Egy nemrég megjelent, amerikai, francia és spanyol egyetemi kutatók által jegyzett tanulmány két nagy európai adatbázisra támaszkodva azt vizsgálta meg, hogy a második generációs bevándorlók a politikai skálán jellemzően merre szavaznak, mennyiben térnek el a politikai preferenciáik a nem bevándorló szülők gyerekeitől, és milyen hatással lehet mindez egy ország politikai életére.
A kutatás 22 európai országra terjedt ki, köztük Magyarországra is. Második generációs bevándorlónak azt tekintik a kutatók, aki már abban az országban született, ahol most él, illetve a szavazati joga is ott van, de az apja még egy másik országban született.
A teljes mintában több mint 150 ezer fő adatai szerepeltek, ebből 5219-en minősültek a fenti definíció szerint második generációs bevándorlónak, akiknek az apaági felmenői 46 országból származtak.
Az eredmények szerint a bevándorlók gyermekeinek politikai orientációja jelentős eltéréseket mutat a nem bevándorlókhoz képest. A második generációs szavazók jóval nagyobb arányban szavaznak a baloldali pártokra.
A kutatók a vizsgálat második részében számos megoldási kulcsot adnak az eredmény megértéséhez. Adataik értelmezése szerint érdemes megnézni, hogy a második generációsok milyen konkrét politikai kérdések iránt érdeklődnek leginkább. Ebből ugyanis az derül ki, hogy egy nagyon pragmatikus és ebből a szempontból nagyon egységes politikai közösségről van szó. Annak ellenére, hogy ők már az adott országban születtek, és így elvileg nincs olyan sok problémájuk a beilleszkedéssel, mint esetleg a szüleiknek volt, a csoport tagjai rendkívül érzékenyek az egyenlőtlenséget csökkentő kormányzati intézkedések iránt, és internacionalistábbak, illetve a sokszínű kulturális közeget sokkal jobban előnyben részesítik, mint a nem bevándorló szülők gyermekei.
A csoport átlagon felüli pragmatizmusa a kutatók szerint abban nyilvánul meg általánosságban, hogy tagjai az átlagnál jóval kevésbé ideológiák szerint választanak, sokkal inkább a konkrét intézkedések eredményeit nézik.
Az újraelosztás növelése, a közoktatás javítása és a kormányzat jóléti intézkedései érdeklik őket leginkább. A valóságban tehát elsősorban nem ideológiai alapon baloldaliak, de általában azon az oldalon találják meg jobban azokat a konkrét lépéseket, amelyek számukra, illetve még a szüleikre is kedvezőbb hatással vannak.
A kutatók szerint a csoport baloldali irányultsága messze nem elég ahhoz, hogy a legtöbb európai országban jelentősen megváltoztassa a választók bal-jobb megoszlását. Még ha azzal az extrém aránnyal számolnak, hogy a második generációs bevándorló népesség a teljes választásra jogosult lakosság 20-30 százalékára növekszik, az ennek betudható baloldali eltolódás átlagos mértéke még akkor sem éri el az egy százalékot a legtöbb európai országban.
