A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel, és az élet végi autonóm döntések biztosításáért küzdő Karsai Dániel alkotmányjogász népszavazási kezdeményezését a Nemzeti Választási Bizottság elutasította, az Emberi Jogok Európai Bíróságán a Karsai vs. Magyarország ügy tárgyalása után kora tavasszal várható a magyar törvényhozásra nézve lényegében kötelező ítélet. Karsai mindeközben járt a parlamentben is, és az akkor még államfő Novák Katalinnal is egyeztetett.
Karsai aktív részvételével egy széles társadalmi vita kezdődött az élet végi döntésekről, az eutanáziáról vagy az asszisztált öngyilkosságról. Több európai országhoz hasonlóan.
Tény, hogy nemzetközi szinten a magyar szabályozás – függetlenül attól, hogy mi történik a gyakorlatban – nem extrém, ahogy például az európai országokban is még mindig többségben vannak az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot kriminalizáló országok.
De az elmúlt években számos európai országban mozdult el a kérdés az egyéni autonómia életvégi kiterjesztése felé: új szabályozások születtek, ahol pedig már működtek ilyen jogintézmények, a számon tartott esetek száma növekedett, a kérvényezők köre szélesedett.
Az életvégi döntések és ezen belül az eutanázia ilyen vagy olyan formában konkrétan és tudatosan több ország jogrendjébe bekerült – érdekes példa a jelenség körüli diskurzusra a trenddel erősen kritikus Michel Houellebec francia író, aki egy esszéjében “a halál európai módjaként” keretezte az eutanázia és asszisztált öngyilkosság terjedését.
Az első eutanáziaszabályozás Hollandiában született meg a kétezres évek elején, több mint 20 évnyi aktív társadalmi párbeszéd – és a szürkezónás eutanáziagyakorlatok – után. Azóta több ország hozott hasonló alapon törvényeket, ezeket általában vitákat generáló nyilvános esetek, sok éves társadalmi párbeszéd, és számos kacskaringós jogi eljárás, per, vétó előzte meg.
Jelenleg az eutanázia vagy asszisztált öngyilkosság valamilyen formája legális Európán belül
Európán kívül Kanadában, Új-Zélandon, az Egyesült Államok és Ausztrália egyes területein létezik még a jogintézmény. A szabályozás részletei eltérők, de nagy általánosságban a következők a feltételek: a kérelmezőnek gyógyíthatatlan halálos betegnek és beszámíthatónak kell lennie, önkéntesen, többször ki kell fejeznie szándékát a halálra, a halált okozó szert végül pedig saját kezűleg alkalmazza.
Franciaországban, ahol a mélyszedáció legális, éles viták zajlottak és zajlanak a kérdésről, Írország pedig nemrég került közel egy eutanáziatörvény elfogadásához, de az végül nem történt meg.
Ausztriában, Finnországban és Norvégiában a gyógyíthatatlan halálos betegek dönthetnek úgy, hogy nem vetik alá magukat élethosszabbító kezeléseknek, mint például a mesterséges táplálás – ez hasonló a magyar helyzethez, de ezen országok fenti szabályozását inkább a palliatív ellátás kategóriájába szokták sorolni.
Ahol már korábban bevezettek ilyen jogintézményt, a kérelmezők köre szélesedett, az esetek száma nőtt.
Ha az abszolút, nem lakosságarányos számokat nézzük, akkor nem Hollandiában élnek legtöbbször az eutanázia vagy asszisztált öngyilkosság lehetőségével: 2021-es adatok szerint Kanadában 10 064-esetet rögzítettek, míg az Egyesült Államokban több mint 1300-at. Az Egyesült Államokban az eutanázia valamilyen formája 11 államban legális: 2016 óta például Washington DC-ben az orvosok felírhatnak halált okozó szert egyéni használatra.
Kanadában az eutanázia 2016-os bevezetése óta a számok évről évre nőnek, 2020-ról 2021-re mintegy 35 százalékkal nőtt az esetszám, így az összes halálesetnek 1-2 százalékát teszik ki. Ugyanakkor például Quebec-ben volt olyan, hogy elérték a halálozások 7 százalékát, de az országos adat csupán 3 százalék.
Közélet
Fontos