Magyarország és más kelet-európai országok különleges helyzete termékeny talajt jelentett a menekültellenes politikai erőknek, akik a migráció témájával tudták mozgósítani a saját jóléti pozíciójukat féltő tömegeket – állítja Melegh Attila, szociológus, a Polányi Károly Globális Társadalmi Tanulmányok Kutatóközpont vezetője új könyvében.

A kelet-európai országok közül is leginkább azokra az országokra jellemző a legnagyobb bevándorlásellenesség, ahol a szocialista időszakban érdemi gazdasági fejlődésről beszélhettünk, és a rendszerváltás után is fennmaradtak olyan jóléti privilégiumok, amik egyre több ember számára tűntek elérhetetlennek.

A Migration Turn and Eastern Europe (A migrációs fordulat és Kelet-Európa) című könyvben Melegh történeti és szociológiai elemzését nyújtja korunk egyik leginkább megosztó témájának, a migrációnak: a kétpólusú világrend felbomlása és a globalizáció beindulása, valamint a 20. század végén kezdődő népességcsökkenés Európát és annak keleti felét egy új korszak meghatározó szereplőivé tették.

Ebben a cikkben a könyv három fontos állítását mutatjuk be, melyek új támpontokat adhatnak a migrációellenesség növekedésének értelmezéséhez.

1. Európa a globalizáció korszakában egyedülálló térség migrációs és demográfiai szempontból

Az 1980-as évek elején kezdődött a globalizáció korszaka (melyet manapság divatos temetni, de ahogy arról írtunk, mégsem biztos, hogy érdemes): ez a folyamat növekvő kereskedelmet, illetve a vámok és egyéb protekcionista politikák felszámolását, globális értékláncok kiépülését és jelentős népességmozgásokat hozott magával.

Az országok közötti migráció is jelentős növekedésnek indult ebben az időszakban: a Világbank adatai szerint 1980-ban 93,6 millió ember élt születési országán kívül, míg 1990-ben ez a szám elérte a 136,3 milliót. Az országok között vándorlók száma így ekkor tartósan gyorsabban növekedett, mint a világ népessége (ezt megelőzően a két mutató viszonya fordított volt).

Ebben a időben Európa világviszonylatban „felülvállalta” magát a bevándorlás tekintetében. A 1980-as évek óta a globális bevándorló népesség nagyjából harmada található Európában, ami egyébként arányosan mindig is jóval magasabb volt, mint a kontinens lakóinak száma a globális népességhez képest. A korszak kezdetén az európai népesség a globális lakosság 14 százalékát, ma nagyjából 10 százalékát teszi ki.

Európa az egyetlen régió a világon, amit a globalizációs korszak kezdete óta népességcsökkenés jellemez. Megfigyelhető, hogy a legtöbb európai országban a termékenységi ráta 2,1 alatt van. Ahogy a globális népességen belül Európa aránya csökkent, a bevándorlás aránya relatíve állandó maradt. Így az európai népességen belül nőtt az Európán kívül születettek aránya 1990 és 2015 között: 7 százalékról 10 százalékra nőtt, ami többszöröse a 3-4 százalékos globális aránynak.

Míg a kontinens jelentősége növekedett migrációs szempontból, a gazdasági súlya csökkent: 1990 és 2010 között az európai gazdasági össztermék a globális össztermék 39 százalékáról 30 százalékra süllyedt, az EU gazdasági súlya pedig 33 százalékról 24 százalékra változott az időszakban. 2005 volt a fordulópont a gazdasági és migrációs mutatókban, ugyanis ekkortól kezdve Európa globális migrációs súlya meghaladta gazdasági súlyát.

Csökkenő népesség, csökkenő gazdasági súly, ám továbbra is globálisan igen magas jövedelmek és magas arányú migráció különböző folyamatok egyedülálló kombinációját hozták létre Európában. Melegh amellett érvel, hogy ez a kombináció magyarázatot tud adni a migrációs vita erősödésének a kontinensen.

2. Kelet-Európát sérülékennyé tette a keleti blokk felbomlását követő extrém gazdasági nyitottság és az elvándorlás

Az európai kontinens különleges helyzete ellenére a migráció témája nem egyenlően és egységesen katalizálta a közbeszédet a kontinensen. A kontinensen belül egy szakadást tapasztalhatunk, ugyanis az 1990 és 2020 közötti időszakban a nyugat-európai változások a globális tendenciákkal estek egybe: csupán 2-3 százalékos növekedés tapasztalható a bevándorlók elutasítottságával. Ez az arány 2020-ben enyhén meghaladta a 10 százalékot, ám a régióban így is a bevándorlóellenes attitűd az egyik legalacsonyabb maradt globális szinten.

Ezzel szemben ebben az időszakban Kelet-Európa egyedi fejlődési ívet mutatott, ugyanis a bevándorlás elutasítottságának aránya jelentősen növekedett: 20 százalékról 28 százalékra nőtt 1990 és 2020 közötti időszakban. Ilyen jelentős mértékű növekedés semelyik másik térségben nem tapasztalható: a korábbi arány közel megduplázódásáról beszélhetünk.

A kontinens egészén csökken a népesség az 1990-es évek óta, ám Kelet-Európában ez a folyamat masszív elvándorlással párosult. A kivándorlás jellemzően magas volt a régióban a korábbi keleti blokk megszűnése óta, majd  az EU bővítést követően több országban is löketet kapott.

A rendszerváltást követő időszak Melegh szerint a történelemben egyedülállóan gyors és nagy kiterjedésű „sokk-terápiát” jelentett a kelet-európai társadalmaknak. Az átmenet során a régió a világ egyik legnyitottabb térségévé vált a külföldi tőke felé, és a kiterjedt piacosítás következtében rohamosan épültek le az addig globális szinten bőkezűnek mondható szociális rendszerek.

A kelet-európai államok adóbevételei és szociális kiadásai a GDP arányában a nyugat-európai arányok alá csökkentek. Emellett a jelentős elvándorlás, „agyelszívást” jelentett. A gyakorlatban pedig megjelent, hogy a szintén alulfinanszírozott nyugat-európai jóléti rendszerek feszültségeit az olcsóbb kelet-európai munkaerő alkalmazásával kezelték.

Így egy ördögi kör alakul ki: a népességcsökkenés következtében a növekvő nyomást a szociális rendszereken úgy próbálják az államok kompenzálni, hogy további adócsökkentésekkel tesznek versenyelőnyre szert a globális tőkebefektetésekért. Ezt a folyamatot kritizáló politikai erők gyakran nemzeti-etnikai dimenzióban fogalmaznak meg kritikát az egyenlőtlen gazdasági és népesedési folyamatokról, amik így a nemzet „halálát”  vízionálják és a bevándorlást ennek a folyamatnak a részeként értelmezik.

3. Kelet-Európa „jóléti szigetei” különösen vevők voltak a migrációt egzisztenciális fenyegetésként értelmező narratívákra

Legnagyobb arányban azok az országok mutattak bevándorlásellenes attitűdöt a régióban, amiket Melegh „jóléti szigeteknek” nevez. Ide tartozik Magyarország, Csehország, Szlovákia, Észtország és gazdagabb balti államok. Ezek az országok a többi kelet-európai állammal ellentétben relatíve hamar visszanyerték a globális jövedelmi pozíciójukat a rendszerváltás után. Korábban a keleti blokkban a legjelentősebb növekedést elérő államok közé tartoztak, így a szociális rendszereik is jóval fejlettebbek voltak a blokk többi országához képest.

A kivándorlás kevésbé volt magas arányú, mint máshol a térségben, és ez egyedülálló módon érdemi bevándorlással is párosult köszönhetően a relatíve magas jövedelmeknek és a regionálisan bőkezű jóléti rendszereknek. Ezekben az államokban a rendszerváltás utáni időszakban nagyobb volt a bevándorlók száma, mint a kivándorlóké (bár ez a folyamat is csupán a népességcsökkenés ütemét tudta lassítani).

Melegh szerint ezekben az országokban volt leginkább bázisa a 2010-es évek migrációellenes fordulatának a régión belül, ugyanis ezekben az esetekben beszélhetünk érdemi (bár nyugat-európai szintekhez képest alacsony) bevándorlásról, valamint ezekben az országokban voltak olyan – csökkenő, de regionálisan jelentős – jóléti privilégiumok, melyek védelmére a bevándorlóktól a migrációellenes jobboldali erők mobilizálni tudták a saját pozíciójukat féltő szavazókat.

Emellett a jóléti szigetek kategóriájába tartozó ország közül Magyarország, Csehország és Szlovákia estében is, sok más európai és észak-amerikai országgal ellentétben, a bevándorlók jellemzően nagyobb arányban vannak foglalkoztatva és magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint a helyben született népesség OECD és Eurostat jelentések alapján. Ez alapot jelenthet arra, hogy a helyi lakosság növekvő versenyhelyzetet érzékeljen egy olyan időszakban mikor regionálisan magas a bevándorlás és a szociális privilégiumok egyre instabilabbá válnak.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Világ bevándorlás bevándorlásellenesség Kelet-Európa menekültek népességcsökkenés Olvasson tovább a kategóriában