István, a 45 éves budapesti vállalkozó egy különösen hátrányos helyzetű borsodi település „neccesebb” szavazókörében számolt szavazatokat. Úgy volt vele, hogy a választás tisztáságának biztosításával szívesen hozzájárul a változás esélyéhez – most az ország elhagyását tervezgeti. „Kérdéses, hogy ilyen körülmények között van-e a választásnak tétje. Nem a szavazókörben történik a csalás, nem is történhet számottevő mértékben. De a szavazatvásárlás, a plusz mozgósítás és a mindenkori propaganda olyan finomra csiszolt rendszert alkot, hogy elműködik könnyedén akár az idők végezetéig is. Akkor is, ha holnaptól Orbán Viktor helyére lépne mondjuk Szijjártó Péter vagy Orbán Ráhel.” István úgy vette le, hogy „egy szavazat árfolyama nap elején 5 ezer, a végén akár 30 ezer forint körül mozog. A szavazókat pár autó hordta oda a szavazóhelyiség elé.”
A jó nevű budapesti egyetemre járó Anna egy Bács-Kiskun megyei, mintegy ötezer fős település szavazókörében vett részt a számolásban, és bár a folyamatot alapvetően korrektnek írta le, a fideszes delegált telefonos napközbeni mozgósítása egyértelmű volt: „nem kellett látnia a névjegyzéket, mindenkit ismert, és külön strigulázta, hány fideszes jött már el, így tudta, kire lehet még számítani.” Anna hangsúlyozza: tudta eddig is, hogy budapesti buborékban él, de a szavazók általános rossz szellemi és fizikai állapota így is megrázta. „A 2018-as Fidesz-győzelem után erős volt az az ellenzéki narratíva, hogy vidéken nem értik a világot, persze, hogy a Fideszre szavaznak. Most megértettem, hogy valójában annyira kiszolgáltatottak a rendszernek, hogy fel sem merülhet alternatíva. De el sem jut hozzájuk.”
Az országgyűlési választást megelőző kampánynak köszönhetően idén az egyesült ellenzék majdnem az összes szavazókörbe delegált szavazatszámlálókat. Az összefogó hat pártnak, a 20k22 – Húszezren a tiszta választásért csoportnak és a Számoljuk Együtt Mozgalomnak köszönhetően mintegy 19 700 önkéntest delegáltak szavazóbiztosnak a 10 285 szavazókör valamelyikébe, hogy így biztosítsák a választás és népszavazás tisztaságát, és ezen keresztül erősítsék a magyar demokráciába vetett bizalmat.
Négy évvel ezelőtt a szavazókörök 40 százalékában nem volt meg a két ellenzéki delegált, és nem is voltak a legfelkészültebbek, ahol pedig ketten voltak, nem működtek együtt. Több szavazókörben azt sem tudták, hogyan kell a választást lebonyolítani.
Ráadásul 2018-ban a választás után viszonylag sok hír szólt különböző választási visszaélésről, és bár központilag szervezett csalásra nem utalt semmi, az első napokban sok ellenzéki szavazó nem fogadta el a végeredményt. Ebben a felfokozott állapotban és az ilyen helyzetek megakadályozására indult el a Számoljuk mozgalom, amelyik nemcsak számlálókat delegált – a hatpárti ellenzék mellett aktívan működött együtt a Magyar Kétfarkú Kutyapárttal –, hanem a felkészítésüket is segítette. A választás menetéről szóló kiadványaikat, az elmúlt években felhalmozott tudásukat a magyar választás menetéről országszerte használták a legkülönbözőbb delegáltak vagy más bizottsági tagok. De civil szervezetek is: a legtöbb embert idén a Tiszta Választásért Alapítványhoz tartozó 20K mozgósította, amely aztán az egyesült ellenzék nevében küldött számlálókat a szavazókörökbe. A 20K szervezte a képzésüket, elhelyezésüket, okostelefonos alkalmazást fejlesztett, és a beszámolók szerint átgondolt profizmussal vitték végig ezt a hatalmas logisztikai kihívást.
A választás napján a Számoljuk és a 20K is működtetett gyorssegélyvonalat, ahova folyamatosan érkeztek is a hívások, amelyekről a G7-nek Pákozdi Éva, a Számoljuk Együtt vezetője beszélt. „Egyes szavazóköröknél először azt hitték, hogy az önkéntes delegáltak nem megfigyelők, hanem ugyanolyan jogokkal bíró részt vevők, csak éppen nem kapnak tiszteletdíjat. De olyan delegált is volt, aki azt hitte, valahol fel kell vennie a juttatást. Sok bizottsági tag nem hitte el, hogy okmány nélkül tényleg nem lehet szavazni, amiből arra lehet következtetni, hogy korábban ránézésre azonosíthatták az ismerősöket. Sok kérdés szólt arról, hogyan kell az ikszeléshez segítséget kérőket segíteni, felvilágosítani – a népszavazási kérdéseknél ez különösen hosszadalmas és bonyolult volt, ugyanis sokan a felolvasás után sem értették a kérdéseket. Négy éve későn, egyszerre nagy mennyiségben leadott szavazatokra is lehetett következtetni, most ilyesmi nem volt. Elértük a célunkat: az elmúlt években bevittük a közbeszédbe ezt a témát, és a sok ellenzéki delegált a jelenlétével biztosította a választás tisztaságát.”
Mivel 2018-ban az ellenzéki delegáltak elsősorban kisebb városokból és kistelepülések szavazóköreiből hiányoztak, idén a tettre kész önkéntesek közül sokan direkt ilyen körzetekbe kérték magukat, vállalva az utazás és szállás költségeit. Következesképp ebben a projektben hatalmas erőforrások mozdultak meg: több ezer, nem kormánypárti önkéntes vett részt az egyesült ellenzék küldötteként először aktívan a választáson, sokszor több száz kilométerre az otthonától. Akik aztán nemcsak a választás menetét követték testközelből, de így egy közel 20 órás munkanap vége felé szembesültek a Fidesz-kétharmadhoz vezető eredménnyel is.
Ezek a küldöttek már a választás másnapján elkezdték a közösségi média nyilvánosságában megírni élményeiket, tapasztalataikat: mostanra ilyenből valószínűleg több tucat, akár több mint száz is születhetett, nyitott és zárt csoportokban, névvel és anélkül terjednek. A Szavazatszámlálók beszámolói oldalon gyorsan pörögnek az általában anonim beszámolók, amelyeket mostanra 3300 ember követ. De egyéb privát csoportok, például az SZBSZ tagok beszámolói is gyorsan 1200 tag fölé duzzadtak kedden-szerdán.
A beszámolókban egészen egyedi módon keveredik az eredmény miatti csalódottság friss élménye, a vidéki emberek néhol sztereotipikus, akár előítéletes megközelítése, és néhol a szerzők saját meglepettsége fölött érzett lelkiismeret-furdalás, amiben mintha a közös önvizsgálat szándéka is megjelenne. Tanulságos, ahogy ebben a kitüntetett pillanatban ezek a szövegek egyszerre mutatnak meg valamit a vidékből, a Budapest-vidék ellentétből, a politikailag aktív fővárosiak világképéről, vagyis abból, ahogy a társadalom egymástól távol eső csoportjai egymásra tekintenek.
Idézünk ezekből a szövegekből, különösebb szelekció nélkül is tanulságosak.
Több helyen felmerült, hogy a gyorsan szaporodó beszámolókból könyvet kellene szerkeszteni.
A hátrányos helyzetű település szegregátumában számláló, a cikk elején már idézett István is arról számolt be, hogy a bizottság munkájával nem volt semmi gond, tartották egymásban a lelket. Ugyanakkor szerinte az egész rendszer alkalmatlan arra, hogy egy esetleges 80 százalék fölötti részvételt kezelni tudjon, a nevek kikeresése, a segítséget kérők segítése túl hosszú időt vesz igénybe.
Többeknek abban is segíteni kellett, hogy betaláljon a szavazókör ajtaján, és mozogjon a szavazókörön belül. Sokan felolvasás után sem értették, mit kellene csinálniuk. Megkérdeztük, kire akar szavazná, akkor rávágta annak a képviselőnek a nevét, aki ismert arrafelé. De azt nem tudta, melyik párthoz tartozik. A népszavazási kérdések felolvasása-elmagyarázása teljes káosz volt. Egy esetben így egyszerűsítettem le a kérdést: akarod, hogy legyen szexuális oktatás az iskolában? Erre azt mondta, igen. Egy család útmutatóval érkezett, de az alapján is csak nehezen mentek végig a szavazási folyamaton. Szerintem a Fideszre leadott szavazatok bő harmada vásárolt szavazat lehetett. Aki nem kapott pénzt a Fidesz szavazatárért, azt átverték, merthogy kaphatott volna, ha ügyesebb, ez volt a benyomásom. Ilyen közegben nincs lehetőség nyilvános ellenzéki politikai vélemény megfogalmazására.
A fővárosi egyetemista Anna legközelebb is számolna szavazatot, és úgy érzi, ez után a tapasztalat után jobban tudja, hol kellene elkezdeni a magyar társadalom újraépítésének munkáját.
György Eszter Budapesten élő egyetemi oktató a szintén borsodi Sajószentpénter falusias részén számolt szavazatokat, és azt mondja, valószínűleg most pár évig nem vállal újra ilyesmit. Elsősorban azért, mert úgy gondolta: ha garantálják mindenhol a tiszta lebonyolítást, akkor akár ezen is múlhat a Fidesz leváltása. „Ez utólag naiv illúziónak bizonyult. Más is kikristályosodott szerintem: nem igaz az, hogy az írástudatlan tömegeket megvezeti a Fidesz, és ezeket az embereket csak fel kell világosítani erről. A helyzet sokkal bonyolultabb, egy kiterjedt, félelem által vezérelt feudális viszonyrendszer működik Magyarországon, amiben minden, ami nem Fidesz, értelmezhetetlen. Annyira egyértelmű a legtöbbek számára, hogy a Fideszre kell szavazni, hogy nincs szükség a tolluk vezetésére.”
„Az egyesült ellenzéknél a sok betűszót egymás mellett többen nem is tudták mire vélni, soha nem is hallottak róla. Mindez egy olyan környéken volt, ami egyáltalán nem olyan hátrányos helyzetű szegregátum, és az egyébként többnyire szimpatikus fideszes delegáltakkal napközben jól elbeszélgettünk, és sok mindenben egyet is értettünk. Csak éppen másik világban élünk” – mondja György Eszter, aki szerint ez a számlálás egy fura kirándulás volt. „A budapesti értelmiségben dúlt a tenni akarás, unták a tüntetéseket, úgyhogy lementek egy vidéki kistelepülésre, hogy biztosítsák a választás tisztaságát, de úgy látom, erre tulajdonképpen nem volt szükség. Nem csaltak volna, ha mi nem vagyunk ott, és ha egy kicsit meg igen, az gyakorlatilag mindegy.”
(Egyes megszólalóink nevét kérésükre megváltoztattuk.)
Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted, támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a [email protected] címre.
Közélet
Fontos