1996 óta nem volt arra példa, ami a magyar gazdaságban bekövetkezett. Még a 2008-as válságot követően sem. Az előző negyedévhez képest az egymást követő negyedik negyedévben volt recesszióban a magyar gazdaság^*A 2008-as válságot követően a legrosszabb időszakban 6-ből 5 negyedévben csökkent a gazdasági teljesítmény az előző negyedévhez képest, de ezen belül nem volt négy egymást követő ilyen negyedév (igaz ugyan, hogy csak egy nullás negyedév ékelődött a visszaesések közé). Nagy különbség viszont a válságot követő időszakhoz képest, hogy akkor a rossz gazdasági teljesítményt a munkanélküliség csaknem 3 százalékpontos emelkedése követte, a tavalyi év közepétől idén nyárig viszont úgy csökkent kisebb mértékben, de konzekvensebb módon a magyar GDP, hogy közben a munkanélküliség alig, 0,2 százalékponttal emelkedett csak.

A 15-64 évesek korcsoportban összesen 189 ezer munkanélküli volt a második negyedévben, ami a tavalyi év hasonló időszakához körülbelül 36 ezerrel több munkanélkülit jelent. Ez ugyan nem kevés, de a 2008 utáni időszakhoz képest a bővülés mértéke elenyésző, akkor ugyanis 2008 és 2009 harmadik negyedéve között kb. 110 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma (jóval magasabb, 320 ezres bázisról).

Ráadásul most a kilátások sem rosszak egyes felmérések szerint. Miközben egy évvel ezelőtt a ManpowerGroup munkaerőpiaci szolgáltató vállalat több mint 500 cég megkérdezésével készülő felmérését amiatt idéztünk, mert aszerint az energiaválság árnyékában több cég tervezett leépítést, mint bővítést, ennek a felmérésnek a legfrissebb adatai szerint most már ennek az ellenkezője igaz. 

Az idei év utolsó három hónapjában ugyanis a hazai munkáltatók 31 százaléka tervez bővíteni, miközben csak 19 százalék tervez munkaerőt elküldeni. A 41 országban, ahol a cég ezt a felmérést elkészíti, Magyarországon mérték a legnagyobb javulást a munkaerőpiaci kilátásokban, és az is érdekes, hogy ez már egymás után a második negyedév, amiben 30 százalék felett mérték a bővíteni tervezők arányát.

A hazai kilátások változása mellett persze érdemes megemlíteni, hogy a felmért 41 ország között a magyarországi toborzási tervek kifejezetten visszafogottnak számítanak. Ebből viszont az is következik, hogy mivel mind a 41 országban pozitív kilátásokat mértek, miközben a gazdasági kilátások máshol sem fényesek, a munkaerőpiaci és tágabb gazdasági trendek elcsúszása nemzetközi trendnek számít. 

Ahogy Daniel Kral, az Oxford Economics makrogazdasági elemzője nemrég egy posztban fogalmazott a 2008 utáni és a mostani európai helyzetet összevetve, akkoriban a munkahelyek bővülése nélkül zajlott a gazdasági kilábalás (jobless recovery), most úgy néz ki, hogy szinte teljes foglalkoztatottság mellett van recesszió. 

Az elmúlt évtizedekben ahhoz voltunk szokva, hogy a gazdasági visszaesésekre a vállalatok elbocsátásokkal reagálnak, ami a munkanélküliség jelentősebb növekedését eredményezi.

Ez az alapvető gazdasági összefüggés látszik tehát megdőlni az elmúlt időszakban.

A jelenségre ugyanakkor több magyarázat is van. Ezek egy része kifejezetten a mostani gazdasági válság sajátossága, mások viszont a munkaerőpiac szerkezetének alapvető változásárol árulkodnak. Ebben a cikkben ezeket a magyarázatokat mutatjuk be részletesebben.

Demográfia

Kezdjük a magyarázatok közül a magyar munkaerőpiaci strukturális átalakulásával. Itt nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a munkaképes népesség fogyása olyan krónikus munkaerőhiányt okoz, amitől nagyon messze volt a magyar gazdaság a 2008 körüli időszakban.

Az elmúlt bő egy évtizedben évente nagyjából 40-50 ezerrel csökkent a munkavállalási korú népesség, aminek jelentős részt demográfiai okai vannak, és ugyan a gyakorlatban a kivándorlásnak is ilyen hatása van, ezt a statisztikákban kevésbé látjuk, mert a külföldön foglalkoztattak egy része megjelenik a hazai foglalkoztatottsági adatokban is.

Mivel ennek a csökkenésnek a hatását csak az elmúlt években kezdte valamelyest ellensúlyozni a vendégmunka hazai felfutása,

a 2023-as munkaerőpiac egyszerűen már nem ugyanaz a munkaerőpiac, amin 2010 elejére csaknem 12 százalék körül tetőzött a munkanélküliség.

Habár a Központi Statisztikai Hivatalnak kifejezetten van egy “munkavállalási korú népességre” vonatkozó mutatója, mivel 2009 és 2022 között a nyugdíjkorhatár változásával többször is változott, hogy milyen korcsoport számít ilyennek, a demográfiai trend hangsúlyozása érdekében a 15-64 éves korcsoportba tartozó népesség alakulását mutatjuk be az alábbi ábrán, ami leginkább megközelíti a munkavállalási korú népesség mostani definícióját (15-65 évesek). 

Az látszik, hogy 2009 és 2022 között csaknem 600 ezerrel, évente átlagosan 45 ezer fővel csökkent ennek a korcsoportnak a létszáma. Ezzel párhuzamosan pedig a munkanélkülieket, alulfoglalkoztatottakat, dolgozni akaró, de aktívan munkát nem keresőket és az inaktívakat (pl. kisgyerekes anyákat) magába foglaló potenciális munkaerő-tartalék több mint felére csökkent, és már uniós mezőnyben is kiemelkedően alacsonynak számított. 

A munkavállalási korúak számának csökkenése ráadásul nem lassul, az Eurostat előrejelzése szerint például kicsit szűkebb csoportnak számító 20-64 éves lakosság száma az idei 5,78 milliós értékről 2030-ra 5,66 millióra csökken majd. És ugyan mindezt az utóbbi években már ellensúlyozza a kormány által ösztönzött gazdasági migráció, a vendégmunkások száma a 2019 eleji 50 ezer környékéről idénre 81 ezerre nőtt, ez az évenként átlagosan kevesebb mint 10 ezer fős növekedés tehát messze nem fedi le teljesen a munkavállalási korú magyarok fogyását.

Adósság és nyereség

A demográfiai helyzet hosszú távú trendjével ellentétben kifejezetten a mostani gazdasági visszaesés sajátossága, hogy egyes mutatók alapján a cégek helyzete jobb, mint a 2008-as válság után. Mindez pedig arra is hatással van, hogy a cégek mennyire érzik szükségesnek, hogy akár elbocsátásokkal javítsák a pénzügyi helyzetüket.

Az egyik ilyen mutató a céges profitabilitás, amely a járvány utáni újranyitást követően, 2021-től kezdve megugrott Magyarországon és más európai országokban is, ahogy erre a Magyar Nemzeti Bank (MNB), a Nemzetközi Valutaalap, vagy például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elemzései is rámutattak. Az MNB júniusi Inflációs jelentése szerint az elmúlt két évben a cégek Magyarországon a magasabb nyereségesség érdekében nagyobb mértékben emelték az áraikat, mint azt a költségek növekedése indokolta volna. Magasabb nyereségesség mellett pedig nem szükséges alkalmazottakat elbocsátani.

Ennek a tényezőnek a jelentőségét és a jelentőség időbeli alakulását is nehéz ugyanakkor pontosan bemutatni, ugyanis a cégek profitabilitására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre igazán pontos adatok, ahogy arra a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének jegybank által használt mutatójáról is szóló írása rámutat. Mindezek mellett viszont feltételezhető a jelentőség csökkenése, hiszen a nyereségesség növekedéséhez a járvány utáni újranyitásokkal összefüggő keresletnövekedés is hozzá kellett hogy járuljon, ez viszont – ahogy arra egyébként az MNB is rámutatott – a reálbércsökkenés és a kiskereskedelmi forgalom összeomlása alapján már nem jellemző az elmúlt hónapokban.

Ennél valamivel jobban nyomonkövethető és fontosabb tényező is lehet, hogy – ahogy arra az ING augusztusi elemzése is emlékeztet – mivel az elmúlt években sok cég tudott kedvező fix kamatozású hiteleket felvenni, ráadásul az idei év végéig még biztosan kitart a kis- és közepes vállalkozásokra vonatkozó kamatstop, a cégek körében jóval kisebb probléma az adósságfinanszírozás, mint a 2008-as válság idején. Amíg a nem pénzügyi vállalatok körében a nem teljesítő hitelek aránya 2008-ban 8 százalék volt, 2022 eleje óta ez az arány 3,9 és 4,2 százalék között alakul (a legfrissebb adat 4 százalék). 

Összegezve a fentieket, a nyereségességgel kapcsolatos és az adósságfinanszírozási problémák hiánya miatt sem volt akkora nyomás a cégeken, hogy elbocsátásokkal csökkentsék a kiadásaikat.

Új HR-stratégia

Az eddig bemutatott új gazdasági helyzet egy újszerű vállalati stratégiát is lehetővé tesz, amire hazai (MNB, ING) és nemzetközi cikkek és elemzések (például az OECD-országok kapcsán az Economist vagy az USA kapcsán a KBC) is felhívták a figyelmet. Ezt munkaerő-felhalmozásnak (labour hoarding) hívják, ami azt jelenti, hogy egy cég egy adott időszakban az aktuális gazdasági teljesítményhez szükségesnél több munkaerőt tart állományban, mert úgy ítéli meg, hogy az elbocsátások és az újratoborzás költsége meghaladná a bérköltségek átmeneti csökkenéséből származó hasznot.

A jegybank elemzése szerint bár ez nem egy egyszerűen beazonosítható jelenség, az egy foglalkoztatottra jutó ledolgozott munkaórák és a termelékenység csökkenése is fontos jele. Ezek közül pedig az első az idei év első negyedévében már jellemző volt, a második pedig az Eurostat adatai szerint idén április és május között már negyedik negyedéve tartott ki. Ezen kívül ugyanakkor a G7-nek nyilatkozó, különféle munkaerőpiaci szolgáltatásokat nyújtó cégek képviselői is megerősítették, hogy a mostani válságban megváltozott a cégek stratégiája.

Amíg a járvány a cégek számára hirtelen helyzetet eredményezett, amire gyorsabb és erőteljesebb válaszokat adtak, határozottabban építettek le, a mostani helyzet fokozatosan alakult ki, és a kimenetele is bizonytalanabb

– mondta Boskó Balázs, a Hays Hungary toborzó és HR-szolgáltató cég üzletágvezetője. Ennél talán még fontosabb, hogy egyedi, ideiglenes, és nem rendszerszintű okok állnak a gazdasági problémák mögött, ezért a cégek összességében óvatosabbak az alkalmazottak elküldésével kapcsolatban is. „Egyelőre inkább óvatosság jellemző, a vállalatok nem akarnak drasztikus döntéseket hozni” – mondta.

A munkaerő-felhalmozás kapcsán az is nagyon fontos, hogy ez csak ideiglenesen akadályozhatja a munkaerőpiaci adatok komolyabb romlását. A  cégek ugyanis csak abban az esetben folyamodnak ehhez, ha úgy ítélik meg, hogy a jövőben javulni fog a gazdasági helyzet, tehát van miért megtartani a munkaerőt. Alább az Európai Bizottság által havonta publikált két mutatót, az általános vállalati gazdasági kilátásokról árulkodó és a foglalkoztatási várakozásokról árulkodó indexek (Economic Sentiment Indicator, ESI és Employment Expectations Indicator, EEI) alakulását ábrázoltuk.

A cégeket arról kérdezik az indexek alapját képező felmérésben, hogy a cég létszámának és a gazdasági helyzet milyen irányú változására számítanak a következő három hónapban. Ez alapján egyrészt jól látszik, hogy a járvány óta szétváltak a gazdasági és toborzási várakozások, tavaly nyár óta pedig a toborzási optimizmus általánosabb gazdasági pesszimizmussal társul. Az is igaz ugyanakkor, hogy tavaly november és idén május között nagyot javultak a gazdasági várakozások, és átmeneti esés után június és augusztus között is javulásnak indultak. Jól látszik tehát az a vegyes kép, amiről Boskó Balázs beszámolt.

Ez persze nem jelenti azt, hogy adott esetben ne lennének leépítések, és ami még jelentősebb trend, hogy csökkent a munkaerőhiány mértéke is. „Idén a cégek szinte minden hónapban negyedével kevesebb munkaerőt rendelnek, mint tavaly. Magyarul a munkaerőpiac jelentősen zsugorodott, ami a másik oldalon persze csökkentette a piac feszítettségét is” – mondta erről Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója.

Persze ez inkább csak a nagykép, iparágtól függően ugyanis azért eltérő jelenségeket tapasztalni. A feldolgozóiparban például voltak nagyobb leépítések az utóbbi időben, de egyrészt a jelentősebb akkumulátoripari zöldmezős beruházások sok munkát kereső embert felszívnak, másrészt az iparág egészére inkább az jellemző, hogy ideiglenesen nem pótolják a kilépő munkatársakat, de a létszámot leépítésekkel nem csökkentik. De más iparágakban inkább az jellemző, hogy nem a munkaerőn, hanem egyéb kiadásokon próbálnak spórolni, vagy hogy a tapasztaltabb munkavállalók olykor maguk hagyják ott a cégeket, ahol kevesebb a projekt, ilyen módon elébe menve a leépítéseknek.

Összességében tehát egy látszólag paradox helyzet jellemző most a munkaerőpiacon, az említett tényezők együttállása miatt ugyanakkor egyelőre mégiscsak ez számít most normálisnak itthon és az említett külföldi országokban is. Az ugyanakkor biztos, hogy a munkaképes korú népességre vonatkozó trendek hosszabb távon is jelentős kihívásokat hoznak, ezért a közeljövőben mind a demográfia, mind a gazdasági migráció meghatározó témája lesz a közbeszédnek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán négyszer több munkanélkülit is el tud képzelni, de egyelőre nem látszik ekkora bajA lassulás jeleit lehet érezni a gazdasági változásokra lomhán reagáló munkaerőpiacon, de a helyzet egyáltalán nem olyan tragikus, mint amilyennek a hírek alapján tűnhet.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet demográfia gdp hitelezés HR makrogazdaság munkaerőpiac nyereség toborzás Olvasson tovább a kategóriában