem fogja megoldani a helyzetet. A DÁP-nak kellene átvenni ezt a szerepet, máskülönben meghatalmazást adni csak a kormányablakba betérve lehet majd.
Közélet
Fontos